Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-06-24 / 25. szám
Harmincnegyedik évfolyam. 25. szám. Pápa, 1923 junius 24. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE —.................................................. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ..........-...................................................................................... FŐSZERKESZTŐ : NÉMETH ISTVÁN PÜSPÖK, BALATONKENESE. —.......................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. «3 □ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. a Pörtschach. „Akié az ifjúság, azé a jövő.“ Óh hányszor elmondjuk mi ezt és milyen kevés gondot fordítunk arra, hogy az ifjúságot dédelgető szeretettel, aggódó szorgalmatossággal ráneveljük arra, hogy Krisztusé legyen, mert övé a jövő. A kér. ifj. egyesületek világszövetsége, amelyhez fogható kolosszális alakulat ma alig van a világon, öntudatosan munkálja azt, hogy az ifjúság által Isten ura legyen országoknak, egyeseknek, pénznek, politikának, társadalomnak, iparnak és kereskedelemnek egyaránt. 53 nemzet 817 képviselője gyűlt össze a pörtschachi világkonferencián, a csodálatos szépségű Wörthi tó mellett. Csak impressziókról akarok beszámolni. Megindító volt érezni, hogy Krisztus által mennyire meg tudják érteni egymást különböző nemzetek tagjai, milyen komolyan és a megértő szeretet légkörében lehetett beszélni a legkényesebb kérdésekről. Milyen öröm volt tapasztalni, hogy azok, akik minden nemzetben Krisztushoz akarják vezetni az ifjúságot, mennyire felette állanak minden elfogultságnak és Isten országának örök világnézetébe belefoglalva nézik a nemzetek életét is. S nekünk, akik tele vagyunk panasszal, milyen jólesett többször is megnyilvánulva hallani a világ ifjúságának közvéleményét, hogy a világ ma tele van gyűlölettel, gyanakvással, politikai indulatossággal, hogy sok nép ki van téve gazdasági, testi és erkölcsi szenvedéseknek. Micsoda látomást tárt elénk az a milliók meggyőződését kifejező kijelentés, hogy a 10 parancsolat érvényes a nemzetek egymás közti viszonyára is. Micsoda mély visszhangra talált a szivekben Dr. Nitóbénak, a népszövetség főtitkárának, a kiváló japán politikusnak az a kijelentése, hogy csak a keresztyénség képes belevinni az emberi szívbe a világ egységének tudatát s csak a keresztyénség tudja ezt az egységet a valóságban is megteremteni. És itt látta az ember, hogy minden nemzet életében vannak már sokan, akik rendíthetetlen hittel dolgoznak arra, hogy az ifjúság megnyerése, a jövendőnek ma Krisztushoz vezetése által a szeretet, az igazság, az isteni és emberi jogok mihamarább diadalmaskodjanak ebben az összekuszált világban. Úgy éreztem magam az alatt a 12 nap alatt, mintha benne állottam volna a világ feltámadásának s vele együtt a magyar nemzet feltámadásának az áramában. Igen, a sötét éjszakát hajnal töri át s a világ keresztyén ifjúsága készül a nap felkeltére. Nem a diplomáciára, hanem a keresztyénség vezetőire néz ma sóvárogva a világ. A keresztyénség teremt megértő nemzeteket s így teremt életrevaló, feltámadásra méltó új Magyarországot is. De szomorú tapasztalataim is voltak. Mélyen éreztem, hogy milyen gyarlók és ügyetlenek vagyunk. Nyomorultak vagyunk azért, mert míg a megújulás hatalmas áramai csodákat müveinek előttünk ismeretlen területeken, Kínában, Japánban, Indiában, a Skandináv államokban, Hollandiában stb., addig a mi jelentésünk nagyon szerény eredményekről volt kénytelen beszámolni. S míg pl. a csehek szinte szemfényvesztő varázslattal dolgoznak azon, hogy a világ közvéleményét megnyerjék, addig mi alig teszünk valamit saját igazunk megismertetése céljából. Alig tud rólunk a világ s a közvélemény még mindig nem tudja mi történt velünk, fogalma sincs arról, hogy mit vesztettünk, kik voltunk és kik vagyunk. S nem a külföld a hibás, mert vájjon mi mit tudunk arról, hogy mi van Japánban és Kínában, vagy épen Chilében ? A konferenciának egyébként ránk nézve egyik nagy sikere az, hogy hetvenhatan különböző államok, de különösen amerikaiak, angolok és a semleges államok képviselői eljöttek Budapestre a pörtschachi konferencia végeztével, hogy közelebbről megismerjék hazánkat. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy ez a kirándulás igen népszerű volt a konferencián. Velence szépsége nem gyakorolt akkora vonzó erőt, mint a magyar kirándulás. Maga a konferencia impozáns keretek között, külön e célra épített és minden nemzet zászlójával feldíszített hatalmas csarnokban folyt le. A főbb tárgyakat a világ minden országából összegyűjtött adatok alapján bizottságok dolgozták ki előre s munkálataikat megérkezéskor minden résztvevő kinyomatva kézhez kaphatta angol, francia vagy német nyelven. Öt bizottság foglalkozott külön a testi, vallásos, az életpályákra való és a családi — polgári, — nemzeti életre való neveléssel, valamint az ifjúság védelmének törvényhozási részével. Mindegyik bizottság javaslatokat is terjesztett elő, amelyeknek alapján hozattak meg a határozatok. Ezekről talán még lesz alkalmunk szólani e lap hasábjain. Talán még nem hoztak a világon
