Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-05-29 / 22. szám
86. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1921. munka nevesebb gyümölcseit: Saphir, Edersheim, Tomory, majd elmondotta Wingate, Duncan, Moody Webster misszionárusok működésének kiemelkedőbb adatait. Különös tekintettel volt a Skót Misszió háború utáni segítő tevékenységére, melyben a segítőtevékenységére, melyben a segítőalap megindítója, Webster James Macdonald visz elsőrangú szerepet. Befejezésül vázolta a két vendég eddigi működését. Beveridge lelkészi, nevelési, irodalmi tevékenységét és dr. Nagy fontos munkakörét, melyet a háború alatt oly sikerrel töltött be és azt a széleskörre kiterjedő jótékonysági munkát, melyet mint a budapesti helyi Segély Bizottság előadó titkára végez, mely bizottság révén többek között theologusaink 25 ezer K pénzsegélyben részesültek. A város által rendelkezésre bocsátott kocsin behajtva, a vendégeket szállásukon: Püspök úr szobájában a főiskola várta ebéddel. Főiskolánk épületén a nemzeti zászló hirdette az örömöt és tiszteletet, melyet Beveridge úr személyében a skót nemzet iránt éreztünk és fejeztünk ki. A délután folyamán megtekintették a főiskolai könyvtárt, ahol négy kisebbszerü kiállítás fogadta a könyvek iránt különös érdeklődést tanúsító vendégeket (azt csak mellesleg említem meg, hogy Beveridge szaktekintély a hitvallások története terén, dr. Nagy pedig a hazánkban alig művelt egyptologia buzgó művelője, doktori értekezésének tárgya: az egyptomi papság). Egy csoport, mely a legnagyobb benyomást keltette, a könyvtár ritkaságait mutatta be. Megihletődötten vette Beveridge kezébe az Ifjúsági Képzőtársulat érdemkönyvét, melybe Petőfi és Jókai sajátkezűig jegyezték be alkotásaikat. Beveridge már előre tanulmányozta a főiskola történetét, a vasúti kocsiban pedig Petőfi költeményeit olvasta, Jókait angol fordításban régebbről ismerte. Külön csoportban mutatta be a könyvtár a birtokában levő hitvallásokat, kátékat, többek között a Heidelbergi Káté első magyar, Pápán, 1577-ben megjelent fordítását. Ismét más csoportban a budapesti Skót Misszióra vonatkozó könyvek és füzetek voltak láthatók, kezdve a dr. Keith budapesti kényszertartózkodását leiró kötettől, végezve az intézet legutóbbi értesítőjével. Végül az utolsó csoport az 1848—49-iki magyar szabadságharcra vonatkozó angol nyelvű irodalom főbb darabjait foglalta magában. Látogatások után este a Főiskola adott vacsorát, melyen a tanári kar képviselői jelentek meg; kedves meglepetés volt a vendégek számára, mikor egyszerre csak felhangzott a folyosón a főiskolai kántus művészi éneke, Tóth Lajos ének- és zenetanár vezetésével. A szerenád végeztével Beveridge beszélt az énekkarhoz, kifejezve örömét, hogy eljöhetett mihozzánk, egyúttal buzdítván kitartásra, munkára az ifjúságot: nem lesz mindig éjszaka a magyarnakl Május 25-én d. e. 7a9 órakor a theológián volt ünnepély. Ezen Vági Miklós, föisk. szénior imádkozott. Csizmadia Lajos theol. igazgató üdvözölte magyar és angol nyelven a vendégeket, a theológus ifjúság négy hangon elénekelte a LXXXIV. zsoltárt, melynek dallamára éneklik a skót reformátusok az ő kedvelt éneküket, a C. zsoltárt. Beveridge szivekbe markoló beszédet tartott a lelkészi pályára való előkészületről, a tolmácsolást dr. Nagy végezte úgy ekkor, mint későbbi alkalmakkor is, igen sikerültén. Végül Parais Árpád papnövendék angol nyelven fejezte ki az ifjúság háláját és köszönetét. 11 órakor a Konfirmált Ifjak Egyesületében tartott Beveridge előadást, nagyon találó illusztrációkat használva és buzdítva a diákságot a Mester követésére. Itt lie. Rácz Kálmán mutatta be az ifjúságnak. 12 órakor a Pápán lakó özvegy papnék küldöttsége fejezte ki köszönetét a különböző skót segélyekért. Délután 1 órakor Pongrácz József adott ebédet a vendégek tiszteletére, 5 órakor volt a ref. templomban vallásos-estély, melyen Kis József esperes, lie. Rácz Kálmán főgimn. tanár imádkozott, Csizmadia Lajos megnyitót mondott, Csizmadia Dániel pn. szavalt, Tánczos Béla pn. szólót énekelt, a főiskolai énekkar kétszer szerepelt, Beveridge pedig a skót egyházi életről tartott nagyérdekü előadást. Losonczi Jenő rajztanár ügyes tanítványa, Tóth József főgimn. tanuló magyar és skót címerekből, jelvényekből sikerült rajzot készített az összejövetel programijául, mely Beveridgenek annyira megtetszett, hogy elkérte magának emlékbe. Az égő csipkebokor, a skót bogács, jellegzetes feliratával (nemo me impune lacessit), a magyar címer és a főiskola címere: a szederfa volt rajta Ízlésesen kombinálva. Este a főiskola adott vacsorát, melyen Csoknyay Károly helyettes polgármester Pápa városa nevében köszöntötte fel Beveridget, a főiskola' növendékeiből alakult alkalmi zenekar pedig magyar dalokkal gyönyörködtette a zenekedvelő skótot, különösen tetszett neki Gáty Ferenc pn. szólójátéka. Azt mondta, hogy egész éjjel el tudná hallgatni a zenét, mert ezt jól megérti, ha magyarul nem is tud még beszélni. Befejezésül Burns hires dalát, az Auld Long Synet, az angol Himnuszt és a magyar Himnuszt játszotta el a zenekar. 26-án d. e. 8—9-ig dr. Körös Endre és Kutassy Mária kalauzolása mellett a nőnevelő-intézet megtekintése volt soron, Beveridge nagy meglepetéssel látta azt a modern berendezést, mely nőnevelőnkben található. A növendékekhez intézett buzdító beszéddel búcsúzott az iskolától, hogy siessen a pápai egyházmegye lelkészértekezletére (erről külön tudósítás fog beszámolni), majd a főiskolai régiségtárt és a természetrajzi szertárt nézte meg. Délben Csizmadia Lajos főisk. igazgatónál voltak ebéden, délután az atlétikai versenyt nézték végig. A gyönyörűen sikerült ünnepi mérkőzés nagyon megragadta és sok jegyzetet csinált, hogy az egészről skóciai lapokban is beszámolhasson. Az ünnepély után a nőnevelőben volt uzsonna, este pedig dr. Vass Vince theol. tanárnál vacsora. Az elutazás ezen reggelen történt.
