Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1922-04-23 / 17. szám

1922. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 67. oldal. Az 1918. évi októbervégi forradalom után a nagy veszély előérzetében református egyházunk tagjai ösztönszerüleg fordították tekintetüket a nyugati pro­testáns egyházak felé, ezek testvéri együttérzésétől remélve, hogy a magyarhoni 'protestáns egyházról a legrosszabbat: az egyház teljes szétdarabolását sikerül elhárítani. Felemelő érzés volt, mikor az összes holland protestáns egyházak a világ összes protestánsaihoz 1919 januáriusában egy felhívást intéztek, ráirányítva ebben figyelmüket a magyarországi protestáns egy­házak kétségbeejtő helyzetére. A németalföldi protestáns egyházak között külö­nösen a két református egyház tanúsított azután is állandó meleg érdeklődést; t. i. a holland református­­ságnak mintegy 4/5-ét magában foglaló „nagy“ Her­vormde Kerk s a körülbelül V5-döt kitevő Gerefor­­meerde Kerk. A Gereformeerde Kerk testvéri együttérzéséről s ennek munkás szeretetben megnyilatkozó eredményei­ről eléggé van tájékozva a Kálvinista Szemle olvasó­­közönsége. Hogy a Hervormde Kerk tagjai sem szol­gáltak rá arra az ítéletre, melyet fentebb idéztünk, arra nézve legyen szabad néhány adatot rövidesen felemlíteni. A Hervormde Kerk zsinata az összes gyüleke­zeteket felhívta még 1919-ben a magyarhoni ref. egyház szükségleteire leendő adakozásra. E címen igen tekintélyes összeg, több mint 17.000 holland forint gyűlt egybe, melyből nemcsak Csonka-Magyar­­ország, de a lekapcsolt részek református egyházai is nyertek segélyt. Ezenkívül ,közoktatási és egyéb célokra, ifjúsági munkára stb. szintén igen jelentékeny összeg került ki a nagy holland ref. egyház tagjainak áldozatkészségéből.1 A gyermekakciót megindító bizottság első elnöke a „nagy“ holland ref. egyház egyik hágai lelkésze volt. Száz és száz magyar gyermek talált a nagy holland ref. egyház lelkészeinél és tagjainál két év leforgása alatt szerető otthonra. A jótékonysági tevékenységtől eltekintve is, nagyon sokat tett a Hervormde Kerk magyar ref. egyházunk helyzetének könnyítéséért s ha e tekintet­ben az eredmény nem felel is meg a kifejtett mun­kának, annak oka nem holland testvéreink buzgó­­ságának fogyatékosságában, de az általános világ­­politikai helyzetben keresendő. Nem kívánom ezeket a lépéseket részletezni, csak azt jegyzem meg, hogy az erdélyi egyházkerület méltán igyekezett leróni háláját a holland nagy ref. egyház egyik agilis mun­kása, volt hágai lelkész, jelenleg utrechti egyetemi tanár, dr. Pramer úr iránt, midőn őt Kolozsvárra tiszteletbeli tanárrá megválasztotta. Ezek a tények, azt hiszem, eléggé bizonyítják, 1 A lapunk előző egyik számában említett félmillió korona is a Hervormde Kerk tagjainak áldozatkész, testvéri együttérzéséről tanúskodik. (Szerk.) hogy a nagy holland ref. egyház tagjainak érdeklő­dése irántunk egyáltalában nem „minimális“, de ennek áldásait hazai egyházunk számos vonatkozásban érezte és érzi ma is. Dr. Antal Qéza. VEGYESEK. — A genfi egyháztanács megbízta Clerc Károly tanár, legyháztanácsost, hogy áprilisban látogassa meg a magyar református egyházat. — A debreczeni ref. egyházban generalis vizitáció volt, a vizitáció végzői Kiss Ferenc egyh. kér. főjegyző, Sz. Kun Béla tanácsbiró és Rózsa Sándor pénztárnok voltak. Érdekes jelentésüket és javaslatai­kat, melyeket a presbitériumhoz nyújtottak be, egész terjedelemben közli a Debreczeni Protestáns Lap. A belső munkát illetően javaslataik a következők: A lel­­készi állások szaporítása, utazó (misszió) lelkészi ál­lás szervezése, a parochiális tanácsok munkába állí­tása, a kórházi lelkigondozó munka sürgős megszerve­zése, a különböző belmissziói munkáknak a Templom­egyesületben egységesítése s rendszeressé tétele, mint végcél: az önálló gyülekezetekre tagolódás. — Tisza István kollégium Kecskeméten. A kecskeméti református egyház március 19-én tartott presbyteri gyűlésen elhatározta, hogy a jogakadémiát, főgimnáziumot, tanítónőképzőt s a hozzá tartozó gya­korló elemi iskolát magában foglaló új kollégiumot Tisza István nevéről nevezi el. — Svájciak a magyarokért. Dr. Kovács J. István budapesti ref. theol. tanár svájci előadásainak eredményeképen újra megindul ősszel a magyar gyer­mekeket (főleg lelkészi és tanítói) nyaraltató svájci akció ; 200.000 K-t adtak össze a svájciak magyar ref. egyházi célokra. Nemsokára svájci ref. lelkészek jönnek hozzánk, hogy a helyszínén tanulmányozzák viszo­nyainkat. — Lelkészi és tanítói elhivatás. A Reformá­cióban olvassuk Forgács Gyula tollából a következő­ket : Nem akarjuk méltatlanul megsérteni azt a jó­indulatot, amely sokakat egyházi pályákra és tisztsé­gekre von. Hiszen éppen azért bízunk egyházunk jövőjében, mert látjuk a jóindulat kétségtelen jeleit. Látjuk azonban azt, hogy ez a jóindulat az első kísér­letezések után elcsügged, az „idealizmus“ kihal s a bekövetkező szkepsis megöl minden lelkesedést. Vilá­gos tehát, hogy a lelkészi és tanítói pályán nem olyan ifjakra van szükség, akik korunk kedvenc kifejezése szerint csak „ideálisak“, hanem szükség van arra, hogy ez idealizmus az isteni elhivatás rendíthetetlen kőszikláján épüljön föl. Az intézetbe fogadás feltételei­nek és általában a képzésnek olyannak kell lennie, amely a belső elhivatás meglátását nem egyedül a jó Istenre bizza, hanem keresi annak kétségtelen jeleit. Egyszóval az érettségi bizonyítványon kívül mást is

Next

/
Thumbnails
Contents