Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-01-28 / 4-5. szám
Harmincnegyedik évfolyam. 4—5, szám. Pápa, 1923 január 28. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE I Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Balatonkenese), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. p=i Megjelenik minden vasárnap. A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. Q HIVATALOS RÉSZ. A dunántúli református egyházkerület püspökétől. 310/1923. szám. Nagy tiszteletű Esperes Űr! Nagy tiszteletű Lelkész Űr! igen tisztelt Presbitérium! Az őszi egyházkerületi közgyűlés 20. számú határozatával megalakított egyházkerületi belmissziói bizottság elkészítette a maga szabályzatát s azt az említett határozat értelmében az egyházkerületi elnökség ideiglenesen egy évre életbe léptette. Ennek alapján: I. Felkérem a nagytiszteletü esperes urakat arra, hogy a szabályzatnak megfelelően (a szabályzat azonos a D. P. L. f. évi első számában közölt tervezettel) szíveskedjenek gondoskodni a bölcs vezetésük alatt álló egyházmegyében az egyházmegyei belmissziói bizottság megalakításáról és annak működésbe lépéséről. Amennyiben pedig a bizottság megalakítását a nyári egyházmegyei gyűlésre méltóztatnának halasztani, addig bölcs belátásuk szerint szíveskedjenek ellátni a bizottság teendőit s minthogy a gyülekezeti belmissziói bizottságok megalakítása és munkába lépése halasztást nem szenvedhet, méltóztassanak felügyelni arra és odahatni, hogy a bizottság a bölcs vezetésük alatti egyházmegye minden gyülekezetében haladéktalanul megalakuljon. Egyben arra is felkérem, hogy az egyházmegyei belmissziói bizottság megalakulására vonatkozó határozatot, a bizottság működéséről szóló jelentést a vonatkozó javaslatokkal, valamint a gyülekezeti belmissziói bizottságok jelentésével együtt hozzám legkésőbb f. évi szeptember hó 1-ig eljuttatni méltóztassanak. II. A nagytiszteletü lelkész uraknak szives figyelmébe ajánlom a szabályzatnak a gyülekezeti belmiszsziói bizottságok alakítására vonatkozó részét. Felkérem ennek alapján a nagytiszteletü lelkész urakat, hogy a presbitérium felvilágosítása s jelen körlevelem vonatkozó részének a presbitériumban leendő felolvasása után bölcs körültekintéssel s mindenütt a gyülekezet érdekeinek figyelemmel tartásával haladéktalanul alakítsák meg a gyülekezeti belmissziói bizottságot és mindazokon a területeken, amelyeket a szabályzat megjelöl, azonnal kezdjék meg a munkálkodást. Az eddig is folyó munkák, még ha a szabályzatban nincsenek is kötelezőleg előírva, természetesen tovább folytatandók. A bizottság működésére vonatkozó jelentést az esperesi hivatalhoz május hó végéig kérem eljuttatni. A jelentésben ki kell terjeszkedni a következőkre : 1. Megalakulás. Hogyan folyt le, mennyi tagja van a presbitériumból, mennyi a gyülekezet többi, férfi és nő, tagjaiból? Hányszor tartottak gyűlést és mivel foglalkoztak a gyűléseken? 2. Az utcakörzeti gondozók tevékenysége. 3. Énekkar. Mikor alakult s ki vezeti? Milyen munkát végez? 4. Vallásos-esték. Milyen időközönkint tartják s milyen a szokásos műsor? Hogyan látogatják a hívek? 5. Szegénygondozás. Hány szegényt támogattak anyagilag ? Látogatták-e a szegényeket és elhagyatottakat ? Hogyan foglalkoztak a munkanélküliekkel és a dolgozni nem akarókkal ? Honnét vették a szükséges anyagi segítséget? 6. Iratterjesztés. Hány iratot osztottak ki ingyen ? Foglalkoztak-e iratterjesztéssel? Járt-e ott kolportőr? A szekták iratterjesztése működésben volt-e és milyen eredménnyel ? Milyen iratokat kedvelnek ? 7. A belmissziói bizottság megalakítása előtt milyen munkákat végeztek ? Hogyan illeszkedtek ezek bele a belmissziói bizottság munkájába? 8. Egyéb észrevételek a gyülekezeti életre vonatkozólag ? III. Igen tisztelt Presbitérium 1 Azokban a válságos időkben, amelyekben élünk, református egyházunk megtépve, de az örök isteni igazság szilárd talaján állva, rendíthetetlen bizalommal tekint a jövő felé. Azonban a hitetlenség zúgó hullámai, amelyek sok gyülekezet belső békéjét nyelték már el, az izgatók alattomos aknamunkája, ellenségeink lelketlen orvvadászata s a közönyösség tétlen és ásító terpeszkedése arra intenek minket, hogy ezt a mi Istenbe vetett bizalmunkat alakítsuk át munkává és szeretettől áthatott buzgósággal dolgozzunk azon, hogy amit dicső eleinktől átvettünk, azt sértetlenül, sőt megerősítve mentsük át a veszedelmek árjából a jövendő számára. Isten színe előtt alázatos és töredelmes bünbánatra hívom fel a presbitériumokat, hogy azt a munkát, amit az egyházi törvény előír, nem mindenütt végezték olyan hathatósan, hogy egyházunk, legyőzve a veszedelmeket, növekedhetett volna hitben és szeretet-
