Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-05-28 / 22. szám
1922. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 87. oldal. Á lelkészi és tanítói földek kiegészítése. Nádasdladányban befejeződött az Országos Földbirtokrendező Biróság által kiküldött bizottság tárgyalása. Erre vonatkozólag óhajtanék néhány, az egyházunkat nagyon is érdeklő adatot bemutatni. A tárgyalás nyilvános, mint érdeklődő, állandóan figyelemmel kisértem a tárgyalást. Tárgyaltatik egy szomszéd ref. egyház kérelme. Kérdés: jelen van-e az egyház képviseletében valaki ? Nincs, mert értesítve nem lett az egyház, noha ügyét a többi községi igénylőktől egészen külön akarják tárgyalni. Mivel történetesen jelen voltam, nekem is tudtomra adják, hogy egyházam ügyét mikor fogják tárgyalni. A szomszéd falu polgári megbízottjai által izenet ment oda is, hogy a bizottság másnap tárgyalja az egyházi ügyet. A jelen levő polgári megbizottakhoz a bizottság mégis felteszi a következő kérdéseket: Hát akarják-e a papjuk földjét 50 hóidig kiegészíteni, azt megmivelni, annak árát megfizetni? Különös kérdések ! Szót kértem és kifejtettem, hogy a feltett kérdésre felhívottak nem jogosítottak válaszolni. Nem is válaszoltak, mert állítólag az ügyről nem tudnak semmit. Másnap a szomszéd falu egyháza részéről nem jelent meg — igen okosan — senki. Ügyüket letárgyalták úgy, mint Nádasdladányét. Saját ügyünk tárgyalásáról néhány jellemző adatot említek fel. A bizottság külön a felekkel nem tárgyal. Az egyházi ügyet külön tárgyalta le, ennélfogva az egyházat külön tárgyaló félnek jelentette ki, illetve ismerte el. Az egyháznak tehát, mint külön tárgyaló félnek, járt volna szabályszerű értesítés és külön gazdasági szakértő. A tárgyaló-bizottság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a meglevő lelkészi és tanítói földek megteremhetik-e a házi szükségletre valót? Megállapíttatott, hogy a tanítói földek nagyobb család részére nem teremhetik meg. — Azt kérdezem, az-e a törvény célja, hogy a lelkészi és tanítói földek addig a mértékig egészíttessenek ki, hogy a házi szükségletre valót megteremhessék ? Hát nem tudták volna azt a törvényt alkotók, hogy erre a célra nem szükséges a lelkészi és tanítói földek kiegészítése? Vagy ha ez a törvény célja, az egyházi főhatóság mégis 50 és 25 holdig való kiegészítésre adta volna meg az utasítást ? Megyei gazdasági felügyelő javasolta a lelkészi földeknek 25, a tanítói földeknek 12 5 k. holdig való kiegészítését. E célra összesen 12 k. hold föld igénybevételét javasolta. A megváltást szenvedő uradalom gazdasági szakértője nem javasol kiegészítést. Indokolás: lelkész és tanító hivataluknál fogva nem képesek a föld megmunkálására ; a meglevő is megtermi a házi szükségletre valót. Tehát a törvény kimondja a kiegészítés lehetőségét, de azt esetleg meg lehet akasztani ilyen egyéni véleménnyel, mely egyáltalán nem fedi a törvényt. Mintha bizony nem volna nyilvánvaló, hogy az egyházi javadalmasok sohasem maguk munkálták meg földjüket, sőt az óriási javadalommal bírók erre csakugyan nem is voltak sohasem ráutalva. Egyébként erről eszembe jut a kommunizmus. Akkor a községi direktórium elvette tőlem a földet. De később visszaadta, mert ügy sem terem többet, mint ami a házi szükségletre elegendő. Még később a központból elrendelték, hogy a