Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-02-19 / 8. szám
Harmincharmadik évfolyam. 8. szám. Pápa, 1922 február 19. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Balatonkenese), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. l=j Megjelenik minden vasárnap. I=] A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézentíők. E3 A kálvinizmus lényege. (Folytatás.) Kuyper könyvének ötödik fejezete a kálvinizmus és a művészetek viszonyáról szól. Megállapítja, hogy a kálvinizmus a maga magasabbrendü alapelve folytán nem fejlesztett ugyan ki saját külön művészi stilust, de a művészetet is Isten szuverénitása alá helyezvén a művészet lényegére nézve is magasabb felfogást hozott. „A hangok világa, a formák világa, a színek világa, a költői eszmék világa, mindez nem származhatik máshonnan, csak Istentől s csak az, aki az ö képét hordozza, érti meg és élvezheti azokat.“ Ezért azután hathatós módon segítette d* úgy elvben, mint gyakorlatban a művészet felvirágzását: felszabadította az egyház gyámkodása alól és megnyitotta az egyéniség világát. Minő jelentősége van most már ennek a kálvinizmusnak a jövőre nézve? Mint a legmagasabb életformának egyenesen az a hiva. tása, hogy kivezesse világunkat a jelen sivárságából. A természetes evolúció nem segíthet rajtunk, csak az evangélium hatalma. Ma is Isten Lelkére van szükség. Azzal kell készülnünk az Úr kiáradó lelkének fogadására, hogy visszatérünk a történelemnek ahhoz a fordulópontjához, melyen a kálvinizmus élet- és világnézete kifejlett. „S ezért Írja Kuyper — az, amit én kérek, főleg ebben a négy pontban foglalható össze: 1. ne ígnoráljuk továbbra is a kálvinizmust ott, ahol még meg van, hanem erősítsük ott, ahol még működik; 2. merüljünk el újra a kálvinizmus tanulmányozásába, hogy azt a külvilág is megismerje; 3. alkalmazzuk a kálvinizmust újból elvileg az élet különböző területein; 4. azok az egyházak, amelyek közfelfogás szerint még a kálvinizmust vallják, a maguk dicső hitvallását ne szégyeljék tovább." Ez a néhány töredékes gondolat meg se közelítheti azt a kiapadhatatlan gazdagságot, mely e könyvből felénk árad. Legyen ez a néhány mondat buzdító mindenkinek, aki nem ismeri Kuyper könyvét, arra, hogy igyekezzék benne elmerülni és hitében megerősödve beletekinteni a kálvinizmus diadalmas jövendőjébe. Ha néha-néha nem egyezik is meg felfogásával Kuyper egyes állítása, az ne riassza vissza, mert maga a lényeg, a felséges magasság, amelyben Kuyper jár, nem állhat ellentétben egy hivő kálvinista véleményével se. Mi is úgy éreztük néha-néha, hogy ellene kell mondanunk Kuypernek, azonban az az egységes gondolatmenet, az a mély és lelkes hit, az az alapos tudás, mely kisugárzik e könyvből, mindig lef egy vérzett. Nem is kíséreljük meg, hogy ezeket az ellennézeteket itt felsorakoztassuk. Nem hallgathatunk el azonban néhány olyan impressziót, mely nem annyira a mű olvasása közben, mint inkább annak tartalma felett való Víroé! kedéuü akkor ébredt fel bennünk. Ügy tekintjük ezt a munkát, mint a kálvinizmus apológiáját és pedig azét a kálvinizmusét, melynek elvi kifejtését a dorthrechti zsinat adta meg, azét a kálvinizmusét, mely a XVI. és XVII. században csodákat művelt az emberiség történetében, de a XVIII. századtól kezdve megszürkült és elerőtlenedett. Mint apológia, kiváló érdeme, hogy szabatosan és világosan elénk tárja azt, amit védelmez s megrajzolja — bár kevesebb világossággal és nem minden elfogultság nélkül — az ellenkező életirányok képét is. Abban, amit a kálvinizmusróí, mint vallásról, mond, nem találunk sem többet, sem kevesebbet, mint ami a kálvinizmus akar lenni: az integrális keresztyén-Séget. (Vége köv.) —e. Fegyelmi jogunk partiális reformja. E lap f. évi 7. számában nyilvános megvitatás alá bocsáttatott a dunántúli ref. egyházkerület vagyonkezelési- és számviteli szabályzatának tervezete. Noha nincs szerencsém a dunántúli egyházkerület kötelékébe tartozhatni, talán mégis meg lesz engedve, hogy mint extraneus hozzászólhassak a szabályzathoz, amivel egyházi közérdeket vélek szolgálni. * Felszólalásomat csupán a szabályzatnak a fegyelmi eljárásról szóló V. Fejezetére szorítom. Ennek a fejezetnek minden egyes rendelkezése összeütközésben van az egyházi törvényekkel, már
