Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-03-26 / 13. szám
50. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1922. amit magának a gyülekezetnek kellene elvégeznie hivatalos szerve által ? Hogyan lehetne itt visszacsinálni a régi jó állapotot ? Hogyan lehetne az ilyen törmelékmunkákat összeforrasztani és a gyülekezeti élet medrébe belevezetni, hogy abban meginduljanak a hivatalosan elzsilipelt hullámok ? Ennek a titkát fedezték fel a pápai gyülekezetben; a pápai gyülekezeti lelkigondozó bizottság ezért alakult. Ezt a bizottságot szeretnénk az alábbi sorokban ismertetni. • Juhász Imre állami tanítóképző-intézeti tanár 1921 szept. 18-án indítványt terjesztett a presbitérium elé s ez az indítvány volt a kiinduló pontja az említett bizottság megalakulásának. Az indítvány arra irányult, hogy a pápai ref. gyülekezet tagjai egy törzskönyvben foglaltassanak össze, melynek adatai úgy gyüjtettek Össze, hogy a gyülekezeti tagok anyagi és lelki gondozásához teljes kép álljon rendelkezésre. Ez a munka befejezést nyert s ekkor a presbitérium elfogadta Juhász Imrének azt az indítványát, hogy egy gondozó bizottság alakíttassák a presbitérium, a nőegyesület és a leányegyesület 6—6 tagjából. Mit akar ez a bizottság? íme néhány mondat a szept. 18-iki indítvány indokolásából: „A minden téren történt nagy változások arra indítanak bennünket, hogy a lélekben, hitéletben és így egész gondolat- és érzésvilágukban együvé tartozók vegyék számba egymást és szinte egymás gondját vegyék fel. Hazánk szomorú sorsra jutása folytán sok a megszállt vidékekről idetelepült ref. család, amelyeknek nagyrésze anyagi javaikban és lélekben megrendülve keresi a megértő szivet, a segítő kezet. Megrendült, sőt megromlott az itt lévők régi, nemes, tiszta erkölcse és felebaráti érzése. Nincs ma annyi cselekvő szeretet sem, mint a béke idején volt. Egyik ember az életért, másik a vagyonért küzd és e zűrzavaros küzködés és tülekedés önzővé, közönyössé teszi a lelkeket. Javításra, a közösség érzetének melegebb ápolására, a felebaráti szeretet felébresztésére, vigasztalásra, megnyugtatóbb lelki életre van szükség... Minden megértésnek és cselekvésnek az egyháztanácsból kell kiindulnia, de bele kell kapcsolnunk a vázolt célokat szolgáló munkába egyházunk tagjainak minden csoportosulását, így az érdemes múltú ref. nőegyletet és leányegyesületet is, melyek ma elismerésre méltó nemes munkát fejtenek ki.“ Ez előzmények után febr. 28-án meg is alakulhatott a bizottság, melynek elnöke Tar Gyula és özv. Széky Aladárné, ügyvezető-elnöke Juhász Imre, főtitkára dr. Vass Vince, jegyzője Horváth Endre, gondnok Geőbel Ilona, ellenőrök Kis Ernő és Kis Tivadar lettek. A bizottság 7 szakosztályban végzi a munkát és pedig: 1. Szegény gondozó szakosztály: elnök dr. Csehszombathy Lászlóné, társelnök Hochschorner Jenőné. 2. Hitéletgondozó szakosztály: elnök dr. Vass Vince, társelnökök Pongrácz Józsefné és dr. Csehszombathy László, titkár Tóth Lajos theol. tanár. 3. Árvákat gondozó osztály: elnök lie. Rácz Kálmánné, társelnök Szűcs Lajosné. 4. Beteggondozó osztály: elnök dr. Csehszombathy László, társelnök dr. Vass Vincéné. 5. Tanácsadó és jogi szakosztály: elnök dr. Molnár Imre, társelnökök dr. Adorján Gyula és Kis Ernő. 6. Cselédgondozó szakosztály: elnök özv. Seregély Dezsőné, társelnök dr. Kapossy Arthurné. 7. Szabadoktatási szakosztály: elnök Kis Ernő, társelnökök dr. Kőrös Endre és Sarudy Ottó. Mindegyik bizottságba több tagot választottak mint gondozókat s az egyes bizottságok szabadon egészíthetik ki magukat a szükséghez képest. E bizottságok közül az első kettő már tevékenységben van a nőegylet kebelében. Itt nem kell mást tenni, mint hogy „az eddig is szép eredménnyel végzett munkát az egész bizottság támogatásával tovább fejlessze“. Az állami gondozásban levő árvák felkarolásával indulóban van az árvákat gondozó osztály is, de komoly lépések történtek a többi osztály munkájának megindítására is. Fontos, hogy a bizottság külön helyiséget kap s a hozzá intézendő kérelmek, felajánlások stb. átvételére az iskolaudvaron postaládát állít fel. Munkába vétetett az utcaközi gondozók kijelölése is. Mindez csak kezdet, de azon az alapon, amelyen a munka megindult, a győzelem biztos. Az evangélium a forrás. A cél az, hogy ez a forrás minden házba és minden szívbe bevezettessék. S az evangélium alkalmas erre; az emberi szivek is alkalmasak befogadására. Isten áldása kisérje tovább ezt a széles körültekintéssel, de imádkozással és Krisztus lábainál megindított kezdeményezést. Istennek legyen hála, aki adott nekünk az Ő leikéből! _s— „Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország.“ Adatok a felekezeti békéhez. Eddig nem tudtuk, de Bangha Bélának elhisszük, hogy a katholicizmusban nincs „felekezeti pszichózis“ ; elhisszük, amit a Magyar Kultúra 1922 márciusi számában ir, hogy: „A keresztény éra kezdetén kiadtuk a jelszót, hogy legyen vége a testvérháborúnak, becsüljük meg egymást és fogjunk össze a közös veszedelemmel, a destrukcióval szemben. Mi katholikusok óriási áldozatokat hoztunk ezért a célért... S mi ezekkel tovább is együtt küzdünk a közös ellenség ellen. A konkolyhintők ellen azonban felemeljük szavunkat. Azt a vádat, hogy mi zavarjuk a felekezeti békét, komolyabb protestánsok maguk sem hiszik el; ezt mi íudjuk“. Rendben van. Legyen békesség 1 „Hogy harcmodorunk lényegesen különbözik az övéktől, mindenki láthatja.“ Lássuk hát! Hadd tanuljunk „áldozathozatalt“ és „harcmodort“, hadd emeljük fel mi is szavunkat a konkolyhintők ellen. Kigúnyoltuk-e mi valaha a misét? Én nem emlékszem rá. Ugyanaz a békés jezsuita azonban, akiben nincs „felekezeti pszichózis“, igazi megértéssel, felekezeti pszichózis nélkül így ir le egy prot. istenitiszteletet, melyet egy hajón
