Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-09-30 / 39. szám
154. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1923. ken és hónapokon át közös imaórákon előbb önmaguk lelkét készítették elő, előbb önmagukat tisztították meg és csak azután gondoltak mások megtérítésére. De ami áll a vezetőkre, ugyanaz áll, mint követendő életelv az egyház egyes tagjaira is. Lelki újjászületésre van szükségünk mindnyájunknak. Hogy erre eljuthassunk, szükséges, hogy lelkünk naponkénti tápláló eledele a biblia olvasása legyen, mert jól mondá Spurgeon, a világhírű lelkipásztor: „minél közelebb vagyunk a bibliához, annál közelebb vagyunk Krisztushoz és minél közelebb vagyunk a Krisztushoz, annál közelebb vagyunk egymáshoz“. „Emeljétek fel a ti szemeiteket és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra“ (János 4 :35). „Vár titeket az Ur, hogy könyörüljön rajtatok !“ (Ésaiás 30:18). A tatai református egyházmegye közgyűlése. Nevezetes napja volt a tatai egyházmegyének julius hó 17-én, amikor régi tisztikarától búcsúzott és az újat iktatta be hivatalába. Czeglédy Sándor esperes a tőle megszokott mélységes buzgósággal imádkozott s utána Szabó György érdemekben gazdag egyhazm. gondnok pillantott vissza megnyitójában megkapó szavakkal arra a tiz évre, melyet az egyházmegye gondnoki székében eltöltött és rámutatott a világot megrázó eseményekből leszűrt ama tapasztalatára, hogy a hit és hazaszeretet olyan szoros kapcsolatban vannak egymással, hogy azok ébresztése és ápolása nélkül egyház és haza megsemmisül. Megköszönve az egyhangú bizalmat, mellyel őt a gyülekezetek ismét az egyházmegye gondnokává választották, a gyűlést megnyitotta. A gondnoki megnyitó után örömmel vette tudomásul a közgyűlés az új tisztikar megválasztásáról szóló jelentést, mely szerint esperessé Lőke Károlyt, gondnokká Szabó Györgyöt, e. főjegyzővé Besse Lajost, vil. főjegyzővé Fáy Istvánt, e. aljegyzővé László Dávidot, vil. aljegyzővé és ügyésszé Dr. Virágh Zsigmondot, egyházi tanácsbirákká Czeglédy Sándort, Gartsik Nagysailay Istvánt, Maller Kálmánt, Komjáthy Aladárt, László Jánost és Besse Lajost, vil. tanácsbirákká Dr. Virágh Gyulát, Galambos Jánost, Fáy Istvánt, László Dávidot, Maller Józsefet és Varjú Józsefet, tanítóképviselőkké Mészáros Miklóst, Kocsis Endrét és Tarczy Zoltánt választották meg. Lőke Károly az esperesi esküt letevén, Szabó György e. m. gondnok szeretetteljes üdvözlő szavai után, elmondta nagyszabású esperesi székfoglalóját. A székfoglaló minden egyes mondata általános tetszést aratott és látni lehetett az arcokon az elégedettség érzetének visszatükröződését, hogy az esperesi székből távozó köztiszteletben és közszeretetben álló Czeglédy Sándor utódjául ismét oda való embert találtunk. így, ha fájt is szivünknek az a veszteség, amit Czeglédy barátunk távozása okozott, enyhülést találtunk már most abban a biztos reményben, hogy a nagynevű elődök helyét ismét méltó utód tölti be. Kiemelkedő része volt az esperesi székfoglalónak, mikor Lőke Károly rámutatott azokra a bajokra és sebekre, melyeknek nincs más gyógyszere, mint a Krisztus evangéliuma, a Krisztus szelleme és az önmagunkon megkezdendő szigorú fegyelem. Taps kisérte az esperes hitvallástételét, mely szerint megalkuvás nélkül a tiszta kálvinista egyház hive. Az általános tetszés közepette elhangzott székfoglaló után a tisztikar még esküt nem tett tagjai tették le a hivatalos esküt és kötelezték el magukat az egyházmegye szolgálatára. Ezután következett az a megható jelenet, amikor e. m. gondnok búcsúzott az egyházmegye nevében a helyét önként elhagyó Czeglédy Sándor esperestől, kiemelvén azt a sok érdemet, kiválóságot, amit három évi ittműködése alatt tapasztaltunk és kijelenti, hogy amit most mond neki, az nem bucsuzás, mert mi nem akarunk tőle elválni, hanem hogy szeretetünkkel . még jobban magunkhoz láncoljuk, örökös tiszteletbeli esperessé akarjuk megválasztani. Czeglédy Sándor könnyekig meghatottan fogadja az e. m. gondnok úr szavait és azt mondja: Sohasem válik el ettől a társaságtól, amely annyi megértéssel és szeretettel fogadta őt körébe s amely most is szeretetének újabb megnyilvánulásának adja bizonyságát, amikor a tatai egyházmegye örökös tiszteletbeli esperesévé óhajtja megválasztani, amely megtiszteltetést hálás köszönettel fogad“. A közgyűlés erre a tisztre őt egyhangú örömmel és lelkesedéssel megválasztja. Süveg Istvánt pénztárossá, Deák Józsefet egyh., Szakáll Rezsőt vil. számvevővé választották. Megalakította közgyűlés az egyes bizottságokat. A belmissziói bizottság ügyvezető elnökévé Czeglédy Sándor tb. esperes lett, aki ezen munkatéren azt a szeretetteljes viszonyt, amely őt hozzánk fűzi, tovább is ápolhatja és hatalmas munkaerejét mindnyájunk számára gazdagon felhasználhatja. Felirt a közgyűlés a kerületre, hogy tanácsbirólnk számát 6-ról 8-ra emelhessük, hogy minél több értékes munkaerőt vonhassunk be úgy az egyházi, mint a világi tagok közül az egyházmegye aktiv munkásai közé. — A mindenre kiterjedő esperesi jelentés kapcsán a fokozatos hatóságok útján megkeresni határoztuk a magas kormányt, hogy a kongruát, kor- és családi pótlékot, adósegélyt, lelkészi nyugdíjat, özvegyi járulékot a viszonyoknak megfelelően emelje fel, az iskolák államsegélyét hagyja meg, nehogy annak megvonása miatt a kultúra évszázados kapui egyházunkban örökre bezáródjanak, mert azzal az államot talán nagyobb veszteség érné, mint az egyházat. A városi és kis vagyontalan falusi gyülekezeteknek elsorvadástól megmentésére a domestika rendeltetésének visszaadása céljából a zsinathoz terjesztettünk javaslatot. Az egyházi épületek a mai értékben biztositandók. A belmissziói jelentéssel kapcsolatban
