Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-10-07 / 40. szám
158. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1923. vendég karját. A község végén felállított díszkapunál várakozott az egész község népe s az iskolás gyermekek sorfala s itt egy kis leányka üdvözlő szavak kíséretében csokorral kedveskedett Püspök Úrnak. A lelkész-lakásra érve a presbyterium élén s a község lakosainak sokaságától körülvéve templom* téren Lampért Lajos lelkész fejezte ki a gyülekezet nagy örömét. Püspök Úr megköszönte a szives fogadtatást. Eljött — úgymond —, mert közvetlenül akart meggyőződést szerezni arról, hogy ez az ősi ref. gyülekezet, mely egy évtized előtt oly rossz hírbe keveredett, mint állotta meg helyét az utóbbi évek nehéz megpróbáltatásai között ? De ez a harang, mely most felszentelésre vár, a múlt évben megépült szép iskola s a lelkes fogadtatás őt meggyőzték arról, hogy itt az ősök hite él a szivekben s ha néha súrlódások vannak is a gyülekezetben, ez is csak azt bizonyítja, hogy öntudatos reformátusok e gyülekezet tagjai. — Majd a lelkész-lakáson a presbyterium tagjait serkentette éber, állhatatos buzgólkodásra, hogy legyenek mindenkor a jóban, istenfélelemben, templom-látogatásban elöljárók. Uzsonnán Mélt. Gróf Esterházy Pál úr látta vendégül a nála látogatást tevő Püspök urat, Vacsorát pedig Elekes Gyula jószágigazgató úr adott tiszteletére. Vasárnap d. e. V2IO órakor kezdődött a harang - szentelési ünnepély, melyen a szomszéd községekből is rengeteg sokan jelentek meg. Az ünneplők diszes soraiban ott volt Kedves feleségével együtt Mélt. Gróf Esterházy Pál földes úr is. A „Jövel Szt. Lélek“ éneklése után, a templom előtt 8 palástos lelkésztől körülvéve Püspök Úr áldotta meg a diszes harangot, majd „Örül mi szivünk“ éneket énekelve az ünneplő sokaság bevonult a templomba zsúfolásig megtöltve azt. Alkalmi ének után Mélt. Püspök Úr imádkozott, Győrből Nagy Győzőné és Molnár Mária urhölgyek szépen énekeltek s prédikált Filippi lev. II.: 1 —18. verse alapján Czeglédy Sándor győri esp. lelkész úr s hatalmas, gondolatgazdag beszédével valósággal megbűvölte a hallgatóságot. A Hymnus, majd a XC. Zsolt, éneklésével végződött az ünnepi istenitisztelet. Püspök Úr ezután tisztelgő küldöttségeket fogadott, a helybeli r. kath., ev. fiókegyház, a községi képviselő-testület s a ref. tanítói kar fejezték ki előtte tiszteletüket. Most a lelkész-lakáson ünnepi ebéd következett, melyen mintegy 35-en vettek részt. A jelenlevő Gróf Úr Öméltóságát Püspök Úr köszöntötte, Lampérth Lajos lelkész először Püspök Úrra, majd Mélt. Gróf Úrra mondott felköszöntőt, aki ref. gyülekezetünknek mindenkor megértő s nagy áldozatot hozó támogatója volt. A lelkes felköszönt^k sorát félbeszakította, hogy Főtiszt. Püspök Úrnak 3 órakor indulnia kellett. Künn várakozott már az egész falú népe, együtt volt ismét a diszes lovasbandérium s a szép négyes fogaton lelkes éljenzés és harangzúgás között Főtiszt. Püspök Úr vissza indult. S mi ott maradottak az új harang hivó szavára templomba mentünk, ahol a háborúban elhalt hősök emlékére Tóth Sándor magyarszentkirályi lelkész úr mondott szép, tartalmas emlékbeszédet. Az új harang társával együtt a háború halottainak emlékére ismét megszólalt, mi pedig egy feledhetetlen ünnep emlékével a szivünkben s azon hő óhajtással oszlottunk széjjel, hogy Isten az ő Szt. Lelkének erejével hasson s az új harang szavával e szép ünneplés után következő köznapokon is indítson mindeneket a rédei gyülekezet körében arra, hogy ref. anyaszentegyházuk külső és belső megépüléséért áldozni mindenkor buzgók legyenek. Tudósító. A szentgáli konferencia. Veszprém, Balatonfüred, Várpalota, Székesfehérvár, most szeptember 18-án Szentgál voltak színhelyei azoknak a konferenciáknak, melyeket a veszprémi egyházmegye 1921-ben alakult belmissziói bizottsága a lelkészegyesülettel, részint a lelkészi és tanítói kar épülésére, részint a gyülekezetek hitéletének felébresztésére rendezett, illetőleg azok rendezésében társ gyanánt közreműködött. A székesfehérvári ugyanis Mezőföld és Vértesaljával együtt három egyházmegye konferenciája volt. A szentgálit pedig az egyházmegyei tanítótestülettel együttesen tartottuk. Elég szép számmal jelent meg az egyházmegye lelkészi és tanítói kara: ott láttuk a veszprémi egyház kitűnő főgondnokát és egy presbyterét is. Többeket akadályozott a hivatalos elfoglaltság. Néhányat a betegség. Néhányat talán az indolencia. De legyünk igazságosak: többen voltak az elmaradottak közt az olyanok, kiket a nehéz anyagi helyzet, a költséges utazás tartott vissza. Mert olyan igazán alig akadt, akinél a lélek készsége hiányzott volna. Hiszen anynyira itt a 12-ik óra, hogy megmozduljunk és megmozdítsunk mindeneket: már a föld is mozdulni kezd lábaink alatt 1 Ami a konferencia helyét illeti: Szentgálon megvan annak sikeres megtarthatásához minden külső föltétel. Nagy, erős gyülekezet, gyönyörű templom, orgona, 3 szép iskola, szép parókhia, énekkar, ennek külön háza szép nagy előadási teremmel és állandó színpaddal. A lelki föltételek sem hiányoztak. Hétköznap volt: de telve a templom ünneplő közönséggel, úgy az istenitiszteletet, mint az előadásokat és hozzászólásokat buzgó figyelemmel hallgatták. A délutáni órákba nyúló konferencián mindnyájan ugyan végig nem vehettek részt, különösen a déli órákban sokan eloszlottak, de sokan kitartottak — nők is — az utolsó percig. Anyagilag is szépen hozzájárultak, kivált az elöljárók, az ebédhez, hogy az minél kevesebbe kerüljön a vidékről megjelenteknek. A bőséges, jó ebéd aránylag kevés pénzünkbe került. A herendi állomáson kocsik vártak mindnyájunkat. De hisszük, hogy szentgáli gyülekezetünk is egy
