Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-02-26 / 9. szám
1922. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 35. oldal. nagy jelentőségük van kulturális és nemzeti szempontból. Kulturális szempontból azért, mert nálunk Magyarországon roppant nagy a csecsemőhalandóság. Mig Svédországban hét százalék, addig nálunk huszonhárom percent, tehát minden hatodik csecsemőnk meghal, mielőtt az egy évet betöltené. Ebben a tekintetben messze maradunk a nyugati államok mögött és Oroszország után következünk. A legszomorubb pedig ebben a nagy halandóságban az, hogy nem annyira a nyomor és szegénység áldozata ez a sok kis ártatlan apróság, mint inkább a tudatlanság és babona miatt pusztulnak el. A tudatlanság meg van társadalmunk minden osztályánál, az úri osztálynál épp úgy, mint a köznépnél, mert az anyai feladatra egyáltalán nem készítjük elő leányainkat. Bármilyen pályára lép a nő, előtanulmányt kell végeznie. Éveken át tanul, hogy mint tanítónő szakszerűen oktathassa és nevelhesse a mások gyermekét, de arra senkinék sincs gondja, hogy mitévő lesz majd a fiatal anya, ha egyszer gyermeke bölcsőjénél kell megállania. S noha az orvosi tudomány nagyot haladt a csecsemőgondozás terén s nekünk magyaroknak is vannak kiváló, európai hirü gyermekorvosaink, mint pl. Bókay is, azért a köztudatban még mindig a régi nagy- és dédanyáinktól átvett hagyományok uralkodnak, melyek különösen a köznépnél keverve vannak mindenféle babonával s ez az oka, hogy falun a csecsemőhalandóság még nagyobb, mint a városokban. De falun nem is igen csinálnak nagy kérdést a csecsemő bajából, mindjárt kimondják rá, ha nem elég erőteljes, hogy nem világra való s ezzel aztán meg is van pecsételve a szegény kis teremtés sorsa. A nagy tudatlanság főképen.a csecsemő táplálásánál nyilvánul meg. Korán, három-négy hónapos korukban már a legnehezebb eledeleket adják nekik, mint húst, káposztát, pogácsát stb., amiből könnyen érthető, hogy mivel nem gyönge gyermekgyomornak való eledelek, bélhurutra vezetnek, úgy hogy a halálozási számnak felénél több esik a bélhurutra. Legkisebb a száma a születési gyöngeségből, vagy öröklött betegségekből kifolyólag történő halálozásnak. Hogy mily kis mértékben oka a nyomor a csecsemőhalandóságnak, legjobban bizonyítja az a statisztikai adat, mely szerint az alföldi gazdag falvakban és városokban a halálozási percent negyven százalékra megy fel. Ha rágondolunk a háború alatt nagy mértékben elterjedt vérbajokra, amiből kifolyólag kevéssé számíthatunk erőteljes új nemzedékre, továbbá az egyes vidékeken uralkodó egyke-rendszerre, megdöbbentően áll előttünk a jövő, hogy ezek az elszomorító tények okvetlen a nemzet kipusztulásához kell, hogy vezessenek. Ezért fontos a csecsemővédelem nemzeti szempontból is. Az amerikai vöröskereszt a diszpanzérek felállításával abban a városban, ahol ilyen intézmény van, az összes csecsemőket orvosi felügyelet alá vonja. A diszpanzérekben naponként ingyen orvosi vizit van, ahol a csecsemőket időnként lemérik, a szükséges utasításokat az anyáknak megadják. A diszpanzérben alkalmazott, s a csecsemő ápolásban kiképzett védőnőknek pedig kötelességük az anyakönyvi hivataltól átvett születési jelentések alapján az újszülötteket felkeresni, bármilyen társadalmi osztályhoz tartozzanak is a szülők, akár szegények, akár gazdagok és a helyi bizottságnak róluk jelentést tenni. Ezenkívül a szegény sorsú anyák ruha, pénz, gyógyszerek és esetleg tápszerek által való segítésben is részesülnek. Az amerikaiak hat hónapon át fogják ezeknek a diszpanzéreknek az összes költségeit fedezni, azután átmennek az Orsz. Stefánia-Szövetség tulajdonába, s az lesz hivatva azokkal a városokkal — amelyekben azokat felállították — karöltve fenntartani ezeket az anya- és csecsernőgondozókat. Ezenkívül az amerikai vöröskereszt áldozatkészsége lehetővé tette azt is, hogy a közönség széles rétegeinek felvilágosítása céljából anya- és csegsemővédő és népegészségügyi kiállításokat és előadásokat rendezhetnek az Amerikai Vöröskereszt Anya- és Csecsemővédő akciója, a Falu Országos Szövetség és az Országos Stefánia Szövetség együttesen. A csecsemővédelem fontosságának tudatában a propaganda minden eszközét igyekszik felhasználni a három egyesület. így legutóbb képes levelezőlap sorozatot is bocsátott ki, amely a csecsemőgondozás minden jelenségét képekkel illusztrálva, kis versalakban röviden csattanósan mondja el. Ezek különösen jó szolgálatot tesznek a falu népének, amennyiben kiállításokra ilyen helyeken nem igen lesz alkalom. Ezeket a képes levelezőlapokat különösen ajánljuk a lelkész és tanító urak figyelmébe, hogy terjesszék gyülekezeteikben és karolják fel ezt a fontos ügyet, amenynyire csak lehet, sőt még egy-egy ismertető előadás sem ártana, hiszen itt igazán áll az irás szava „elvész az én népem, amely tudomány nélkül való“. A levelezőlapok közül, hogy egy párat megemlítsek, mélyen elszomorító az, amely szerint Magyarországon minden három és fél percben meghal egy csecsemő, továbbá az oktalan táplálásból eredő bélhurutban elhalt csecsemőt sirató édes anyák, a babona és falusi gyógykezelés miatt elkésett orvosi segítség. Élénk illusztráció, a gondatlanságból elégett gyermek, a rendetlen házban mászkáló piszkos baba tele sebekkel, a fej gondatlanságából eredő koszmó és ótvar, megcáfolása annak a téves hitnek, hogy a fogzás valami bajjal járna stb. stb. Ezekkel ellentétben a gondos, gyermekét tisztán tartó, imádkoztató édes anya. Befejezi a sorozatot „Magyar anyák, ti tehetitek naggyá ismét Magyarországot“. Ezeket a levelezőlapokat a Stefánia Szövetségtől bárki megrendelheti (Budapest, VIII., Vas-utca 10. szám) ég terjeszti. Bizonyára fogja is terjeszteni minden népét és hazáját szerető lelkész és tanító. A 30 lapból álló sorozat ára 50 K.
