Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-12-03 / 49. szám
1922. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 195. oldal. kát, ha kell, a saját lábán való megállásra. Arra kell törekedni, hogy mindenki, amit ad, szívesen adja. Majd dr. Vass Vince tartotta meg előadását „A kálvinista theologia — élménytheologia“ címen. Ez előadásban mintegy bevezetést adott később folytatandó előadássorozatához. Csak a főbb gondolatokat ragadom ki helyszűke miatt ez előadásból: A hit Istenélmény. Amit megtapasztalunk, csak azt ismerjük. Istenből is csak azt ismerjük, amit átéltünk Hitbizonyossághoz csak élmény vezet. Ennek a theologiának is van veszedelme, az, hogy könnyen antropocentrikussá lesz, de veszedelme minden theologiának van. „Ha az élményt kidobjuk a theologiából, megöljük a theologiát, megöljük a vallást“ (Scheder). Kálvin is ugyanezeket mondja. (Idéz Kálvintól.) Olyan élményről van itt szó, amelyet nem én találok ki, nem én csinálok, de amelyet Isten Lelke végez bennem. (Theocentrikus!) Kálvin is ez értelemben beszél — Kálvin theologiája kiváltképen a Szentlélek theologiája. A Szentlélek médiuma, amelyen át, mint csatornán, belénk árad az ige. Az ige történelembe, tradíciókhoz vezet bennünket és így hozza lelkűnkbe a Lelket. Az igét az egyház közvetíti, ez az egyház hivatása. A jelenben uralomra tör bennünk Isten, Jézus Krisztus valóság. Ez mystika, de Isten Leikével és az igével kapcsolt mystika. Élmény ez — de ez a vallás: a vallás úgy áll elő, hogy Isten belép életünkbe és környezetünk elválhatatlan része lesz. A hit Isten munkája Lelke által. Eszközei: az Ige, a történelem, a természet. Az ember a maga erejéből nem tud felemelkedni Istenhez (Kant). íme Isten Lelke által elénk, hozzánk jön. Kálvin is azt mondja, hogy J. Kr. munkája és maga is csak akkor ér számunkra valamit és jelent valakit, ha Vele találkozunk szivünkben és őt ugyanott átéljük. Ezután eljuthatunk a hithez. Igaz, ez szubjektivizmus, de az objektivitás megszáradáshoz, elsorvadáshoz vezet. A protestántizmus ma katholikusabb a katholicizmusnál. („Ez dogma, el kell hinni, efelett vitázni nem lehet“ — mondják —, ellenben cselekedni kell. Holott a hitből folyik a morál, ez a kálvinista vallás lényege. Az is kath. vonás bennünk, hogy gyakorlati kérdéseket (mint pl. az újjászületés) elméletieknek nevezünk. Ä kálvinizmus lényege": az Isten Igéje, ezáltal találkozhatsz az élő Istennel. (Elolvasandók idevonatkozólag az Insí.-nak a hitre vonatkozó passzusai. Sok idevonatkozó utalás található Doumergue-nak magyarul most megjelent „Kálvin jellemé-“ben is. — Ago, ergo credo. (Élek, azaz az élő Istent megtapasztalom, tehát hiszek.) Véglegesen elintéződött az elemi iskoláinkban tanítandó bibliai diktumok sorsa is: Győry János* összeállításában, a Végh János bíráló által javasolt rendszerezés szerint elfogadtuk a gyűjteményt és a tanügyi bizottsági elnök sürgősen ki fogja nyomtatni. Ezután Kis József esperes előadásában tárgyaltuk a vallás- és közoktatásügyi miniszter tervét, amely némely iskolánktól meg akarja vonni az államsegélyt azon a címen, hogy kevés a növendékünk és gyermekeink járhatnak a helybeli kath. iskolába. Ilyen helyek: Nóráp, Pápadereske, Pápakovácsi, Somlóvecse, Naggyimót, Nagyacsád. E helyek közül igazi veszedelem csak Öereskén van, mivel ott igazán igen keveset fordít az egyház iskolára, másutt mindenütt fenn fogják tartani híveink iskoláinkat. Másfelől azt tervezi a miniszter, hogy több helyen kooperáljanak iskoláink a helybeli kath. iskolákkal, már akár úgy, hogy azok növendékeinek egy része járjon hozzánk, akár úgy, hogy a mieink egy része azokéba. Ilyen helyek: Ajka, Dáka, Csesznek, Mezőlak, Nemesszalók. Mi a mi iskoláinkat és növendékeinket sehol se fogjuk hagyni. Győry János indítványozza, hogy menjünk el vidékre is és ott is — egyházmegyénk területén — tartsunk konferenciákat gyülekezeteink számára, ő meghívja mindjárt legelsőnek értekezletünket Takácsiba, egy, az adventi napokban tartandó gyülekezeti konferenciára, ahol magunkat is és a gyülekezetei is építeni óhajtjuk. Alant Írott tudósító indítványozza, hogy egy alkalomra hívjuk meg értekezletünkre Megyercsy Béla és Karácsony Sándor urakat, a Kér. Ifjúsági Egyesületek országos szövetségének embereit, akik tájékoztatnának bennünket e fontos gyülekezeti munka fontosságáról, lehetőségéről és módszeréről. Ének és az elnök áhitatos imája zárta be értekezletünket. Fazekas Lajos. Harangszentelés Kömlődön. A Vértesek alján a szinmagyar református kisközség boldog örömnapot élt át, amennyiben ősi templomában két új harangot állított be. Nehéz évek után olyan örömöt élt át a harang-avatási ünnep alkalmával, melyből a község minden lakója egyaránt kivette részét. De dicséretére legyen mondva — épen úgy kivette az áldozatkészségből is. A két harang ára, amely még a mai drága viszonyok mellett is horribilisnek mondható, nagyon rövid idő alatt befolyt. Az ünnepély tulajdonképen két nap tartott. Első nap volt a harangoknak Dad község állomásáról való hazaszállítása. Megállt e napon minden munka. Hosszú kocsisorban indultak a hívek a megérkezett harangokért. S megérkezve, mindenki igyekezett megtekinteni és a fölirásokat elolvasni. A fölirás a két harangra a következő: A kisebbik harangon: „Elődömet az 1914— 18-iki világháborúba vették a haza oltárára áldozatul igénybe. Engem a béke és testvéri szeretet hirdetésére állított a kömlődi hivek áldozatkészsége*. Nagyobbik harangon: „Elődöm múltját, jövőm hivatását a mellettem lévő harang hirdeti. Együttes csendülésünk Nagy-Magyarország feltámadásáért száll a Mindenhatóhoz“. Az ünnepélyre a környék lakói nagy számmal sereglettek össze. Az ünnepély a szabad ég alatt kezdődött, hol fölhangzott a gyönyörű zsoltár-dallam: A Sionnak hegyén Úr Isten, tied a dicséret. Az utolsó akkordok alatt könnyel teltek meg a szemek, különösen akkor, amidőn Gartsik Nagysallai István császári lelkész úr imádkozni kezdett: „Nagy Isten, szivünk végtelen hálája száll Feléd e napon“. Az ima hangjai után méltatni kezdi a harang s az áldozatkészség jelentőségét, mint olyant, amellyel a lélek Istennek szolgál. Á beszéd után összecsendült a három harang. Ez a perc visszavarázsolta az elmúlt világot; új presbitériumot állított a lelkek elé, hogy az önző anyagiság fölött van áldozat, mely lelki ünnepet szül. Az istenitiszteletet Gartsik Nagysallai István végezte. Mint próféta, ihletett ajakkal hirdette, hogy mit tesz a lélek mélyén ünnepelni. Megkapó hasonlatokkal vázolta, hogy mért csendül, hova csendül a harangok hangja. Meggyőződéssel állította elibénk, hogy a földi múló célok és értékek fölött van isteni hivatás, amely a harcot harcoló ember elé fenséges pályatért állított az örök szeretetben, az örök imádatban, az isteni szolgálatban. Utána László Dávid helybeli lelkész szólott az egybegyült sokasághoz s közben Darabos
