Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-05-08 / 18-19. szám
72. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1921. \ Tolnai Dali János ifjúkora. (Folytaié* é* rége.) Tolnai tehát nemcsak Bisterfeld bizalmát élvezte, de tájékozott volt a gyulafehérvári főiskola kulisszatitkaiban is, ami a fiatal Tolnai iránti nagy bizalomról tesz tanúságot. Úgy látszik tehát, hogy már ilyen fiatal korban is némi tekintélynek örvendett, mit megerősít az is, hogy Bisterfeld »kegyes és tudós ifjű*-nak mondja, mi nem látszik éppen konvencionális megjegyzésnek. E levélrészletből kiderül azután, mint említve volt, az is, hogy Tolnai Dali János a gyulafehérvári és nem a nagyváradi kollégiumban végezte tanulmányait. Vájjon itt is kezdte-e, az kérdéses, de kétségtelen, hogy itt végezte, még pedig e levél írása előtt egy évvel, vagyis 1630-ban. A leideni egyetem anyakönyvi bejegyzésével összevetve ezt, megállapítható azután az is, hogy honi tanulmányainak bevégeztekor 24 éves volt. Innen és nem Nagyváradról ment tehát Kolozsvárra, hol mindössze egy évig volt az ottani alsóbbfoku iskola igazgatója. Bisterfeld eme sorai s az itt közölt megállapítások azután még egy másik dologra is fényt vetnek. Tolnainak küzdelmes életében minduntalan találunk olyan fordulatokat, melyek következtében, bármi heves volt is az ellene indított támadás, őt végleg elbuktatni nem lehetett. Zoványi is kétségtelennek tartja idézett könyvében, hogy I. Rákóczi György udvarában voltak személyes barátai s ezek között Medgyesi Pált látja különösen előtérben, kiknek befolyására lenne ez visszavezethető. Az itt közöltek azonban világossá teszik, hogy ez a befolyásos személyiség eleinte csak egyedül Bisterfeld lehetett, aki Tolnai életének kritikus pillanataiban nem szállott sikra ugyan érte megfelelő eréllyel, mert hiányzott belőle a nagy jellemek acélos keménysége, valamint lehetőleg kerülte is a közélet harcait, de azért úgy látszik, hogy a legnagyobb veszedelmek idején is ott volt és működött a háttérben. Talán éppen ezért haragudtak rá az erdélyi papok, Gelejivel az élükön és talán éppen a puritánizmusnak és ellenfeleinek harcai voltak — egyebek között — azok az okok, melyek benne oly erőssé tették a vágyat az ő nézete szerint nyugodt és csendes holland tanári munkálkodás után. Akárhogyan van is azonban a dolog, az kétségtelen, hogy azok a szálak, melyek őt Gyulafehérvárhoz és benne Bisterfeldhez kötötték, 1631-ben már megvoltak. Tolnai ifjúkoráról szólva felemlíthetek még egy dolgot. Azt a kósza hirt, mellyel őt groningeni tartózkodása alatt megvádolták, amint azt Zoványi megállapította (I. m. 44. o.), csak Gyulafehérvári Mihály és Nádudvari András terjeszthette, akik vele egy évben mentek Groningenbe. Azért nem adott azután hitelt Miskolczi Csulyak István zempléni esperes sem Alting groningeni tanár bizonyítványának, mert Tolnai és Mohácsi felől »ellenkező hirt hallottak velük lakott akadémikustól*. Ez az utóbbi megjegyzés (köz. Zoványi, I. m. 45. o.) ugyancsak Tolnaira vonatkozhatott, mert másutt is csak Tolnainak vetette szemére ezt Miskolczi, de meg kétségbevonhatatlanul megállapítható az is, hogy ennek terjesztője csak Gyulafehérvári Mihály lehetett, viszont Nádudvari Andrásnak nincs semmi része benne. Az általam közölt (Dun. Prot. Lap. 1917. 194. o.) groningeni névsor &zerint ugyanis Tolnai s vele együtt Gyulafehérvári Mihály 1632 szept. 28-án, tehát egy napon iratkoztak be & groningeni egyetemre. A főiskola albumába! a két egymás után (Tolnai neve alatt áll Gyulafehérvárié) következő eredeti aláírás összekötő-jellel —'—) van összekapcsolva s úgy írva mellé »in Torfftorenstraeten*, t. i. laknak. Már most Miskolczi fentebb idézett kijelentését, mely a vele együtt lakó theológusra vonatkozott, összevetve