föld 100 holdig meghagyandó a lelkészek használatában. Ma pedig, amikor csakugyan joggal remélhetne az ember más elbánást; amikor csakugyan nyilvánvaló lett, hogy megélhetésünk egyedüli biztos alapja a föld, — a megváltást szenvedő uradalom szakértője szerint kiegészítés nem javasolható még a tanítóra vonatkozólag sem, pedig megállapíttatott, hogy a tanítói földek még a házi szükségletre valót sem teremhetik meg. A községi igénylők választott szakértője kijelentette, hogy ebben az ügyben nem ad javaslatot. íme egy ember, akinek megbízásából folyó tiszte és kötelessége minden egyes esetben véleményt mondani, megbízói érdekeit védelmezni, nem mert nyilatkozni, pedig egy teljesen érdeknélküli tag, a megyei gazdasági felügyelő, kiegészítést javasolt. A községi képviselőtestület megválasztott szakértője kijelentette, hogy a kérvényben megjelölt 50 és 25 holdig való kiegészítést javasolja. Határozat: ezen kérdésben a tárgyaló-bizottság tagjai között megállapodást létesíteni nem sikerült, ezért a javaslattételt a tárgyaló-bizottság mellőzi. Ezek után jegyzőkönyvbe vetettem az egyház anyagi és adózási viszonyaira vonatkozó adatokat. íme egy kis ízelítő a földbirtok helyesebb megoszlását kimondó törvénnyel kapcsolatos lelkészi és tanítói földek kiegészítéséből. Meg vagyok győződve arról, hogy az ügy másképpen lesz elintézve, illetve főhatóságaink mindent el fognak követni, hogy megfelelően legyen elintézve. Annak hátrányát azonban erősen éreztem, hogy egyházi lapjaink nem foglalkoztak ezzel az üggyel s ma olyan tájékozatlanságban vagyunk, hogy szinte megdöbbentő. Pedig életbevágó fontos ügyünk ez nekünk, mert az adók csökkentését Csakis ez úton valósíthatnánk meg. Szüts Lajos. VEGYESEK. „Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország.“ — A nikolsburgi béke emléke. A pápai ref. főiskola, a ref. nőnevelő-intézet és a helybeli ref. gyülekezet együttesen a nikolsburgi békekötés háromszázados évfordulója emlékére f. hó 28-án, délután 5 órakor a ref. templomban ünnepélyt rendez. Megnyitóbeszédet Kis József esperes, ünnepi beszédet Szűcs Dezső főisk. tanár mond. Veres László, Tóth Kálmán szaval, Tánczos Béla énekel, a főiskola és a ref. nőnevelő-intézet énekkara karéneket ad elő. Külön belépő-díj nincs, de önkéntes adományokat szegény tanulók segélyezésére köszönettel fogadnak. — A kiskunhalasi nagy egyház világhírű lelkésze, Sziládi Áron elhunytéval lelkészválasztás előtt áll. Újabban az az igen üdvös terv hódít ott, hogy az egyébként is súlyos teendőkkel járó lelkészséget ketté osztják. Két egyenlő lelkészi állást szerveznek. Az ezt megbeszélő értekezletre felkérték a halasiak dr. Hetessy Kálmán kecskeméti lelkészt, hogy a kecskeméti egyházi életet, kettős lelkészségét ismertesse. A május 7-iki népes értekezleten az előadás után az a meggyőződés alakult ki, hogy feltétlenül szükséges Halason a kettős lelkészség. Az egyik lelkész személyére nézve körülbelül kialakult a közvélemény Pataki Dezső, az ottani főgimnáziumi igazgató, személyében. A másik állásra olyan lelkészt óhajtanának, aki az egyházkormányzás ügyében, a modern egyházi élet mozgalmában eddig szerzett tapasztalatait és erejét tudná a megújulásra vágyó halasi egyház szolgálatába állítani. Hisszük, hogy a nagyhírű gyülekezet a nehéz időkhöz méltóan fog sorsa fölött határozni.
