Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-06-11 / 24. szám
94. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. A balatonfüredi konferencia. A veszprémi ref. egyházmegye lelkészegyesülete és belmissziói bizottsága által Balatonftireden, május 17-én tartott konferencia várakozáson felül szépen sikerült. Nagyszámú érdeklődő közönség sereglett össze: az egyházmegye esperese, gondnoka; világi vezetői közül is, akiket halaszthatatlan hivatalos teendő nem gátolt; lelkészi, tanítói kara csaknem teljes számban ; a balatonfüredi ref. egyház presbitériuma, hívei; a szomszédos egyházakból gondnokok, presbiterek, sőt hívek is. Más vallásu érdeklődők is szép számmal. Pápáról Kis József esperes, Budapestről Biberauer Rikhárd Bethesda-kórházi igazgató-lelkész, nejével, Etelka nővér diakonissza, Galambos Zoltán vallástanár. Somogyból is volt érdeklődő lelkész. Az istentiszteleten Tálos József helybeli kántortanító orgonáit, Tihanyi Kiss Sándor prédikált. Felhangzottak az ősi kálvinista énekek, megrendítette, fölemelte, elragadta a lelkeket a hatalmas imádkozás és igehirdetés. Majd Szűcs József ért. elnök megnyitó-beszéde után gazdag tárgysorozat került megvitatásra, dicséretre méltó érdeklődés mellett, melyet csupán a különben gyönyörű templom alkalmatlan akusztikája zavart. Dr. Csajághy Károly egyházmegyei világi főjegyző érdeklődéssel várt előadása, sajnos, elmaradt, az előadót földreform-birói teendői más vidéken tartják távol. Reméljük, hogy a junius 19-iki, veszprémi konferencián szerencsésebbek leszünk. Siskey Imre monoszlói lelkész, ért. jegyző tartott előadást a sajtó fontosságáról az evangéliom szolgálatában. Úgy az előadó, mint a felszólamlók igyekeztek a kivezető utat megtalálni abból a szerencsétlen helyzetből, mely szerint mi az evangéliomot vagyunk hivatva a közgondolkozásba belevinni, de ehhez a legfőbb eszköz, a sajtó, még mindig hiányzik. A meglevő vallásos lapok, kiadványok terjesztése, az Őrállónak napilappá fejlődésében hathatós segítése, amit ez idő szerint tehetünk, legalább hát ezt tegyük meg. Herczegh Lajos balatonhenyei lelkész tartott előadást a következő kérdésről: „Az istentiszteletben az egyszerűség, vagy a változatos művészi felé törekedjünk-e?“ Beható eszmecsere után a konferencia általános elvül fogadta el, hogy az istentiszteletben legfőbb követelmény a Jézus által kívánt lélek, igazság és élet elve, az apostoli egyszerűség, a változatosság: a lélek, igazság és élet természetes következménye, a művészi elem, mint ezeknek segédeszköze veendő figyelembe. A debreczeni liturgiát elfogadta az értekezlet. „A templomon kívüli vallásos összejöveteleknek milyen hatása van a rendes templomi istentiszteletek látogatottságára?" Előadó nem jelenhetett meg, ám azért elnök a kérdést tárgyalásra bocsátotta és felette a konferencia elvi megállapodásra jutott. A templomon kívüli vallásos összejövetelek, ha nem téves irányúak, csak jó hatással lehetnek a templomlátogatásra. Nem szabad ezeknek a rendes istentisztelet idejére esni, egyáltalán olyan látszatot kelteni, mintha a rendes istentisztelet pótlásául szolgálhatnának. Ezeket is az egyház köteles szervezni és vezetni. „Kivánatos-e a hivatalos egyháztól független belmissziói tevékenység?“ Kátay István balatonarácsi lelkész előadása nyomán kialakult az elfogadott vélemény : Az egyháznak kötelessége arra törekedni, hogy a rajta kívül álló belmissziói munkát szükségtelenné tegye azáltal, hogy önmaga gyakorolja hivatalos és hivatásos közegei útján a leglelkiismeretesebb belmissziót. „Kivánatos-e az országosan egységes egyházi adózás központi pénztárral?“ Előadó szintén nem jelenhetett meg, a kérdést azonban mégis tárgyalták. A közpoilti pénztár, egységes adózás kötelező rendszere magában rejti a centralizációt. Ennek bár sok előnye, de sok kára is lenne és az evangéliomi gyülekezetek fejlődését nem a külső, hanem a belső, lelki centralizáció biztosítja. „Kivánatos-e a lelkészeknek a gyülekezettől független anyagi helyzete?“ Szilassy Sándor magyarbarnagi lelkész, előadó, igen fontos érveket hoz fel amellett, hogy igenis kívánatos. Módozatokat is ajánl a kivitelre. Földbirtokkiegészítés. Egyházfenntartási alap. Tömérdek keserűséget előzne meg és a lelkészi munka sok akadályát hárítaná el a gyakorlati életben az, aki a lelkészt a gyülekezettől anyagilag függetlenné tenné. De ez-e az igazi evangéliomi elv? Nyertünk-e valamit p. o. az államsegélyek mindenhatósága felé törekvéssel ? Akik, mint lelkészek, a gyülekezetei szolgálják, szolgálatukból éljenek, még pedig közvetlen azoktól, akiket szolgálnak. Ez a végső elv szűrődött le az előadó és a hozzászólók fejtegetéseiből. „Mi módon volna legcélszerűbben keresztülvihető a lelkészek tudományos önképzésének ellenőrzése és megszámoltatása ?“ Vámos Géza balatonfüredi lelkész, előadó, ismertette a kérdést minden vonatkozásában. A tudományos önképzés alkalmas eszközei: a lelkészkörök, értekezletek, ezeken váltott eszmecserék, előadások hallgatása, továbbképző tanfolyamok, parókiális könyvtár. Ellenőrzés? Megszámoltatás? Elvégre szabályzatot, törvényt erre is lehet hozni. Ki ellenőrizte a reformáció magyar papjainak tudományos önképzését? Ha nincs e téren kialakult közszellem, ellenőrzésről beszélni sem lehet. Néhány adminisztrácionális ügy elintézése után Galambos Zoltán befejező imádságával a konf. véget ért. Be kell még számolnunk arról a meglepően jó hatásról, melyet a konferencia rendezése a balatonfüredi hívek körében okozott. Ennek bizonysága volt a szives érdeklődés, az egyház előzékenysége, a közebéden kifejezésre jutott őszinte köszönetek az egyháztagok részéről is. Minél többet kérünk az ilyen munkából ! Ez volt a visszhang az elnök szavaira, mikor az egyház lelkészének, gondnokának, presbitériumának, híveknek szives fáradozásukért és érdeklődésükért hálás köszönetét mondott. (Sz.)
