Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-04-30 / 18. szám
1922. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 71. oldal. Néhány pillanatnyi felállással elnökünk indítványára áldoztunk Beöhty Zsolt emlékének, akit a dunamelléki püspök Magister Hungáriáé „névre méltatott“ s akivel dunántúli egyházkerületünknek is — ránk nézve — áldott kapcsolatai voltak. Nagy András tartotta meg ezután előadását: Mi módon lehetne a gyülekezetek presbitériumait egyházépítő munkásokká és igazi egyházi őrállókká képezni ? címen. Előadásában rámutatott arra, hogy a presbitereknek a lelkész munkatársaivá kell válniok a lelkésznek velük való személyes és egyetemleges munkálkodása révén és e célból is, meg egyébként is, találóan mutatott reá az I. t.-c. 30 §-a, szigorú végrehajtásának szükséges voltára; melyben a presbiter qualifikációja a tisztességes és egyházias életmódban mondatik ki. Győry János hozzászólásában arról beszél, hogy a gondnoknak nem tudjuk megadni azt a tiszteletet, ami őt megilletné, ami talán méltóképen kifejezésre jutna abban, ha a gondnoknak a legelső hely biztosíttatnék az istenitiszteleteken. Fazekas Lajos arról szól, hogy a jelen presbiterei, öregek lévén, már I jórészt kicsúsztak a kezeinkből, a jövendő presbitereit kell nevelnünk az ifjúság, a gyermeksereg lelki gondozása által. Ugyancsak felveti egy presbiteri konferencia eszméjét, amelyre meghívandók lennének az egyházmegye presbitériumai, illetve azok képviselői, alkalmas programmal és előadók által tartva, amelyet Bállá Dezső kiegészít a tanítók számára tartandó konferenciával, illetve, hogy azok minden konferenciára hivatalosak. (A presbiteri konferenciát ősszel fogja megtartani az egyházmegye.) Ugyancsak Fazekas L. indítványozza, hogy tanulmányozza a két hónaponként összeülő lelkészértekezlet sorozatosan akár Jézust, mint pásztort az evangéliumok alapján, akár a pásztort Pál levelei alapján, különösen a Timotheushoz irt két levél alapján, mely indítványok általános helyesléssel találkoznak. Végh János hozzászólásában a fegyelem, a pasztorális prudencia és az izgága presbiterekkel szemben a lefegyverezés gondolatát pendíti meg. Dr. Vass Vince különösen a presbiter, mint munkatárs gondolatát ragadja meg és azt fejti ki, hogy a lelkésznek valóban arra kell nevelnie presbitereit, hogy azok munkatársai legyenek. A lelkész verse bele magát a gyülekezeti munkába, akkor majd felnevelheti presbitereit is, mint munkatársakat. Mindenek felett pedig az egész ügyből ne feledjük ki Istent: imádkozzunk presbitereinkért! Kis József esperes saját tapasztalatait adja elő. Majd Végh János ad elő e címen: Az egységes konfirmációi ünnep tervezete egyházmegyénk részére. Szerinte a hangsúly az oktatáson (ami természetes) kell, hogy legyen és nem az ünnepélyen. A vizsga és az ünnepély együtt tartandó. Idő áldozócsütörtök d. u. Sorrend a következő: 1. Gyülekezeti ének. 2. Ima, beszéd az urasztalánál. 3. Bejelentjük a gyülekezetnek a kikérdezést. 4. A konfirmándusok éneklik: „Jövel szent lélek Úristen“ kezdetű éneket. 5. Kikérdezés, mely az apostoli hitformával kezdendő és különösen a keresztségre és az úrvacsorára vonatkozó részek. 6. A konfirmándusok vallástétele és fogadástétele (Szász Károly, ágenda négy kérdése). 7. Felavatás és felhatalmazás. Szerinte sem a kézrátétel, sem a kézfogás nem fontos: mindkettő elmaradhat. 