Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-12-10 / 50. szám
198. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1922. hogy Ő átadja minekünk, mintegy átönti mibelénk az egész erejét. Sőt nemcsak életerőt merítünk s mintegy velőt szivünk Őbelőle, hanem az egész természetünk átolvad az Övébe . . . életközösségbe jutunk, röviden egyek leszünk Övele.“ (Op. 47 387. Id. Doumergue: Kálvin jelleme 59—60. 1.) Ezzel az élménnyel máskép látjuk a kijelentést, máskép olvassuk a Szentirást. Olyan kijelentést látunk, amely nekünk szól, amely jelen való, olyan szentirásunk lesz, amelyet „haszonnal“ olvasunk, mert tartalma eleven, jelenvaló, belső lesz. „Jó része ugyanis az embereknek, midőn Krisztus nevét hallja, nem gondol semmi magasabb dologra, hanem csak arra, hogy igaznak tartja, ami az evangéliumi történetekben meg van irva.“ (III. 2X.) Pedig „Krisztus az igazságra, megszentelésre és életre adatott nekünk“. (III. 22.) „Minthogy ugyanis a hit Krisztust úgy öleli magához, amint az Atya őt nekünk felajánlja; Krisztust pedig nemcsak az igazságra, a bűnök bocsánatára és a békességre ajánlja fel, hanem megszentelésül és az élő viz forrásául is: Kétségtelen dolog, hogy Öt sohasem ismerhetjük meg, hacsak meg nem ragadjuk egyszersmind a Szentlélek megszentelését is. Vagy ha valaki világosabban kívánja hallani: A hit Krisztus ismeretén alapszik. Krisztust pedig nem lehet megismerni, hanem csak az ő lelkének megszentelése által. Következésképen a hitet semmikép se lehet elválasztani a kegyes hajlandóságtól.“ (III. 28.) Azt gondolják sokan, hogy a Szentirás külső törvénykönyv, amelyet csak fel kell ütni és idézgetni belőle, vagy amelyet „tudományosan“ lehet csak és kell értelmezgetni. Pedig „Krisztus, bár két tanítványának eléggé világosan megmagyarázta az ő országának titkait, mindaddig nem ért el Velük semmit, amig az ő elméjüket meg nem nyilatkoztatta, hogy megértsék az Írásokat. (Lk. 2445.) Az ő isteni beszéde által ekként megoktatott apostolokra mégis el kellett küldeni a Szentleiket, hogy ez az ő elméjükbe csepegtesse azt a tudományt, amelyeket füleikkel hallottak. (In. 1618.) Isten igéje ugyan mindazok előtt, kiknek hirdettetik, olyan, mint a ragyogó nap, a vakok között azonban semmi gyümölcsöt sem hoz. Mi pedig e tekintetben a természettől fogva vakok vagyunk mindannyian, ezért nem tud elménkbe hatolni, hacsak a Lélek, a benső tanító, utat nem csinál neki az ő megvilágosításával.u OH. 284.) íme, Jézus a Szentleiket akarja elküldeni reánk, hogy az tanítson minket. íme a Szentirás ereje a Szentlélek benső tanításához és megvilágosításához van kapcsolva. íme, Isten azt akarja, hogy őt bensőnkben éljük. Az irás is úgy hat tehát „hogy Isten azt a szivet először ujjászüli és az újjászületés által a szív és a hazug világ között kibékíthetetlen ellentétet lobbant lángra“ (Kuyper). Szükséges az írás, de szükséges az újjászületés is. Amaz „Istentől származó, de emberi kéz által felgyújtott mesterséges világosság“ (Kuyper), melyen át felragyog előttünk a hit alapja, a „Krisztusban való ingyenes Ígéret“, emez pedig Istenélmény, melyben minden Ígéret valóságra válik bennünk és amely elvezet minket a bizonyosságra, az igazi vallásos ismeretre, amelyet a mi értelmünk tan alakjában juttat kifejezésre. Dr. Vass Vince. KÖNYVISMERTETÉS. Közönséges Vasárnapi Imádságok egyházi használatra. Irta Czeglédy Sándor, 299 1. Ára kötve 800 K. Pápa, 1922. Egy vaskos kötet fekszik előttem. A protestáns egyházi irodalom legújabb terméke. Szerzője: Czeglédy Sándor győri lelkész s a tatai egyházmegye tudós és érdemes esperese, különben jó nevű egyházi Írónk, akit nem kell külön bemutatnunk. Ez alkalommal a hosszú szószéki gyakorlat lassan felgyűlt eredményeit, 159'templomi imádságot bocsát • közre. Ezekből 50 vasárnap délelőtti egyházi beszéd előtt és ugyanannyi egyházi beszéd után való és 30 vasárnap délután egyházi beszéd előtti, 20 pedig egyházi beszéd után való ima. Végül az Úri ima és a szentirásból kiválasztott 12 áldásformula zárja be a kötetet. A közzé tett imák természet szerint különböző értékűek. De vannak közöttük, melyek béltartalom és külső forma tekintetében megközelítik néhai való Révész Bálint klasszikus szépségű imáit. Általában egyszerűség és közvetlenség jellemzik szerző imádságait. Magukon viselik annak bélyegét, hogy alázatos hivő lélekből, Isten ügyéért, Isten dicsősségéért hevülő szívből fakadtak. Bizonyára nyárnyat adnak néhány gondolatnak, bizonyára néhány új szint fognak vinni szószéki szolgálatunk ünnepélyes méltóságába és bizonyára sok lelket fognak segíteni az áhitat szárnyain való Istenhez emelkedésben. Lelkésztársainknak a mű megszerzését melegen ajánljuk, a szerzőt pedig üdvözöljük, hogy ebben az irodalmi vállalkozásokra oly kedvezőtlen időkben rá merte magát szánni úgy ily hézagpótló munka kiadására. Mert nekünk egy tetszik, hogy imádság-irodalmunkban nagy hézagot töltött be kötetével. De viszont azt meg sajnálhatjuk, hogy e műből hiányoznak az ünnepi és egyéb alkalmi imádságok. Reméljük azonban, hogy egy újabb kötet fogja követni a most megjelentet, melyből ezek sem fognak hiányozni. A munka ízléses és csinos kiállítása úgy a főiskolai nyomdánkat, mint a kiadót egyaránt dicséri. a. s. Kant: A gyakorlati ész kritikája. Fordította és magyarázta dr. Molnár Jenő. Budapest, 1922. 205 1. Dr. Molnár Jenő, ez a mi egyházkerületünk területén, Székesfehérvárott működő, kiváló képességekkel megáldott ref. tábori lelkész igen nagy szolgálatot tett nemcsak a magyar filozófiai gondolkodásnak, hanem a theológiának is, amikor szépen folyó.
