Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1921-12-04 / 49. szám

1921.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

195. oldal.

ben, mint az, hogy hatalmas alkotó és irányító ereje mellett a monarchia súlypontja Magyarországra tolódott át. A végsőkig óvta, védelmezte nemzete békéjét s nem rajta múlott, hogy belezuhantunk a szerencsétlenség örvényébe. