Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-07-08 / 27. szám
106. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1923. eddig sem volt és ref. tanító már nem lesz ? Ki gondozza a gyülekezet lelki életét ott, ahol eddig a lelkész, a kántor és a tanító hivatását egyetlen alkalmazott: a praeorans-kántortanító töltötte be? Ilyen egyházközségtől máris többtől vonta meg a minisztérium az államsegélyt. Annak lehetőségét nem is elemezzük, hogy a legnépesebb felekezet iskolája legyen a közös iskola ! Egyházunk eddig sok áldozattal fenntartott, féltve őrzött kincséről: a vallásos nevelésünk kérdéséről van most szó. És éppen most szűnjenek meg egyházi intézményeink, amikor intenzivebb nevelő és gondviselő, tehát lelket nyugtató célokat tűzött ki ref. egyházunk az általánossá tett belmissiói szolgálat által ?! Ki végzi majd ezt a társadalom-javító munkát ? Ha valaha szükség volt az egyházak nevelő, irányító, valláserkölcsi és hazafias szellemű tevékenységére, akkor ma fokozottabb mértékben van arra szükség. Fölér-e az erkölcsi veszteség az eddigi anyagi áldozattal ?! Nem ok nélkül való a mi aggodalmunk. Belátjuk, hogy az állam terheit könnyíteni kell, de minden egyes esetet közmegelégedéssel kell megoldani; a szabályozó intézkedéseknek olyanoknak kell lenni, hogy ne hordozzák magukban a tömegek nyugtalanságának lehetőségeit, hanem szolgálják a társadalmi rétegek és a felekezetek közt való békességet. Eléggé szét vagyunk már szaggatva. Mi egyetlen nemzeti akaratban szeretnők tömöríteni maroknyi magyar nemzetünket és úgy hisszük, hogy amikor egyházi jellegű intézményeink sértetlen fenntartásáért szót emelünk, akkor egyrészt a felekezeti féltékenység kifejlődését és az ebből származó kiszámíthatatlan bajokat akarjuk megakadályozni, másrészt a tradíciókhoz való ragaszkodás által a hazáért való áldozatra készséget fokozzuk. Az egyházmegyei közgyűlés az elmondott aggodalmakat méltányolja, felkeresi az egyházkerületek elnökségeit és az egyetemes konvent elnökségét, hogy egyenként és összesen sürgős lépést tenni méltóztassanak abban az érdekben, hogy: 1. az 1922. évi VI. t.-c. 4. §-ának végrehajtása felfüggesztessék, illetőleg módosíttassék; 2. a pénzügyminiszter által most beterjesztett, a közszolgálatban álló tisztviselők s egyéb alkalmazottak létszámának csökkentéséről és a vele kapcsolatos intézkedésekről szóló törvényjavaslat módosíttassék; 3. ref. iskoláinkat érő mindennemű változás, az egyes egyházközségek és az illető egyházmegyei tanügyi bizottság véleményének figyelembevétele után hajtassák végre. „Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország.“ Harangavatás és emlékoszlop-leleplezés Igaron. Nagy napja volt junius hó 24-én a fejérmegyei Igar községnek, ahol a község összlakosságának és a közeli vidékről nagyszámban érkezett vendégek érdeklődése mellett avatták fel a világháború alatt igénybe vett harangok helyett készített újabbakat és leplezték le a világháború hősi halottjai emlékére emelt emlékoszlopot. Junius 22-én délután lovasbandérium és 32 virágokkal feldíszített kocsiból álló menet hozta haza a simontornyai állomásról a harangokat, melyeknek megérkezésekor a gyülekezet a XC. zsoltár első versét énekelte, majd Bognár János, a gyülekezet legidősebb, 86 éves tagja köszöntötte őszinte szavakkal a megérkezett harangokat. Utánna pedig a gyülekezet lelkésze üdvözölte az elnémult, de újból megszólaló harangokat. Másnap, 23-án húzták fel a gyülekezet énekének kísérete mellett a harangokat helyeikre. Ugyanezen nap délután érkezett meg az avató ünnepélyre Németh István püspök úr és Medgyasszay Vince esperes úr, kiket a simontornyai állomáson lovasbandérium és felvirágozott kocsikból álló diszmenet várt, ahol is Kerekes Albin igari jegyző-fogadta. A lelkészlaknál felállított diadalkapunál Fülöp László lelkész üdvözölte a gyülekezet éljenzése között a főpásztort. Ugyancsak ezen a napon, szombaton délután 6 órai kezdettel vallásos előadás volt a templomban, amelyen előadást Bózsa Sándor, sáregresí lelkész tartott; Szabó Miklós, a Bethesda-kórház lelkésze pedig bibliát magyarázott. Porteleki Erzsébet szavalata és a leánykar éneke egészítették ki az előadás műsorát. Másnap, vasárnap délelőtt 9 órakor kezdődő istentiszteleten történt a harangok ünnepélyes felavatása. Az alkalmi közének után Németh István püspök úr tartott magasröptű imát és áldotta meg a harangokat. Majd megszólaltak a harangok, könnyeket csalván a hívők szemébe. A leánykar éneke után Medgyasszay Vince esperes tartott Józs. XXIV. 14. alapján, mely a nagyobbik harang felirata, tartalmas, mindenkit megkapó, sziveket lebilincselő ünnepi beszédet. Az istenitisztelet végeztével megkondultak a harangok, hirdetve a hit erősségét és a buzgó vallásosság eredményes munkáját. Nemcsak az itthoniak tették lehetővé az új harangok beszerzését, hanem az Amerikában élő hittestvérek áldozatkészsége is, akik 70 dolláron felüli összeggel járultak a harang beszerzési árához. Az istenitisztelet végeztével a főpásztor üdvözlő küldöttségeket fogadott. Délben a lelkészlakon közebéd volt, amelyen Németh István püspök úr a kormányzó úr Öfőméltóságát éltette felköszöntőjében, Huszár Dezső nemzetgyűlési képviselő pedig a lelkészi kart köszöntötte fel. Délután 2 órakor folyt le nagy közönség jelenlétében a templom előtti téren felállított hősök emlékoszlopának leleplezése. Itt Kovács Kálmán, szilasbalhási ref. lelkész tartott mindenkit megható, könynyeket fakasztó imát, mely után Fülöp László igari ref. lelkész, aki mint sorkatona, maga is végigküzdötte a világháborút, mondott lelkes hangú, hazaszeretettől áthatott és buzdító leleplező beszédet, melyben a hazáért hősi halált halt hősök példáját állította a hazafiak elé. Utánna dr. Havranek József alispán vette át az emlékoszlopot a vármegye közönsége nevében és átadta Igar elöljáróságának, melynek nevében Kerekes Albin községi jegyző vette át. Majd vitéz
