Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-03-20 / 12. szám
Harminckeííedik évfolyam. 12. szám. Pápa, 1921 március 20. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkeszti él kiadja a dunántúli reformálás püspöki hivatal (Komárom), ahova a iap szellemi részét érintő közlemények küldendők. E5EJ Megjelenik minden vasárnap. 0 A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. Bl Á magyar ref. egyház szellemi egysége. A magyar ref. egyházra a ránk jövő évtizedek során kétségtelenül olyan hatalmas feladatok várakoznak, aminőkkel történeti szereplése folyamán talán sohasem találkozott. Feladatok, amelyeknek megoldására nemcsak minden meglevő erkölcsi erejét kell összesítenie, de újabb és újabb erőforrásokért keli könyörögnie állandóan Istenéhez. E feladatok megoldásától függ további létjogosultsága; e feladatok meg nem oldásával fog összeköttetésben áííani esetleg dicstelen elhanyatlása. Meg kel! elégednem azzal, hogy a ránk váró feladatok közül csak néhányra és futólagosán mutassak rá. A trianoni béke a maga rettenetes erőszakával magyar református egyházunk testét irgalmatlanul darabokra szaggatta. Bizonyos tekintetben természetesen így áll a dolog, a róm. kaíh. és ág. hitv. ev. egyházzal is. Ám ezeknek szétszaggatása közelről sem olyan tragikus, mint a miénk. A római szentszék, mint a külügyminiszter bravúrosan ügyes nemzetgyűlési felszólalásából megtudtuk, a felvidéki, túlnyomóan tót nemzetiségű egyházmegyéket elválasztotta a magyarországi egyházmegyéktől s dacára a csehek Róma-ellenes magatartásának, dacára Magyarország évszázadokon át felmutatott kifogástalan lojalitásának, egy circumscriptiós bullával a trianoni béke megszabta erőszakos határoknak megfelelőleg vonta meg az új cseh-tót egyházmegyék határait. Róma nem hallgatott á magyar katholikusok jajszavára s a hagyományos római politikának megfelelőig az adott viszonyok következményeit úgy itt, mint a Balkánon levonta. Eljárása fejői már előre sem lehetett semmiféle kételyt táplálni. Mindaz, ami bekövetkezett, egészen természetes s a kúria politikájának egyszerű következménye volt. Nem azért hozzuk ezt fel, hogy a szentszék eljárását bírálat tárgyává tegyük, csak arra akarunk rámutatni, hogy a római egyház hü gyermekeire nézve a magyar katholikus egyházat ért csapás ma már kell, hogy elviselhető legyen. Hiszen maga a szent atya akarta a dolgokat így. Jönnek az évek s a sebük hamarosan be fog gyógyulni. Kétségtelen az is, hogy az északi megyék ágostai hitvallású ev. lakosai közül sokan érzik át teljes mélységében azt a tragédiát, mely a magyar ev. egyházat a trianoni békével érte. Határon innen és határon túl Luther egyházának tagjai vérző szívvel gondolnak az ev. egyház rettenetes veszteségeire, melyeknek következményeként a magyar ev. egyház híveinek és egyházainak 2/s részét veszítette el. De ne feledjük el, hogy a határokon túl a felföldi megyékben a most létrejött fantasztikus cseh-tót államalakulat legbuzgóbb előharcosai az evangélikus egyház pánszláv eszméktől szaturált lelkészei közül kerültek ki, akik a mai helyzetben eszményeik megvalósulását látják. A békében is izolált életet élő erdélyi szász ev. egyháznak pedig a jelenben csak méláznia lehet affelett: melyik jobb, a magyar, vagy az oláh államiság alatt fejteni ki a maga élettevékenységét. Ezeket a leszakadtakat nem valami szoros kötelékek fűzték a magyarsághoz és az új uralmakból való kiábrándulás keserűségének keli előbb eljönnie, hogy ismét visszavágyódjanak a magyarsággal való évezredes kapcsolatok boldog állapotába. Hasonlíthatatianabbul lesújtóbb és tragikusabb az a csapás, mely bennünket, magyar reformátusokat ért. Itt a trianoni béke erőszakos intézkedései élő és szerves kapcsolatokat vágtak széjjel. A tragédia pillanatában nem a mi jajveszékelésünk volt a leghangosabb, de viszont egészen bizonyos, hogy a mi sebünk a legmélyebb mindenek között. Teljes gyógyulása csak akkor fog elkövetkezni, mikor tőlünk elszakított erdélyi, felvidéki és dél magyarországi ref. véreinkkel egyszer az államjogi kapcsolatot is helyre tudjuk állítani. Addig is kötelességünk a Duna medencéjében lakó 99%-ban magyar anyanyelvű reformátusság szellemi egységét minden erőnkkel új életre kelteni és napról-napra szilárdabbá tenni. A jövendő nagy feladatai közül ez is igen előkelő szerepet játszik. De csak egy a sok közül. Kötelességünk ref. egyházunk belső
