Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-10-28 / 43. szám
34. oldal. BELMISSZIÓ. 1923. anyagot nyersen felhasználni. Még a hitoktatás szokott módszere sem megfelelő, mert az nemcsak az előterjesztés módját, de a tárgyat is fokozatosan alkalmazza a fejlődő gyermekhez. De a vasárnapi iskolában a tárgy korlátozva épen nincs, itt minden nehézséget a paedagogiai érzék és szeretet van hivatva áthidalni. Erre csak biblikus lélek képes. Röviden a belmissziói munka biblikus lelkűidet formál a lelkipásztorban. II. A szeretet-szolgálat gyakorlásában, legyen az tanácsadás, vígasztalás, látogatás, segély, vagy bármi más szolgálat, egy nagy nehézség áll a lelkész előtt. Ez a nehézség abban áll, hogy őt és tetteit más mértékkel mérik, mint a többi embert. Ha ő jót tesz, különösen ha rendszeresen, szolgálatát nem fogadja akkora hálaadás, tehát nem is támaszt akkora lelki hatásokat, mint más, mert hiszen néki az a „mestersége“. De ez a rendkívüli helyzete épen olyankor, amidőn a nehézség már felette naggyá válik, előnyére is szolgálhat, mert tettei olykor önmagukban is a — néma — bizonyságtétel megragadó erejével hatnak. Felejthetetlen előttem egy betegemnél tett látogatásom, akit fájós lábával egy távolabbi város kórházába szállítottak. Néhány hét múlva odautaztam meglátogatni. Megdöbbentem, amint megláttam — fél lába levágva, s az egész ember megsárgúlt csontvázzá összeesve. Hamarjában egy szó sem jött az ajkamra, de nem is volt szükség szavakra. Isten megelőzte ki nem mondott szavaimat. Amint a beteg, ott, úgy, megpillantott, zokogó örömmel tört ki szivéből a hálaadás : „Köszönöm, hogy eljött, köszönöm, hogy eljött hozzám. “ Amennyiben minden szeretet-szolgálat valamely testi vagy lelki szükségen segít, minden ilynemű cselekedetnél három szív találkozik egymással: a szűkölködő, a szolgálattevő és Isten szive. Az igazi jóltevő ugyanis maga a legfőbb Szeretet, Isten. Végzetes tévedés volna már most azt hinni, hogy mikor jót teszek, akár a szükölködőnek, akin segítek, akár Istennek, aki szeretete gyakorlásában engemet eszközül használ, nélkülözhetetlenül épen az én szolgálatomra van szüksége. Isten bizonyára nálam nélkül ép oly jól tud segíteni, mint velem. Aki erre nem gondol elég alázatosan, azt szolgálata elbizakodottá teszi. A helyes meggyőződéssel gyakorolt szolgálat rávezeti az embert, hogy ha valakinek nélkülözhetetlenül szükséges az én szolgálattételem, úgy az én magam vagyok. A samaritánus utazó sohasem lett volna irgalmas samaritánussá, ha nem adatik néki alkalom, hogy a megsebzett vándort felkarolja. Igaz, Isten ismeri a szivek titkait, mielőtt azok megnyilvánulnának, de nem ismerem én és akkor nincsen bizonyosságom üdvösségem felől és nem ismeri a világ és akkor nem szolgálhatok építő példaként. A belmissziói munka másik hatása tehát, hogy a lelkipásztort, aki felismeri, hogy néki a szolgálat nélkülözhetetlen életeleme, szereidben odaadóvá teszi. III. Végül a lelkipásztor mindkét irányú munkájának hathatós előmozdítója, ha azokért, akiket megmenteni akar, nyilvánosan is, de még inkább az ő „titkos kamrájában* imádkozni tud. Ne gondoljunk azonban itt az imádság oly hatására, amely Istent a maga örök végzésében befolyásolná. Vájjon mi a jelentősége, hogy Ábrahám oly kitartóan könyörög (I. Móz. 18:22—23.) a veszendő Sodomáért? Talán rábeszélheti Istent, hogy akaratát megváltoztassa ? Vagy Istennek szüksége van rá, hogy Ábrahám támasszon Benne irgalmasságot ? Egyáltalán van valami tényleges eredménye Ábrahám esedezésének ? Minderről nem lehet szó. Ennek az imádságnak, mely által nem Ábrahám befolyásolta Istent, hanem az Űr vezette őt, az a jelentősége, hogy felszínre hoz elrejtett érzéseket. Ábrahám maga sem tudta volna meg soha, mennyi szánalom, részvét és szeretet van benne a bűnös város iránt, ha nem kell ott imádkoznia érte. Akkor eszmélt önmagára. A lelkipásztor belmissziói munkájában közelről szemlélve a testi-lelki nyomorúság megdöbbentő eseteit, oly feladatokkal kerül szembe, amelyek előtt szükségét látja az imádkozásnak, miközben addig nem is sejtett értékes vonásoknak eszmél tudatára saját jellemében. A belmissziói munka további hatása tehát abban áll, hogy a lelkipásztort imádkozó lélekké teszi és ezáltal világosabb öntudatra, nagyobb önbizalomra és a munkában nagyobb bátorságra vezérli. * Összefoglalva az érintett hatásokat, közös eredményként kimondhatjuk, hogy a belmissziói munka a lelkipásztori lélek rejtett értékeit revelálja és már ezért is megbecsülhetetlen értéket képvisel. Orczi. B. Major János. Vasárnapi iskola. A kisiskolások részére. Ebbe a csoportba a hat-, hét- és nyolcéves gyermekek tartoznak. A tananyag három évre osztandó be, amit a növendékek, vagy együttesen három éves ciklusban, vagy pedig ha nagy számmal vannak, életkoruk szerint három csoportba beosztva tanulnak. A leckék célja, hogy a gyermek megismerje a Mennyei Atyát és felébredjen a vágya, hogy Isten gyermekeként éljen. A leckék tehát olyanok legyenek, hogy 1., azokból megismerjék Isten hatalmát, szeretetét és gondviselését s felköltsék bennök az Isten iránt való szeretetet, bizalmat és engedelmességet; 2., az első évben vetett alapon megmutassák az utat, módot, melyen a gyermekek kimutathatják Isten iránt való szeretetüket, bizalmukat és engedelmességüket, megismerhessék Jézust, az Idvezítőt az emberek iránt való szeretetéből és érettük való munkáiból, megláthassák, hogy Jézus követői miként ismerhetik meg Isten akaratát; 3. Az első és második évben vetett
