Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1922-06-25 / 26. szám

1922.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

103. oldal.

nem két másik újságban, a mágnás részvényesek Üj-Somogy-ában és a klerikális Somogyi Újság-ban és engem vádolt meg a felekezetek közötti folyóvíz megzavarásával. Megállapításai közül idejegyzem ezeket: „A vallási küzdelmek kora lejárt, mai nap már csak egyes emberek agyában kisért, mint a múlt idők szomorú emléke . . . történelmi tény, hogy a katholikus Szent István Szűz Mária oltalmába ajánlotta Magyarországot, mely mint Regnum Marianum . . . édes hazát adott nekünk protestánsoknak“.

Hát ez a meggyőződés igen szép, igen udvarias, igen lojális, de nem református, nem kálvinistajjlélekből fakadó s én mint a reformáció szellemi ^kincseinek egyik igen kicsiny, de öntudatos őrzője és szent vallásom papja, azt mondom arra, amit a választókerület egy vezérszerepet vivő katholikus alakjának is mondottam vitánk során: ezt a felfogást mi protestánsok sohasem Írjak alá.

A nevét elhallgató atyánkfiának pedig azt üzenem, amit az Ur Jézus mondott a kételkedő Tamásnak: Boldogok, akik nem látnak és hisznek.

Kovács József

lelkész.

IRODALOM.

Tóth János. Tiszteletes Bácsi meséskönyve. Irta — ref. lelkész. A rajzokat készítette Oláh István. Debreczen, 1921. Kiadja a „Méliusz“ könyvkereskedés és könyvkiadóhivatal.

Sokszor elgondolkoztam, hogy mily keveset törődünk mi a gyermekirodalom művelésével, pedig milyen nagyfontosságu, hogy minő szellem az, amely a könyvekből látatlanul és észrevétlenül gyermekeink leikébe árad.

A legújabb időben örvendetes változás jeleit láthatni e tekintetben, nemrégiben megjelent dr. Victor Gabriella kitűnő meséskönyve és most kezünk közt van Tóth János lelkésztársunk fenti könyve. Tóth János érdekes, a gyermek lelkivilágához közelfekvő témákat választ meséi tárgyául. Színesen, de azért egyszerű nyelven fejezi ki mondanivalóját. Az kissé sablonos, hogy az erkölcsi tanulságot már ő maga vonja le,» de ezt könnyű lesz a további — mert számítunk a következőkre — kötetekben elhagyni. A könyv kiállítása tetszetős, a művészi rajzok nagyon szépek és csak fokozzák a hatást. Az ár: 100 K, a mai viszonyok közt mérsékeltnek mondható. Melegen ajánljuk szülőknek, tanférfiaknak a legszélesebb körű terjesztésre.

A tisztviselőtelep-külsőferencvárosi egyházrész Szabó Imre lelkész (volt pápai diák és szénior) tollából jelentést adott ki 1921. évi életéről és munkásságáról. Mint önálló gyülekezetnek első esztendeje az elmúlt év, de a Lorántffy Zsuzsánna Egyesület már 10 év óta folytatott ezen a területen evangelizáló és szegénygondozó munkát. Ebben a tekintetben tehát meg volt könnyítve az önállósulás. De nagy munkával járt a gyülekezet megszervezése a fővárosnak azon területén, ahol a reformátusok szétszórtan élnek. Sikerült eddig 3850 lelket Összeírni. Megtudjuk a jelentésből, hogy ez az egyházrész az istenitiszteleteken kivül szülői értekezlet, vallásos estély, vasárnapi iskola, egy évig tartó konfirmációi előkészítés, női bibliaköri, leányköri és cserkészmunka által szolgálta a gyülekezet lelki építését. Szegénygondozás is folyt a gyülekezeti diakonissza segítségével. Rendkívül fontos része a jelentésnek a „Miből tartjuk fenn az egyházat?“ c. fejezet és az a táblázat, mely az egyháztagokat látogató tanácsosok és önkéntesek utcabeosztását tünteti föl. Önkéntes adományozásból befolyt 65 ezer korona. Perselyből 30 ezer korona. A jelentést az egyházrész minden önálló tagjának elvitték a híveket látogató egyháztanácsosok. A modern nagyvárosi élet forgatagában egy eleven református gyülekezeti élet képe bontakozik ki a jelentésből.

Közöljük a jelentésből a következő két részletet:

Az egyháztanács ülései. A papiroson való szervezést nyomon kell követni a lelki szervezésnek, amely csendes, állhatatos, szívós, évtizedes munka. Két gyújtó pontja van a lelki szervezésnek: a szószék és az egyháztanács ülései. Bár a jelenlegi egyháztanácsot a gyülekezet elenyésző csekély száma választotta és nem is volt alkalom a kipróbált emberek összegyűjtésére, Isten különös ajándékából az egyháztanácsot komoly felelősség és nem szalmaláng lelkesedés ösztönzi.

Az első hónapokban csaknem minden vasárnap ülés volt, amelyen a hívek látogatása közben szerzett tapasztalataikról számoltak be az egyháztanácsosok. A nyomor közvetlen látása a szegénygondozás parochiális megszervezését vonta maga után.

De nemcsak a helyi ügyek képezik a megbeszélések tárgyát. Beáramlik egyházi tanácsunkba a magyar egyháztársadalmi élet minden nagyobb hullámverése. A kúnhegyesi memorandum néven ismert, magyar eklézsiáink vallásos megújhodását munkáló programmot egy külön gyűlésen tárgyalva magáévá tette egyháztanácsunk és a budapesti presbitériumhoz azzal az indítvánnyal fordult, hogy az 500-as budapesti egyháztanács is együttesen tárgyalja végig. Azonkívül az egyháztanácsosok a legnagyobb érdeklődéssel vettek részt a budapesti női és ifjúsági egyesületek által rendezett estélyeken. 1921-ben háromszor látogatták meg a híveket.

Mint feledhetetlen emlékeit jegyezzük fel egyházi életünknek a bizottsági üléseket, melyeket gondnokunk lakásán tartottunk este 8 óra után, mikor a fárasztó egésznapos hivatali elfoglaltságból hazatérve, öt-hat buzgó ember egyháza építésére nem sajnálta a pihenés idejét feláldozni. Egyháztanácsunk nem tud még élni az Isten igéjében a presbitereknek adott felhatalmazásokkal, de a hívek hitben való megnövekedése megnöveli az egyháztanács tekintélyét, s a következő egyháztanács-választás a gyülekezet nagy közérdeke lesz.

Fegyelmezés. Az egyháztanács a fegyelmezés terén is tett egy-két kezdő lépést. Egyik egyháztanácsost a lelkész utján megintette, hogy a gyűléseken és az úrvacsorában való részvételt elhanyagolja. Egy másik esetben „eklézsia-követésre“ szólított fel egy egyháztagot, aki jelentkezett, hogy házassági okokból zsidó vallásra tér. Néhány hét múlva pedig a visszatérését jelentette. Az illetőt az egyháztanács előtt a gondnok és a lelkész megfeddette, aki kijelentette, hogy resteli és bánja megtévelyedését. Gyűléseink tárgysorozatában a hívek lelki életéről állandóan van jelentés.

— Gyámoldai közgyűlés. A pápai egyházmegye lelkészi özvegy és árva gyámoldája közgyűlését f. hó 27-én d. u. 5 órakor tartja a ref. elemi iskolában, melyre az egyházmegye lelkészeit és tanítóit meghívja az Elnökség.