8. Intés a konfir- j mándusokhoz. 9. Ima és áldás. 10. Konfirmációi lapok j és iratok kiosztása. 11. Gyülekezeti ének („Jöjjön el a Te országod). Dr. Vass Vince hozzászólásában arra mutat reá, hogy a gyülekezet képviselői, a presbitérium 'vegye fel a konfirmándusokat a gyűlésbe, ne csupán a lelkész, mert az igazi kálvini felfogás és keresztyén felfogás így domborodik ki. Szükséges a kézrátétel, vagy kézfogás. Kis József szerint lehetetlen a mi fejletlen egyházi viszonyaink mellett a presbitereket is belevonni a konfirmándusok feletti itéletmondásba, hiszen midenkit úgyis elfogadnának, viszont meg a dolog úgyis áll, hogy igen sokszor értelmetlen és fejletlen gyermekeket is kell konfirmálnunk, mert különben sohasem konfirmálnak, hanem, amint Végh János előadó is kifejtette, az ismétlő-iskola 3 évében vissza-vissza kell térnünk a konfirmáció anyagára és ha csak lehet, mélyítenünk kell , annak megértését. Csizmadia Lajos megtárgyalandónak tartaná a kort is, bár a korra nézve az értekezlet tagjainak jórésze ragaszkodik a hagyományos 12 évhez. Szerinte a vizsga és ünnepély elválasztása, vagy egyidőben való lefolytatása a gyermekek számától függ. A gyermekeket a gyülekezet fogadja be kebelébe és nem a presbitérium, tehát mindkét résznek a gyülekezet színe előtt kell lefolynia. A kézrátétel a legelfogadhatóbb módja a gyülekezetbe való felvétel kiábrázolásának. A fő szerinte is az alapos oktatás. Ezután Fazekas Lajos ismerteti nagy vonásokban a kúnhegyesi memorandumot, dr. Vass Vince felolvasta a 12 pontot, mely összefoglalja a memorandum főbb kívánalmait. Többek hozzászólnak: Kis József, Kiss Zoltán. Szerintük a memorandumban semmi új nincs, ami lényegében véve igaz is, de annyi bizonyos, hogy ez a memorandum néhány évtized jámbor óhajtásainak összesürítése és a legfőbb fórum elé, a zsinat elé való prezentálása: ezt kívánja a magyar ref. egyház közvéleménye. A memorandum oly nagy kérdésekkel foglalkozik, hogy az értekezlet elfogadja az előadói javaslatot és kitűzi tárgyalásra a legközelebbi értekezletre a kúnhegyesi memorandumot, amikorra is minden tag tanulmány tárgyává teszi azt, valamint a dr. Vass Vince tollából megjelent: „Jobb jövő felé“ c. füzetet is, melyben a memorandum elvei összefoglaltattak. Következtek az indítványok: Pongrácz József Good James, az amerikai Presbyteri és Református Egyházak kiküldöttének, ki egyébként theol. tanár, júliusra Ígért látogatását említi fel és kéri az értekezletet, hogy adjon majd a vendégünknek alkalmat az értekezlethez való szólásra, amit az értekezlet elnöke örömmel megígér. Végh János, a modern református keresztyén ember hitvallását szeretné megirattatni. Győry János az új-énekes könyvhöz szól hozzá és azt az indítványt teszi, hogy majd az új-énekes újabb kiadásakor tétessenek bizonyos változtatások a könyvön ; mind zeneileg, mind hittanilag sok benne a hiba, Kiss Zoltán meggyőződése szerint az új-énekest csak akkor lehet bevezetni, amikor már hozzáalkalmazták a tantervet, addig nem. A legközelebbi értekezlet közgyűlés alkalmával leend, amelyre feltétlen jöjjön el minden egyházmegyebeli lelkész és tanító és mily jó lenne, ha az önkéntes értekezlet is, mely eddig két hónaponként tartatott, elevenebb és gazdagabb lenne az eddig meg nem jelentek munkálkodása és odaadása által is! Tudósító. „Hiszek egy istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen.1*
