Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-01-22 / 4. szám
Harmincharmadik évfolyam. 4. szám. Pápa, 1922 január 22. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Balatonkenese), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. E3 Megjelenik minden vasárnap. EE] A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. [=3 Jog és erkölcs.* Jog alatt első helyen azt kell érteni, ami minden egyes teremtményt az igazságosság követelményének megfelelőig és a saját lénye és természete szerint megillet. Másodsorban értjük jog alatt azoknak a törvényeknek az egész összeségét, aminek egy meghatározott országban és nemzet körében az a célja, hogy mindenkinek a maga jogát, vagyis azt, ami őt megilleti és amire igényt támaszthat, megítélje és biztosítsa. Mind a két jelentése szerint a jog valami leirhaílanul fenséges dolog: minden egyes teremtménynek a maga lényegében és valóságában való megőrzése és megvédelmezése. Azért gyökerezik ennek a fogalma olyan mélyen az emberi szív talajában. Mikor valaki már minden vallási és erkölcsi elvet lerázott magáról, a jogérzet még akkor is megtartja a maga erejét. Még a rablóbanda sem lehet el anélkül, hogy a jog törvényeit a maga körében tiszteletben ne tartsa. A jog úgy az egyes ember életében, mint a népek történetében elsőrendű szerepet játszik. A fiuk az utcán birokra kelnek egymással — nem a golyóért, amellyel játszanak — hanem a játék jogáért s törvényéért. És minden egyes emberi élei és a népek valamennyi története, a perekben, Ítéletekben, a fegyelmi- és büntető-eszközökben, a viszályokban és háborúkban megdönthetien bizonyítékát szolgáltatja annak, hogy a jog az emberiség legfőbb és legszentebb tulajdonai közé tartozik. Jog nélkül az emberi társadalom egy pillanatig sem állhatna fenn, hanem mindenkinek mindenki ellen folytatott irtóháborújává változnék át; az emberiség fenevadak csordájává lenne s abban az egyik ember farkas a másik emberrel szemben. Bármily kevéssé hizelgőleg hangozzék is ez a mi nemzetségünk számára: a jog a ketreceknek az a rostélya, mely az embereket egymástól elválasztja és fékentartja. Mert a jog, melyet a felsőség karddal kezében védelmez, kényszeríti az embert, hogy legalább * Bavinck lapunk mai számában ismertetett művéből. néhány külső szabály szerint viselje magát, hogy pl. ne iegyen erőszakos, ne raboljon, ne gyilkoljon stb. A jog egyáltalában nem törődik azzal, hogy valaki ezektől jó vagy rossz indítékból, nemes vagy gonosz érzülettel tartózkodik-e? A jog beéri a külső magaviselettel és cselekedettel. Ennyiben a jog törvényei is megegyeznek az udvariasság törvényeivel; ez utóbbiak is megelégszenek a látszattal és nem kérdezik, hogy valaki érzi-e azt, amit mutat. Csak azt kívánják, hogy barátságos arcot mutass, bárha ellenséges indulat lángol is a szivedben. Egyik vagy másik ember látogatását tán kiállhatatlanul unalmasnak találod, mégis a legelőzékenyebben fogadod és megköszönöd neki a kitüntetést, melyben házadat részesítette ; távoztában a kapuig kikiséred és kérve-kéred, tiszteljen meg máskor is, még pedig minél előbb, nagybecsű látogatásával. De az udvariasság meg a jog között megvan mégis az a különbség, hogy amaz megköveteli legalább látszatát annak, hogy érzed is, amit mutatsz, míg a jog még ez iránt a látszat iránt is közömbös és beéri magával a cselekedettel. Ezeknek a törvényeknek magasan fölibük emelkednek azok, melyeket erkölcsi törvényeknek nevezünk. A jog és az erkölcs között benső rokonság és megegyezés van. Csak annak, ami erkölcsös (itt abban a szükebb értelmében véve: „ami az erkölcsi törvénnyel megegyezik“), csak annak van tulajdonképpen létjogosultsága. Isten minden dolognak, amit teremtett, megadta a maga jogát. így isteni intézkedés folytán is, de saját természeténél fogva is, a jót és igazat saját külön joga illeti meg és az a jog abszolút, vagyis nincs semmi feltételhez kötve. A bűnnek és hazugságnak nincs létjoga, csak jogellenesen tolakodtak be a teremtésbe; csak annak, ami jó és ami igaz: csak annak szabad, lehet és kell fennállania. És ezért az Isten szerint való jog arra való, hogy a jót egykor, minden ellenszegülésen és ellenálláson keresztül is, diadalra juttassa. Az erkölcsi-jónak tehát joga van, tökéletes és föltétien joga; de megfordítva, a jog is az erkölcsileg jón alapszik, azon épül föl. Mihelyt az uralkodó jog az erkölcsi törvénnyel
