Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-01-22 / 4. szám
1922. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 15. oldal. „Nemcsak a kötött egyességek, hanem az új díjlevelek is érvénytelenek.“ A nyert felvilágosítások után Kiss Ferenc és Sipos József zsinati tagok javaslataikat visszavonják. r A zsinat az adóügyi bizottság részéről előterjesztett határozati javaslatot egészében elfogadván, elfogadja a Benedek Sándortól javasolt pótlást is, ellenben a György Endrétől javasolt pótlást mellőzi. IRODALOM. Magyar Kultúra. A nagy öldöklés harmadik évében, amikor az emberek már nem igen vették észre a könyveket, egy posthumus mű jelent meg a tragikus sorsú magyar tanártól, Pékár Károlytól. Éveken át vidéki tanár és vaskos tudományos munkákat ad ki, francia pszichológiai folyóiratba dolgozik. Nem is érzi rosszul magát a kisvároson, mert szereti a természetet s őt szép vidék környezi: Lőcsén lakik. Lassanként mégis meleg lesz lába alatt a föld, Pesten lesz tanár s negyvenéves korában megőrül s két év múlva meghal. Életrajzírója így szól róla. „Pékár Károly pályája a magyar középiskolai tanár sok nyomorúságának ékes tanúsága. Kiváló tehetséggel és lelkesedéssel választván a tanári pályát, már kezdetben ránehezedik az anyagiakért folytatott keserves küzdelem. A lelkében élő tudományszomj kielégítésére állandóan nagyobb terheket vállal, sokféléről és mindenfelé irogat. Tehetsége szétforgácsolódik s nagyobb műveit is amúgy sebtiben kénytelen megírni . . ., ellenfeleinek örvendetes prédájává lesz, majd lelki beteggé lesz ... és az meg is öli.“ A „Magyar Kultúra“ Pékár nagyobb művei közt: Pozitív esztétika, A magyar nemzeti szépről, A gondolkodás története — negyedik és utolsó. A könyv a kultúra eredetével, fejlődésével s korunk nagy problémáival — szociálízmussal, nőkérdéssel, iskolákkal foglalkozik. „A nemzet kultúrális fejlődése szoros összefüggésben van a nemzet tiszta etikai életével. Ez etikai életet pedig a kultúrális fejlődés ősi szakában a vallás rendelte el, szabályozta, szóval a vallás képviselte az etikai élet magvát. Ez az oka, hogy az egész kultúrális fejlődés a vallásból indult ki. A vallás a kultúrális fejlődés ősforrása. A filozófia „tudományok anyja“ klasszikus elnevezés mintájára joggal mondhatjuk, hogy a vallás a „kultúra anyja“. (52. o.) „De nemcsak a filozófia, a tudományok, a művészetek szakadtak ki a vallás kebeléből, hanem mint az ősi etikai élet magvából szakadt ki belőle az államélet, a politikai élet, a törvényes rend, a büntető igazságszolgáltatás. Az „Isten kegyelméből való királyság“ még soká mutatja ez őshagyományt. Az államélet ma is rá van utalva teljes életerejével a vallásokra. Gibbon mondja: a kétkedőnek minden vallás rossz, a népnek minden vallás jó, de az államnak minden vallás szükséges.“ (55. o.) Ez a szemelvény Wundtra és Spencerre utal, mint szellemi atyákra. A fejlődés elméletét Pékár Darwinra és Spencerre építi, de Wundt mintájára ideális régiókra emelkedik. „Ha most közelebbről tekintjük e filozófiai fellendülést, a feltörekvő mind általánosabb világfelfogást, akkor azt kell mondanunk, hogy az idealizmus új virágzásával állunk szemben. Visszahatás lehet ez a pozitivizmus agnoszticizmusára. Mindamellett nem a régi szubjektív idealizmus ez, hanem voluntarisztikus, evolucionista idealizmus.“ (160. o.) Pékár munkájának középpontjai, szemben az akkoriban hangos nemzetközi törekvésekkel, a haza és a nemzeti nyelv, nemzeti iskola. „A középiskoláról szólva, a középiskola működését elbírálva sohasem szabad tehát e főszempontot szem elől téveszteni, hogy a középiskola a jövendő nemzet nevelője.* „ . . . a középiskola csak nemzeti lehet, nemzeti jelleggel. Ebből látható,, hogy az oláh középiskolák nálunk valóban nemzetellenesek...“ (251.) A középiskolák tanárai „. . . a nemzet kultúrája fejlődésének igazi előharcosai, érdemes munkásai“. (254.) Sürgeti a középiskolában a közgazdaságtani ismeretek tanítását (249.), ami azóta meg is történt; sürgeti az etika tanítását, a nevelés célja ugyanis „az akarat nevelése, erős akaratú cselekvő emberek nevelése“. (264.) „A középiskola felszereli az ifjút a tudományokkal, de az emberi cselekedetek elveiről nem szól, pedig a tudományok csak ezekhez való fegyverek, eszközök . . .“ „Méltó betetőzése lesz az összes eddig tanultaknak ... az etika, az emberi cselekedetek tudománya.“ (257.) A gimnázium reformját ilyenformán Jondolja: „Hagyjuk el tehát a görög nyelvet görögpótló nélkül s tegyük helyébe egyszerűen a francia nyelvet és irodalmat. S meg van a reformgimnázium.“ (323.) Szándékosan idéztünk lehetőleg sokat e munkából, hogy irányát bemutathassuk. De csak irányát, mert e munka sokkal gazdagabb tartalmú, hogysem röviden ismertetni lehessen. Egészséges szellemű, érdekes könyv, bár nem mindig mélyenjáró; megszerkesztése meglehetős laza, előadása is lehetne tömörebb és szabatosabb. Különösen ifjabb emberek, papnövendékek, jobb igyekezetü maturandusaink tanulhatnának sokat belőle. Dr. Trócsányi Dezső. Dr. Bavinck Herman: A modern morál. Korunk erkölcsi gondolkozásának kritikája. Fordította: dr. Nagy Zsigntond Budapest, 1922. 63 oldal. Ára: 22 K. A dr. Sebestyén Jenő szerkesztésében megjelenő Holland-Magyar Kálvinista könyvtár 3. száma, ez a rendkívüli elevenséggel, inkább népies modorban, de a tudományos felkészültségnek teljes alaposságával megirt füzet. Három értekezést tartalmaz. Áz elsőben az erkölcs fogalmát tisztázza szemben az udvariasság, divat, természeti törvények, jog és szokás fogai-
