Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-03-26 / 13. szám
Harmincharmadik évfolyam. 13. szám. Pápa, 1922 március 26. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Balatonkenese), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. [=3 Megjelenik minden vasárnap. [=] A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. EEJ Elmélkedés a böjtről. I. Tim. 4. 8. A kegyesség egyik ősrégi eredetű nyilvánulási módja a böjt. Ugyanaz az érzés és gondolat hozta létre, mint a régiek legfőbb kultuszcselekményét, az áldozást. Ugyanazon forrásból fakadt mind a kettő. Ugyanaz az indulat szolgált alapul mindkettőnek, t. i. Isten jótetszésének megnyerése. A gondolatmenet is azonos, mely által az emberek hozzájuk eljutottak. A kérdésre, hogyan nyerhetném meg Istennek jótetszését, hogyan mutathatnám ki iránta való odaadó szereteíemet, ama válaszra jutottak: ha megtöröm önzésemet, ha megválók azon tulajdonomtól, mely előttem legértékesebb. Hogyan mutathatom ki Isten iránt engedelmességemet nyilvánvalóbban, hanemha megfékezem a testet, melynek hajlamai Isten akarata ellen való lázongásra késztetnek, hanemha áldozatul vetem a test hajlamait és indulatit? A böjt eszméje is tehát, úgy látszik, mélyen gyökerezik emberi természetünkben és Istenhez való viszonyunkban. Önként vetődik fel hát a kérdés, vájjon egyházunk helyesen járt-e el, amidőn a böjtöt mellőzte, elvetette? S nem azoknak az egyházaknak van-e igazuk, melyek a kereszíyériség keretén belül teljes erejében fenntartják a kegyességnek ezt a gyakorlatát? A valóság azonban az, hogy a mi egyházunk nem vetette el, nem törölte el a böjtöt. A mi egyházunk is ismer nyilvános- és magánböjtöt. Amazt nagy közszerencsétlenségek idején, emezt pedig ajánlja az egyes embernek, amikor érzi, hogy a jóban sülyedez. Nem vetjük el mi sem teljesen a böjtöt, hanem azok érdeme szerint értékeljük, amidőn a naptárhoz kötött böjt ellen nyilatkozunk. A böjtről való felfogásunkban mi az újtestámentom felfogása szerint igazodunk. A mi felfogásunkat leghívebben fejezi ki az apostol e mondása: „A test gyakorlásának kevés haszna van, de a kegyesség mindenre hasznos, meglővén benne a jelenvaló és jövő életnek ígérete“. Igen, mi úgy vélekedünk, hogy a bűn ellen való harcban, a világ legyőzésében, a test és | hajlamai megfékezésében sokkal sikeresebben tudunk eljárni, ha a magas eszményképünkhöz igazodunk. Ha érzésben és gondolatban Ő hozzá igyekezünk áthasonulni, aki nékünk példányképünkkül adatott. Ez az evangéliomi felfogás felcslllámlik már az ó-testámeníomban is. „Hát ilyen a böjt, amelyet én kedvelek . . ., amelyen az ember lelkét gyötri ? avagy ha mint káka lehajtja fejét és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-e böjtnek és az Úr előtt kedves napnak? Hát nem az-e a bojt, amit én kedvelek: hogy megnyissad a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad és szabadon bocsásd az elnyomottakat, hogy minden igát széttépjetek? Nem az-e, hogy az éhezőnek megszegd a kenyeredet, a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha mezítelent látsz, felruházzad?“ (Es. 58.5-7.) Igen, a valódi böjt a bilincs és iga, a bűn súlyos bilincseinek és igájának levetésében áll. Természetesen itt helye van a test fegyelmezésének, hogy a lélek legyen az úr a test felett. De a böjtöt ez értelemben nem lehet napokhpz kötni, hanem amikor arra szükség van. És önként és alázatos léíekből kell annak származnia és nem a célból, hogy az emberek dicséretét, avagy a megigazulást nyerjük el, hanem hogy Istent buzgóbban dicsérhessük. a. s. Gyülekezeti gondozó bizottság. Hát ez meg mi ? Bizonyára valami újítás ? Nos, hát nem az. Valamikor régen egyszerűen presbitériumnak hívták. Mióta azonban ez az életet mozgató társaság megszűnt a hitben vének társasága lenni és átalakult gazdasági hátramozdító szakbizottsággá, attól kezdve csak a pappal, meg a tanítóval áll sokszor nem barátságos üzleti összeköttetésben, no meg a földekkel és az egyházi adóval; a gyülekezet. .. ? az gondozódik, ha akar, majd imádkozik érte a pap. Még jó, ha valahol nő- vagy leányegyesületek, vagy egyéb egyletek végeztek valami munkát, de egészséges állapot-e az, hogy egy gyülekezetben „felesleges jócselekedetképen" autonom egyesületek végezzék el azt,
