Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1922-08-27 / 35. szám

Harmincharmadik évfolyam.

35. szám.

Pápa, 1922 augusztus 27.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Balatonkenese), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. EE3 Megjelenik minden vasárnap. [=3 A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. s

Ének harangszenteléskor.

(A XXXIII. Zs. dallamára.)

Betölté lelkünk: égi illat,

Hit és öröm zeng énekén :

Szerelmed. — Isten — fénylő csillag, Eagyog bús életünk egén.

Ha vaksötét az éj S a gondok: verme mély,

E fény majd emel;

És jöjjön bármi gyász,

E csillag ránk vigyáz,

Imánkra felel.

Kitől a harcban sirva váltunk, lm, visszajött a régi hang,

Akit sóhajtva vissza vártunk, lendíti már az új harang;

Szólítja híveid Atyánk és néped itt Örvend a jelnek,

Hogy el nem hagy soha,

Édes, nem mostoha A Te szerelmed.

Mint régi áldozatnak mását Az áhitat sugallata,

Az ének, az áldó imádság,

Nevednek hármas szent szava Atyánk, megszentelék

— Ámened kérve még —

Ma e harangot.

Eogadd el s adj neki Szolgáid seregi

Közt égi rangot.

Ha szól majd tiszta kondulással,

Szava legyen Isten szava,

Mely jót biztat s a rosszra rávall,

.y Mint szivek próbáló sava.

Hívjon Sión felé :

Menjünk az Úr elé,

Nézzünk Fiára,

Akiben megjelent S minket szeretve ment A Golgotára.

S ha énekünk jajgatva sir fel

— Koporsóban már a halott —

Hozzon közénk egy áldott hirt el:

— „Nincsen itt, mert feltámadott“.

A sir csak porra vár,

A lélek mennybe’ már.

S Jézusunk lelke Majd minket is vezet,

Nekünk is oszt helyet

Ott hú szerelme. ZübÓ József.

Harangszentelés.

A baiatonkövesd-csopak-paloznaki egyesült ref. egyház mint valami kis zöldelő, üdítő sziget emelkedik ki ma is a lelki sivárság tengerében. Egyházi épületei rendben vannak. Rendes iskola, szép lelkészlakás, templom, orgona, 40 tagból álló énekkar, értelmes, jóra fogékony, buzgó, áldozatkész nép: látható és élő bizonyságai annak, mit ér az, ha valahol gondos, buzgó lelkipásztor vezetésével, jó tanítók és iskola segítségével fejlődhetik egy nemzedék. Meglátszik az a politikai községen is. A három kis testvérközségnek van igen virágzó szövetkezete szép, villaszerű külön épületben, melyet maguk szereztek, legújabban is

210.000 korona költséggel renováltattak. Már vagy 20 év óta évenként nem is egyszer tartanak igen szép műkedvelő-szinielőadásokat. De ne holmi haszontalan, rongy darabokra gondoljunk ám és ne holmi kritikán aluli ügyetlenkedésekre, hanem elsőrendű népszínművekre olyan előadásban, melyet végignézhet a hozzá értő is, nem kell botránkozva vagy szánalmas mosollyal távoznia. Most ez a virágzó kis egyház három szép új harangot készíttetett és tartott augusztus 13-án oly gazdag, lélekemelő fölszentelési ünnepélyt, melyhez hasonlót egyhamar elképzelni is alig lehetett.

Augusztus 6-án délután szép diszmenet vonult az alsóörsi vasútállomásra. Egész kocsisor, kisérve lovasbandériummal. És hozták a gyönyörű harangokat, mindegyiket külön kocsin, felvirágozva. Valami szép volt látni a komoly férfiakat, elöljárókat, magyarruhás hajadonokat, a lovaskiséretet alkotó, nemzeti zászlós, diszruhás ifjakat, amint példás rendben, áhiíatos csendben, de boldog, önérzetes arccal mentek végig a szomszéd községeken. Mikor Alsóörsön mentek keresztül, megszólaltak az ottani, múlt év szeptemberében beállított harangok: a kisebb testvérek üdvözölték a nagyobbakat.

Az aug. 13-iki fölszentelési ünnepélyen megjelent főtiszteletü és méltóságos püspök úr is, aki a fölszentelő imádságot végezte s akit díszkapuval, üdvözléssel vártai* és aki a délelőtti istentisztelet után Szűcs Károly helybeli lelkész üdvözlő szavaira buzdító, elismerő, lelkesítő főpásztori beszédet is intézett a templomudvaron együtt maradt nagyszámú lelkes hívekhez és közönséghez.

Az igét délelőtt a templomban Kátay István