Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-01-01 / 1. szám
Harm£nc~&ricadik évfolyam. L szám. Papa, 1922 január 1. DUNÁNTÚLI PRÖTESTINSTaP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Balatonkenese), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. E=3 Megjelenik minden vasárnap. B A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. s A lelkészképzéshez. Egyetemes egyházunk a sok megpróbáltatás után kezd magához térni annyiban, hogy világosan látó szemmel megjelöli a talpraállás munkájának elveit, módszereit. A legutóbbi konventi gyűlésen elrendelte, hogy a theologiai akadémiák tanterve is revízió alá vétessék. Örülünk, hogy ezzel az egyház közfigyelme az egyház eme legéletbevágóbb problémájára terelődik. Mert, azt hiszem, ha eddig nem látták is be, a közelmúlt tapasztalatai után most mindenki belátja, hogy egyházunk jövője attól függ, milyenek lesznek jövendő lelkipásztorai. Nem lehet letagadni: valamely egyház működésének sikeres vagy sikertelen voitát az dönti el, hogy kik azok, akik az evangéliumot hivatalosan képviselik és hirdetik: a lelkészek. Régi igazság: vita clerici evangélium populi, értve ezt a legtágabb értelemben. A maradi gondolkodású, tespedő lelki életet élő pap rányomja bélyegét gyülekezete arculatára, míg a minden szépért, jóért és igazért lelkesedő egyén ugyanilyen vonásokkal ékes gyülekezetei fog formálni. Az élet ragály útján terjed, ha erős keresztyén jellemeket nevelnek a lelkészképzést végző intézmények, a gyülekezetekben is megszaporodik az önálló, református meggyőződéstől izig-vérig áthatott jellemek száma. A legfontosabb tehát, hogy az új nemzedék olyan nevelésben részesüljön, mely őt református keresztyén lelkülettel tölti el. Ezért kell mindent megtenni, semmi áldozatot sem kiméi ni a hivatalos egyháznak, hogy az összes, erre hivatott tényezők akadálytalanul végezhessék munkájukat. De az alap mellett nem kevésbbé fontos a másik két tényező is: a tudományos és a gyakorlati kiképzés. Mi tudjuk ugyan, hogy a tudás magában véve a lelkészi pályán nem sokat ér a megfelelő érzület nélkül, de viszont református egyházunk mindig nagy hangsúlyt lielyezett a lehető széleskörű tudományos kiképzésre. Mi mindig a kor művelődésének színvonalán tudtunk maradni és ezután is ott akarunk lenni. Ezért fontos a külföldi református egyházakkal a kapcsolat fenntartása, nekünk tudnunk kell, mi történik Skóciában, Hollandiában, Svájcban, Amerikában és Németországban. Most ez szinte leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik, könyvtáraink alig jutnak külföldi könyvhöz és folyóirathoz, de az idők, hisszük, rövidesen megváltoznak. ífjaink az idén is kint vannak már külföldön különböző országokban és az ösztöndíjak jövőre szaporodni fognak. Könyvtáraink gyarapítására pedig akciót kell indítanunk, gyűjtenünk kell a legfontosabb müvek beszerzésére. A gyakorlati kiképzés kérdése igen sokoldalú és nagyon körültekintőn kell megpróbálni a megoldást. A háború után külföldön is újszerű kiséi létezések történnek e téren, nekünk sem szabad visszariadnunk az eddigiektől eltérő eljárások meghonosításától. Mindezek felett azonban hangsúlyoznunk kell Urunk intését is: kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön aratókat az Ö aratásába. Az egyház, ha megfelelő lelkipásztorokat akar, imádkoznia is kell értük. Itt is érvényes az óra et labora elv igazsága. Kérjük a fontos kérdések e halmaza felett való gondolkozást és azután a hozzászólást, ahol pedig lehet, a cselekvést! p. Nyílt levél* a lévai (megszállott) gyülekezet tagjaihoz. Vettük a következő, lapunk terjedelme miatt sajnos csak részleteiben közölhető levelet: Igen tisztelt Elöljáróság! Szeretett Híveim ! Kedves kötelességet kívánok teljesítem," midőn mindenekelőtt szeretetteljesen üdvözlöm a gyülekezet minden rendű- és rangú tagját, kicsinyeket és felnőtteket egyaránt. Az a forró óhajtásom, hogy találják e sorok mindnyájokat lelki és testi békességben és legyen ez * Ezt a „Nyílt levelet* írója a lévai gyülekezethez irta abból az alkalomból, hogy a barsi ref. egyházmegye nevében Patay Károly esperes felhívta Birtha József csehek által elüldözött ref. lelkészt, hogy állását december 30-ig foglalja el, mert tekintet nélkül indokaira, állását, meg nem jelenés esetén megüresedettnek fogják tekinteni és haladéktalanul betölteni. Mint érdekes egyházjogi kérdést, olvasóink szives figyelmébe kérjük és hozzászólást várunk. Egyben kérjük egyházi lapjainkat a „Nyílt levél* átvételére, hasonló célzattal. Szerk.
