Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-10-28 / 43. szám
Harmincnegyedik évfolyam. 43. szám. Pápa, 1923 október 28. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ...................................................... ................................................. FŐSZERKESZTŐ : NÉMETH ISTVÁN PÜSPÖK, BALATONKENESE. —-......................................FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. □ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. a Reformáció emlékünnepén. A reformáció emlékünnepe előtt állunk. Ilyenkor mindig felmelegedik a lelkünk és hálával eltelve emlékezünk meg az isteni kegyelem azon gazdagságáról, amely olyan bőségesen áradt ki reánk, midőn megnyitotta előttünk hitünk igaz forrását, a Szentirást s leszedve rólunk azokat a bilincseket, amelyekkel hosszú időn át békóba kötötte az emberi önzés a lelkeket. Ez a hálás megemlékezés azonban nem elegendő. Valami másnak is kell lenni ünneplésünkben. Valahogy reá kell irányítani figyelmünket a jelenlegi egyházi életünkre is. Valahogy befelé kell fordítanunk tekintetünket egyéni lelki életünkbe is. Valahogy ennek Önvizsgálati alkalomnak is kell lenni. Mert mi is volt a reformáció annak idején, midőn Zwingli, Luther, Kálvin és ama sokan a lelkiismereti szabadság zászlaját felemelve, lobogtatni kezdték. Semmi más, mint szigorú önvizsgálat. Megvizsgálták koruk keresztyén életét s annak vezetőikben és tagjaiban való megnyilatkozását s midőn e megvizsgálásuk azzal a megállapítással járt, hogy az nem egyezik meg azzal a fundamentummal, amely egyszer vettetett, a Krisztus Jézussal, annak életével és tanításával, kérlelhetetlenül vonták le a következtetést, hogy lelki életük vezetésében, irányításában és szabályozásában nem ismernek el más tekintélyt, egyéb hatalmat, csupán Őt. S azóta is valahányszor egyházi életünk elerőtelenedett, valahányszor megéreztük, hogy hűtlenekké lettünk őseinktől reánk hagyott drága kincseinkhez, mindig az ilyen reformációkorabeli önvizsgálathoz hasonló magunkbatekintés volt az, ami megmutatta a megújhodásnak keresett és óhajtott útját. Most is elégedetlenség az, ami eltölti egyháziak és világiak lelkét egyaránt, elégedetlenség egyházi életünkkel és lágymelegségünkkel. Hallik a panasz kívül és belül untalan, hogy nem értettük meg az idők jelét s hogy gyülekezeteink vezetői, a lelkipásztorok nem állanak predikálásukkal hivatásuk magaslatán. Ha összejövünk, el-el panaszoljuk egymásnak, hogy egyházi életünk mezein nincs minden rendben, hogy szakadatlan veszteségeink vannak a most megújhodását élő katolicizmussal szemben. Elfeledjük azonban megfigyelni, hogy mi az, aminek ez a katolicizmus újraéledését köszönheti. Nem más az — amint erre a kétheti számunkban is már reámutattunk —, mint a reformáció eszközeinek buzgó, persze az ő céljaik szerinti alkalmazása. Hangoztatjuk a hitvallásokhoz való szigorúbb ragaszkodás szükségességét, mintha bizony az üres korsó magában el tudná oltani szomjunkat. Megfeledkezünk arról, hogy a reformátorainknál is nem a korsó, nem a keret, nem a hitvallás volt az első és legfőbb dolog, hanem élővizek forrásának megnyitása és azoknak bőségesen buzogtatása. Hitvallásunk van, de hol van az a hit, amely azt vallja? Hol van az az épület, mely a tetőt alátámasztja? Életre van szükségünk, hogy valóban legyen hitvallásunk. Jajgatunk és sopánkodunk, ahelyett, hogy a reformáció fényeinek nagy tanúságait levonnók és szigorú önvizsgálat alá vennők magunkat. Valahogy hitünkben erőtelenedtünk meg. Elhanyagoltuk a forrást, a Szentirást, mint mindennapi táplálékot, mely pedig az élővizeknek forrása lehetne nekünk és híveinknek. Helyesen állapította meg egy, a viszonyokat jól ismerő s a baj okát is tisztán látó vezető emberünk elesettségünk okát, midőn azt mondja, hogy a legutóbbi évtizedek létrehoztak nálunk egy szörnyszülöttet : a biblia nélküli keresztyénséget. . . Szükségünk van tehát szorgos önvizsgálatra, hogy megláthassuk a baj okát: az evangéliumtól való elhajlásunkat és ha ezt felismertük, mint reformáció korabeli őseink habozásnélkül kövessük példájukat. Az idő még nem késő, de a 12-ik óra már itt van. Hadd legyen tehát e reformáció ünnepi alkalom egyházunk minden vezetőjére nézve az önvizsgálatnak gyógyulást hozó alkalma. T. Amerikai levelek. A „Reformed Church in The U. S.w (Szervezet és külmisszió.) „Reformed“ azaz református elnevezésű evangéliumi protestáns keresztyén felekezet három van az Egyesült Államokban, u. m.: a „Dutch Reformed“, a „Ref. in America“ és a „Ref. in The United States“. Utóbbi az, melyhez dr. Good tartozik s mely átvette és a Krisztusbau neveli és gondozza immár közel 50 amerikai magyar ref. gyülekezetünket. Az egyháznak mintegy negyedfélszázezer felnőtt
