Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1923-11-11 / 45. szám

Harmincnegyedik évfolyam.

45. szám

Pápa, 1923 november 11.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

....................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ......................................................

................................................ FŐSZERKESZTŐ: NÉMETH ISTVÁN PÜSPÖK, BALATONKENESE. ................................................

FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- M FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. a TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. a

Vajúdó világ.

Lelkészköri értekezlet! megnyitó.

— Irta Kovács József kaposszentbenedeki lelkész. —

„Egy asszony felöltözött vala a napba, kinek lábai alatt vala a hold és az ő fejében tizenkét csillagoknak koronájok. Ki terhes vala és akarván szülni, kiált vala és kínlódik a szülésben." (János: Jelenések könyve: 121—2).

Ne rémüljön meg hallgatóim közül senki. Nem a XX. század feslett erkölcsű félvilági nőjének arcképét festegetem a fehérhajú apostol ecsetjével. Patmosz remete művésze történelmi korképet rajzol. Amilyen volt a tivornyákat ülő, Róma pusztulása alatt és a vérbajos, rabszolgalelkű, vakságában rajongó középkor összeomlása idejében. Amilyen a második évezred alkonyatán a mi saját korunk is. Eseményeket érzékeltet a látnok, amelyek között amely a föld és amely egek (földi királyságok és egyházi szervezetek) most vágynak, ugyanazon Isten beszéde által eltétetvén, tartatnak tűzre, a kárhozatnak és a hitetlen emberek veszedelmeknek napjára. (II. Péter; 37.)

Az egész világ életjelenségei az emberi nemzetnek egy készülődési folyamatát árulják el az első keresztyénséghez vagy a reformációhoz hasonló lelki forradalomra, amelyből új eget és új földet (tökéletesebb egyház és állam) várunk az ő Ígérete szerint, amelyekben lakozik az igazság. (II. Péter: 318.)

Lehetetlen észre nem venni, hogy a nap (evangyéliom) mindig nagyobb fényben emelkedik a lelkek égboltozatán és hogy a 12 csillagok (Jézus tanítványai) minden tekintélyt kezdenek elhomályosítani. A hold (ó-testamentom) a nap és a csillagok fényébe öltözött asszony (evangyéliomi egyház) lábának támasza, semmiképpen sem a zsidó nép, amely bármely irányzatnak szívesen adogat Dávid tarisznyájából parittyaköveket, bármely égi és földi hatalmasság védelme alá kész helyezni Mózes szövetség-ládáját, amelyben a törvénytáblák helyén uralom-biztosító aranyborjú hallatja szavát.

A terhes asszony pedig, aki már 400 évvel ezelőtt megszülte rettenetes szenvedéssel fiát (szabadság) és az égi csillagok harmadrészét maga után vonszoló veres sárkány elől a nyomorúság és a szegénység jajkiáltásának pusztaságába futott, te vagy, szenvedő, árva, fajtiszta magyar református egyház, aki

bármennyire üldözött a sárkány, keresztülrepültél sasszárnyaiddal börtönön, máglyatüzön és még a gályák tengerének vizét is, melyet utánad lövelt a földre vetett hétfejü szörny, hogy elnyeljen téged és nemzetszabadító fiadat, megitta vérző tested körűi a jószivű föld. (Hollandia, Svájc.)

A küzdelemnek s a történelmi hivatásnak nincs vége. A sasszárnyak jelentőséget az új magyar reneszánsz felderítésének munkájában fognak nyerni. De ehhez az szükséges, hogy a magyar kálvinizmus felgyógyuljon betegségéből és a győzelem biztos tudatával, izmos karokkal munkába álljon. Szegénységét és terhességét nincs oka szégyenlenie. Szégyelje magát Babilon. Ha szemébe vágja a gazdagság fényében tündöklő s előkelőén autón robogó világ koldusvoltát, mondja vissza az evangyéliom sziklájára támaszkodó lábbal: Jézus az Úr és ő mezítlábas apostolokat küldött a világ megkeresztelésére és nem papi fejedelmeket.. .

De mikor öltözik a kálvinizmus magyar egyháza a napba és a 12 csillag világosságába? Mikor újítja meg és emeli fel a valódi kereszténység az elalélt asszonyt, hogy terhét ismét világra hozhassa? Felemelheti-e a pusztában való szülés kínjai után sasszárnyait, hogy magasan és diadalmasan csattogtassa a széttépett haza, az összedűlt erkölcsi világrend romjai felett és hirdesse: nem a gazdasági és szociális nyomor égeti fel az államot és szüli a forradalmakat, hanem a keresztyén erkölcs teljes hiánya, amelyet nem pótolhat semmiféle természetimádó társadalmi erkölcs, mert biztos és szilárd erkölcsi világrend uralma csak a keresztyén hit mindeneket megújító forradalmának lehet a gyermeke.

Állam és társadalom az egyházra néz. A világ azért vajúdik, mert a tisztító eszmék letéteményese, az egyház hallgat és vonaglik. A XX. század élete mindaddig kínlódás lesz, míg az egyház meg nem füröszti az új élet vizévei.

Mikor teheti ezt az egyház? Ha majd ő maga is elhagyja a Mammon és a Baál oltárait. Ha majd megszüli a próféták seregét szervező Sámuelt, vagy a hamis bálvány papjait megszégyenítő Illést, akinek csodatételére térdet hajt az egész nemzet és megtért szívvel kiáltja: Az Úr az igaz Isten, az Úr az igaz Isten!