Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1922-02-26 / 9. szám

1922. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 35. oldal. nagy jelentőségük van kulturális és nemzeti szem­pontból. Kulturális szempontból azért, mert nálunk Magyarországon roppant nagy a csecsemőhalandóság. Mig Svédországban hét százalék, addig nálunk huszon­három percent, tehát minden hatodik csecsemőnk meghal, mielőtt az egy évet betöltené. Ebben a tekin­tetben messze maradunk a nyugati államok mögött és Oroszország után következünk. A legszomorubb pedig ebben a nagy halandóságban az, hogy nem annyira a nyomor és szegénység áldozata ez a sok kis ártatlan apróság, mint inkább a tudatlanság és babona miatt pusztulnak el. A tudatlanság meg van társadalmunk minden osztályánál, az úri osztálynál épp úgy, mint a köz­népnél, mert az anyai feladatra egyáltalán nem készít­jük elő leányainkat. Bármilyen pályára lép a nő, elő­tanulmányt kell végeznie. Éveken át tanul, hogy mint tanítónő szakszerűen oktathassa és nevelhesse a mások gyermekét, de arra senkinék sincs gondja, hogy mi­tévő lesz majd a fiatal anya, ha egyszer gyermeke bölcsőjénél kell megállania. S noha az orvosi tudo­mány nagyot haladt a csecsemőgondozás terén s nekünk magyaroknak is vannak kiváló, európai hirü gyermekorvosaink, mint pl. Bókay is, azért a köz­tudatban még mindig a régi nagy- és dédanyáinktól átvett hagyományok uralkodnak, melyek különösen a köznépnél keverve vannak mindenféle babonával s ez az oka, hogy falun a csecsemőhalandóság még nagyobb, mint a városokban. De falun nem is igen csinálnak nagy kérdést a csecsemő bajából, mindjárt kimondják rá, ha nem elég erőteljes, hogy nem világra való s ezzel aztán meg is van pecsételve a szegény kis teremtés sorsa. A nagy tudatlanság főképen.a csecsemő táplá­lásánál nyilvánul meg. Korán, három-négy hónapos korukban már a legnehezebb eledeleket adják nekik, mint húst, káposztát, pogácsát stb., amiből könnyen érthető, hogy mivel nem gyönge gyermekgyomornak való eledelek, bélhurutra vezetnek, úgy hogy a halá­lozási számnak felénél több esik a bélhurutra. Leg­kisebb a száma a születési gyöngeségből, vagy örök­lött betegségekből kifolyólag történő halálozásnak. Hogy mily kis mértékben oka a nyomor a csecsemő­­halandóságnak, legjobban bizonyítja az a statisztikai adat, mely szerint az alföldi gazdag falvakban és városokban a halálozási percent negyven százalékra megy fel. Ha rágondolunk a háború alatt nagy mér­tékben elterjedt vérbajokra, amiből kifolyólag kevéssé számíthatunk erőteljes új nemzedékre, továbbá az egyes vidékeken uralkodó egyke-rendszerre, meg­döbbentően áll előttünk a jövő, hogy ezek az el­szomorító tények okvetlen a nemzet kipusztulásához kell, hogy vezessenek. Ezért fontos a csecsemővéde­lem nemzeti szempontból is. Az amerikai vöröskereszt a diszpanzérek fel­állításával abban a városban, ahol ilyen intézmény van, az összes csecsemőket orvosi felügyelet alá vonja. A diszpanzérekben naponként ingyen orvosi vizit van, ahol a csecsemőket időnként lemérik, a szükséges utasításokat az anyáknak megadják. A diszpanzérben alkalmazott, s a csecsemő ápolásban kiképzett védő­nőknek pedig kötelességük az anyakönyvi hivataltól átvett születési jelentések alapján az újszülötteket fel­keresni, bármilyen társadalmi osztályhoz tartozzanak is a szülők, akár szegények, akár gazdagok és a helyi bizottságnak róluk jelentést tenni. Ezenkívül a sze­gény sorsú anyák ruha, pénz, gyógyszerek és esetleg tápszerek által való segítésben is részesülnek. Az amerikaiak hat hónapon át fogják ezeknek a diszpan­­zéreknek az összes költségeit fedezni, azután átmen­nek az Orsz. Stefánia-Szövetség tulajdonába, s az lesz hivatva azokkal a városokkal — amelyekben azo­kat felállították — karöltve fenntartani ezeket az anya- és csecsernőgondozókat. Ezenkívül az amerikai vörös­­kereszt áldozatkészsége lehetővé tette azt is, hogy a közönség széles rétegeinek felvilágosítása céljából anya- és csegsemővédő és népegészségügyi kiállításo­kat és előadásokat rendezhetnek az Amerikai Vörös­­kereszt Anya- és Csecsemővédő akciója, a Falu Orszá­gos Szövetség és az Országos Stefánia Szövetség együttesen. A csecsemővédelem fontosságának tudatában a propaganda minden eszközét igyekszik felhasználni a három egyesület. így legutóbb képes levelezőlap soro­zatot is bocsátott ki, amely a csecsemőgondozás min­den jelenségét képekkel illusztrálva, kis versalakban röviden csattanósan mondja el. Ezek különösen jó szolgálatot tesznek a falu népének, amennyiben ki­állításokra ilyen helyeken nem igen lesz alkalom. Eze­ket a képes levelezőlapokat különösen ajánljuk a lel­kész és tanító urak figyelmébe, hogy terjesszék gyüle­kezeteikben és karolják fel ezt a fontos ügyet, ameny­­nyire csak lehet, sőt még egy-egy ismertető előadás sem ártana, hiszen itt igazán áll az irás szava „el­vész az én népem, amely tudomány nélkül való“. A levelezőlapok közül, hogy egy párat meg­említsek, mélyen elszomorító az, amely szerint Magyar­­országon minden három és fél percben meghal egy csecsemő, továbbá az oktalan táplálásból eredő bél­hurutban elhalt csecsemőt sirató édes anyák, a babona és falusi gyógykezelés miatt elkésett orvosi segítség. Élénk illusztráció, a gondatlanságból elégett gyermek, a rendetlen házban mászkáló piszkos baba tele sebek­kel, a fej gondatlanságából eredő koszmó és ótvar, megcáfolása annak a téves hitnek, hogy a fogzás valami bajjal járna stb. stb. Ezekkel ellentétben a gondos, gyermekét tisztán tartó, imádkoztató édes anya. Befejezi a sorozatot „Magyar anyák, ti tehetitek naggyá ismét Magyarországot“. Ezeket a levelező­lapokat a Stefánia Szövetségtől bárki megrendelheti (Budapest, VIII., Vas-utca 10. szám) ég terjeszti. Bizonyára fogja is terjeszteni minden népét és hazáját szerető lelkész és tanító. A 30 lapból álló sorozat ára 50 K.

Next

/
Thumbnails
Contents