Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-07-02 / 27. szám
106. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1922. Ahol pedig a segítő erők hiánya, vagy a buzgóság ttizét kioltó fagyasztó közömbösség, vagy népünk túlfűtött önérzetének delejtüi érzékenysége elmozdítbatatlan sziklát gördít a belmisszió egyik vagy másik alakulatának az útjába, ott a lelkész számára még mindig megmarad a legfontosabb terület, az iskola, anyaszentegyházunk emez édes testvére, melynek sziklafundarnentumán épült föl Sionunk erőssége. Itt, e szent falak között, a törvény kötelező erejének a segítségével a lelkész nagy gyönyörűséggel végezheti a fogékony gyermekietek világában a vallásos nevelés alapvető munkáját, melyen nemcsak a belmisszió minden tevékenysége, hanem anyaszentegyházunk sivár jelene után biztatóbb jövőjének viharral dacoló épülete is fel fog épülni. (Vége köv.) A veszprémi egyházmegye lelkészértekezlete. A Lélek ama munkája, mely a veszprémi traktus lelkészei körében is oly örvendetesen megindult, nem aludt el, hánem ismét megnyilvánult a junius 19-én, Veszprémben tartott konferencián. Somogyi Zoltán szentgáli lelkésztestvérünk szentirásmagyarázata és kiválóan megragadó imádsága után Galambos Zoltán tartott előadást a predestinációról. Előadó a Kálvinista Szemle képviseletében jött, annak szellemét hozta le, tehát ennek a kardinális hittételünknek ismertetése olyan kedves és hamisítatlan lelki ajándéknak bizonyult, mely méltó volt a kálvinizmus azon tiszta forrásaihoz, ahonnan eredeti és származott. Tudományosan rendszerezett, mélyreható ismertetést hallottunk, de amelyen mindig keresztülragyogott a személyes bizonyságtétel, lélek és élet tüze szállt a hallgatóság leikébe, hogy kiépüljön ott isten szuverénitásának a kálvinista keresztyénséget oly nagyszerűen jellemző vezérgondolata. „Soli deo gloria!“ Ezt érttette meg velünk a predestináció mélységes hittételének vizsgálata, ez csillámlott nem egyszer a megindultság könnyei között szemeinkben. Egybehangzó véleménnyel mondtunk hálás köszönetét Galambos testvérünknek, üdvözöltük a Kálvinista Szemlét. Dr. Győrffy Zoltán e. m. világi aljegyzőtestvérünk „Független, egyházi bíróság“ címen tartott komoly, tárgyilagos előadásában járult hozzá ennek a fontos kérdésnek tisztázásához, sőt igen egyszerű megoldási módozatot is ajánlott, melyet az értekezlet magáévá tett. Ezen az értekezleten volt helye és ideje a szervezési teendők alapos megvitatásának, ami meg is történt. Az egyház megyebeli vagyontalan lelkészözvegyek és -árvák momentán segélyezésére azonnali önkéntes adakozást vállaltak magukra a lelkészek. Bizony még olyanok nevét is ott látjuk az adakozók közt, akik a díjlevélharc folytán megrövidítve, maguk is a „paizsos férfiúval“ küzdenek. Néhány nem lelkészi egyén hozzájárulásával együtt mintegy 10.000 K összegyűlt adomány került pár nap alatt kiosztásra. Legközelebbi összejövetelünk, Isten segítségével, a szeptemberi, tisztán evangelizáló konferencia lesz Várpalotán, önmagunk és a gyülekezet részére. Farkas Endre kádártai lelkésztestvérünkkel buzgóan egy fittimádkozva, énekelve fejeztük be munkánkat, mely Isten kegyelméből, azt hisszük, nem volt hiábavaló. Szűcs József az e. m. lelkészegyesület elnöke. Mit ért el az alkoholtilalom Amerikában? Az Egyesült Államok 48 állama közül 46 szavazott az alkoholtilalom mellett s Így ma teljes diadalt aratott az 1873 óta megindított alkoholellenes mozgalom. Mikor arról volt szó, hogy törvényhozás útján léptetik életbe az alkoholtilalmat, az alkoholérdekeltek azzal agitáltak ellene, hogy akkor a szép szőllészetnek vége s sok ember munkanélküli lesz, a szőllősgazdák mind tönkre mennek. De a valóságban mi történt? Nézzük például a kaliforniai szőllészetet, az országban a legnagyobbat. Az ma virágzóbb és jövedelmezőbb, mint valaha! Lehetséges ez ? A tények és statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy lehetséges. A Southern Pacific és Sauter Fe vasút kimutatja, hogy az 1921. évi szőllőszezon alatt 422,000.000 kgr. szőllőt exportáltak 6200 városba, 50,640.000 dollár értékben. E nagy szőllőmennyiség elszállítására 28.000 vaggon kellett. Férfiakat, nőket, gyermekeket beleszámítva, az Egyesült Államok minden lakójára fejenként 3*6 kgr. szőilő jutott a fent említett mennyiségből. Az 1921. évi szőllőexport már 5300 vaggonnal több volt, mint az előző évben. A szőllővel beültetett terület 1920-ban ,32.000 hektár volt. E terület 79,000.000 dollár jövedelmet biztosított. Azóta annyi szőllőt ültetnek, hogy 1924-re a most befolyt jövedelem négyszeresét remélik. E számok a látni akarókat meggyőzhetik arról, hogy a szőilészet nem károsodott, ellenkezőleg, sokat nyert az alkoholtilalom révén. „San Joaquintal“ 14.000 szőllősgazdája a szőllőnek ipari célokra való feldolgozása céljából „szövetkezetté“ egyesült s berendeztek 41 gyárat. Egy ilyen gyárban, például Fresnóban 600 nő és 985 férfi foglalatoskodik. Ebben a gyárban naponta 500 tonna, vagyis 500.000 kgr. mazsolát készítenek. Különféle gépekkel magtalanítják a szőllőt s kis csomagocskákba pakolják a mazsolát. Millió és millió számra terjesztik a csomagocskákat 5 centért Amerika minden városában. A gyárban alkalmazott leányok naponta 71/3 dollárt keresnek „stanicl“ gyártásért. A szépen berendezett gyár munkásai részére orvost, fogorvost, szórakozási helyiséget, fürdőt, kórházat s betegápoló személyzetet tart fenn. Természetes, hogy a munkások így jól érzik magukat, örömmel dolgoznak, mert szépen keresnek. A szesztilalom a mazsolagyártáson kívül más iparágat is keltett életre. így a mazsolából elvett magot nem dobják el, hanem szirupot és olajat préselnek belőle s a még fennmaradt részből fűtésre kitünően
