Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1922-07-16 / 29. szám

1922. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 115. oldal. és betölti a házat s a XVI. és XVII. század egészséges magyar reformációjának tüzes nyelvei fel-feltünedeznek az evangyélium és az igazságért, tisztaságért, szabad­ságért viaskodó kálvinizmus erejében megszámoltatni a gyáva, alvó, öntudatnélküli munkákat az öröklött szellemi kincseken való sáfárkodásért, — azt követelik, hogy a hivatalos, a történetileg és jogilag kialakult egyház vegye kezébe a fertőtlenítő szereket. Egyház­megyénk belmissziói bizottsága, mivel léteiét és misz­­szióját az egyházmegyei és egyházkerületi közgyűlé­sektől, tehát a hivatalos alakulattól nyerte, nem érzi magát támadási pontnak a hivatalos egyház és a füg­getlen belmisszió hivatása felől táplált ellentétes nézetek szó- és tollharcában. Ezeket a harcokat a legnagyobb mértékben helyteleníti és szükségteleneknek tartja. Egyházmegyénkben és egyházkerületünkben a bel­misszió a történeti egyház hivatalosan irányított reform­­mozgalma, amelynek munkája sohasem irányulhat a magyar református anyaszentegyház egysége, refor­máció-korabeli szelleme ellen, nem lehet egyház az egyházban, hanem csak mint segítőszerv, mint átmeneti mentőeszköz, védelmezi az egyházat a materialista világnézetek és a keresztyénség idegen lelket plántáló irányzatai, a hamis atyafiak és a nagy bálvány kul­tusza ellen. De ezeknek az árvizeknek a veszedelmé­ben a Bibliát és a tiszta keresztyénséget védő és ter­jesztő kálvinizmus harci fegyvereit és a bűnt büntető ostorát magasra emeli és hangosan hirdeti a templomon kívül is, minden utón: vigyázzatok, magyar reformá­tusok, el ne vegyék tőletek az evangyéliumot bibliá­­sabb apostolok! Ki ne csavarják kezetekből a kegyes­ség és világosság fáklyáit a nagy buzgósággal és tőkékkel hódító útra megindult s a keresztséget és az Igét másként hirdető lélekhalászok! Ha a ti hitetek és tudományotok már megromlott só, amelynek nincs semmi bibliai és reformációi ize, bizony nem térnek vissza üres templomaitokba a fiák és lányok; hanem íztelen sóitokkal, megromlott gyertyáitokkal eltapossák a Mammon cipőiben a templomokat is, amelyek csak lélektelen isteniszolgálatra hívogattak egybegyülekezni! — Jó lesz megtanulni és követni, amíg nem késő: Nem beszédben áll az istenországa, hanem a léleknek cselekvő erejében! Egyetlen menedékünk, ha a válasz­tottak szeretetben egyesülnek s a lélek és igazság útjait kereső lelkek előtt megnyitják az ősök beteme­tett ösvényét és megmutatják apostoli módon az igaz­ságot : a bűnbánat, a hit, a szeretet s áldozatos élet útján a Krisztust. (Vége köv.) VEGYESEK. — Szép megemlékezés. Dr. Kiss István, pápaj főgimnáziumunk volt kiváló növendéke, püspökladányi ügyvéd az intézet iránt érzett hálából 10.000 K-ás alapítványt tett szegénysorsu főgimnáziumi tanulók részére. A jó cselekedet magában hordja legszebb .utalmát. — A lelkészi államsegélynyugták bélyeg­mentesek. A m. kir. pénzügyminiszter 1922 jun. 28-án 24.084/1921. szám alatt rendeletet adott ki, melyben felmerült kételyek eloszlatása céljából kijelenti, hogy azokat a lelkészeket és egyéb egyházi alkalmazottakat, akik fizetéskiegészítő államsegélyben vagy más, az ál­lamsegélyben vagy más, az állam által adott javadal­­mazásbau részesülnek, a „közszolgálatban alkalmazot­tak“ terminológiába tartozóknak tekinti, miért is az említeknek, az ilyen nyugdíjas személyeknek, továbbá mindezek ellátást élvező hozzátartozóinak azok a nyug­­tatványai, melyeket az államtól kapott, tehát közpénz­tárból húzott illetményeikről álltának ki, az 1920. évi XXIV. í.-c. 22. §-ának rendelkezése alapján illeték alá nem esnek. — Felszólítás a lelkészekhez. Mint konventi kiküldöttek, Prof. Boér Elek Öméltóságával igyekeztünk fölhasználni amerikai tartózkodásunk alatt az elmúlt ősz óta minden alkalmat arra, hogy nemzeti és egy­házi állapotunk felől minél szélesebb körben informál­juk az amerikai társadalmat, mely eddig jóval többet hallott rólunk külső és belső ellenségeinktől, mint magunktól. Rengeteg hazugságot kellett és kell még ezután is eloszlatnunk, de e negativ munka mellett sokat kell tennünk pozitív irányban is, úgy nemzeti, mint egyházi tekintetben. Ezúttal főleg az egyházi téren végzendő munkában óhajtanánk segítségül hívni a Nagy­­tiszteletü Lelkész Urakat: Az amerikai református egy­ház bel- és külmissziói bizottságával abban állapodunk meg, hogy el fogjuk őket látni megfelelő anyaggal abból a célból, hogy nagymultu és — meggyőződésünk szerint — történelmi feladatok végzésére hivatott magyar refor­mátus egyházunknak vetített képes előadásokban és la­pokban való ismertetését állandóan felszínen tarthassák. Tisztelettel kérjük tehát a Nagytisztelelü Lelkész Urakat, méltoztassanak alulírott címre küldeni: 1. bármilyen képet (lehetőleg fotográfiát, esetleg két példányban), a a templomról, a lelkészről, a presbitériumról, a gyüle­kezetről, vagy az egyház vasárnapi iskolai stb. munkáiról, — röviden összefoglalt érdekes adatokkal az egyház múltjából vagy jelenéből egyaránt; 2. új képeket* s rövid leírást az ország különböző jellegzetes részeiről; a falusi népről, öltözetéről, szokásairól megjelölve azokat a vidékeket, ahonnét a múltban nagyobb arányú kivándorlás történt az Egyesült Államokba, s jelezve azt is, hogy a reformátusság milyen százalékban vett vagy vesz részt a kivándorlásban ; 3. adatokat az egy­ház jövő terveiről, munkaakadályairól, képességéről, szellemi és anyagi állapotáról, de röviden és áttekint­hetően összefoglalva. Miután az összegyűlő anyag ren­dezésére és feldolgozására is szükségem van bizonyos időre, a képeket és lefordítandó szöveget pedig szeret­ném annak az amerikai delegációnak a tagjaival kikül­deni, amely julius 4-én érkezett Budapestre s három hetet szándékozik közöttünk tölteni, — nagyon kérem a Nagytiszteletü Lelkész Urakat, szíveskedjenek fenti kérésünket minél előbb teljesíteni. Valamit bizonyára legtöbb egyháznak módjában van küldeni. A legegy­szerűbb kép vagy leirás is bőven fogja meghozni úgy az erkölcsi, mint az anyagi téren a maga gyümölcseit magyar ref. egyházunk s így közvetlen nemzetünk javára. Budapest-Kőbánya. Takaró Géza ref. lelkész. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen.“

Next

/
Thumbnails
Contents