Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-10-07 / 40. szám
1923. BELMISSZIÓ. 23. oldal. keket, a buzgóságra hajlandókat, az önként arra vállalkozókat és szilkebb körben s közvetlenebb módon és talán világosabban is beszélgetni kell velük a hit útjáról, az Üdvösség nagy kérdéseiről. Mivel pedig azoknak a kérdéseknek egyetlen felelete és megoldása van, az pedig az Isten igéjében van, e köré kell gyűlnünk e kisded sereggel. Tervszerűen kell keresnünk a hit útját, az üdvösséget és beszélgetnünk az Isten igéje alapján. Ennek szükségét érzi az emberi lélek, így lesz kincsévé gyülekezetünk tagjainak a ref. kér. vallás s így lesz élete szövétnekévé az evangélium. A templomi istenitisztelet buzdít az Isten igéjével való ilyen élésre, a bibliakör egy lépéssel tovább megy, mert a benne egymásba kapcsolódó lelkek szive mélyébe teszi, hogy úgy mondjam lopja a keresztyén vallás szellemét és belesegíti tagjai életébe. így alakul ki, képződik lassan, de nem egyszerre, a gyülekezet magja, amely ezután majd áthatja az egész gyülekezetei. Még több dologról meg kellene emlékezni: az igehirdetés vonzóbbá tételéről, vallásos esték rendezéséről és jelentőségéről, egyháztagok látogatásáról, adakozásra szoktatásról, iratterjesztés fontosságáról, a ref. egyházi munka és az ált. ismeretterjesztő munka viszonyáról etc., azonban már úgyis kelleténél hosszabb vagyok, azért csak egyet hadd mondjak meg még végül és pedig azt, hogy ilyen módon alakul át, iassanként — fokozatosan a gyülekezet képe. A kép, amelyet az 1. cikkben rajzoltam a falu általános erkölcsi képeként lesújtó, a kép ellenben, amely lassanként, talán hosszú évtizedeken át, ilyen úton rakódik rakodik össze, részleteiben is felemelő, lelkesítő és megörvendeztető. Az egész átalakuló folyamat hordozója pedig, a lelkipásztor. Annak életén, élete minőségén, mélységén fordul meg a gyülekezet sorsa. Minden lelkipásztornak befelé kell néznie önmagába és magának kell olyan életet kezdenie, amilyent szeretné, ha gyülekezete élne és munka árán imádság útján jönni fog minden magától gyülekezetében is. Falusi lelkipásztor. Vasárnapi iskola. III. Egy vasárnapi iskolai óra berendezése és munkarendje. A vasárnapi iskola helyiségéül a gyülekezet iskolája Önként kínálkozik s ha a növendékek összes száma 10—20—30, akkor azokkal egyidőben egy tanteremben is lehet foglalkozni. A különböző csoportok elhelyezését illetőleg legajánlatosabb, ha a tanterem egyik végében, ahol katedra áll — melyet a vasárnapi iskola vezetője foglal el —, egyik oldalon a kisebb iskolások, másik oldalon a nagyobb iskolások helyezkednek el. Egyrészt azért, mivel ezek a gyermekek szeretnek látni és hallani mindent; másrészt mivel többnyire nyugtalanok az e korbeli gyermekek és így folyton szem előtt tartandók. A terem másik végében pedig egyik oldalon a kezdők, a másikon meg a kisdedek csoportja helyezendő el. A berendezéshez tartozik a felszerelés is, mint a bibliai történeteket szemléltető képek, továbbá térképek, kis biblia, énekes könyv, papír, ceruza, olló a képek kivágásához és ragasztó. A tanítók számára egy kis könyvtár (a vonatkozó magyar irodalom jegyzékét közölni fogjuk). A vasárnapi iskolai óra munkarendjét a gyermek természetének megfelelően kell összeállítani, ezért az egyes fokokon némi eltérést találunk, amint alább látni fogjuk. A összejövetel istentiszteleti részét a nagyobbak közösen tarthatják, mig a kezdőkkel külön kell ezt tartani. Az istenitisztelet célja: fölkelteni a szeretet, tisztelet, hála érzetét és a segítségre való készséget és alkalmat is kell nekik adni, hogy ez érzelmeket ki is fejezzék. Ha a tanítók csendes hangon beszélgetnek a növendékekkel, nem fogják egymást zavarni. a) A kezdők munkarendje. 1. Megnyitás (10 perc): az érkező gyermekek felső ruháikat lerakják, elhelyezkednek és nézik vagy maguk is kivágják a leckéjüket illusztráló képeket. A hiányzók névsorolvasás nélkül megjegyzendők. 2. Istenitisztelet (10 perc): csendes ének, ima, szentirási helyek felolvasása és az adakozások átvétele. 3. Társalgás (10 perc): az új tanítványok és látogatók Üdvözlése. 4. Tanítás (10 perc): az új lecke megbeszélése, csendes foglalkozás, az új leckéhez képek kiosztása. 5. Bezárás (10 perc): ének, ima — felsőruhák felöltése —, rendben eltávozás. A történet vagy a tanult szentirási hely alapgondolata a föntebbi munkarend minden fázisában kiemelendő. Az istenitiszteleti részben gond fordítandó arra, hogy a gyermekeknek Istenről való tudata fejlesztessék és hogy környezetüket vallásos szempontból nézzék. Ez elérhető, ha a lecke tartalma szerint Isten napjáról, Isten könyvéről vagy Isten adományairól rövid beszélgetésbe bocsátkozik velük a tanítójuk, amit hálaadást tartalmazó ének vagy szentirási hely követhet. Helye van a programmban több rövid imának, amit a gyermekek szóról-szóra elmondanak a tanító után. Az adakozás célja megmondandó s az adományok átvétele után rövid ima következzék. A társalgási résznek célja, hogy a gyermekek jó szívvel gondoljanak másokra. Az új lecke megbeszélésének célja, hogy az abban foglalt igazságot a gyermekek életében ható erővé tegyük. A beszélgetésbe bele lehet szőni az énekelt énekeket, a legutóbb tanult történetet, ismert szentirási helyeket, ily módon a következő leckének az útját is egyengetjük. Minden formalitást kerülni kell s a gyermekeket úgy kell vezetni, hogy eleje vétessék minden tiszteletlenségnek és rendetlenkedésnek. Itt is többet ér a parancsnál a jó példaadás. A csendes foglalkozás tárgyát a téma adja meg. Az új lecke tanítása igen fontos. Az nemcsak a történet egyszerű elmondásából áll, hanem képekben való szemléltetésben alkalmas énekversek megtanításában. A bezáró rész rövid legyen. Az érzelmek kifejezésre juttatása is fontos. Ma már minden nevelő elismeri a régi példabeszéd igazságát, hogy „a cselekvés által tanulunk“. Ezért feltétlenül szükséges, hogy alkalmat adjunk a gyermekeknek érzelmeik kifejezésre juttatására, ha azt akarjuk, hogy megtanulják miként kell viselkedniök, mint Krisztus tulajdonainak. Ez a kifejezés megtörténik az istenitiszteleti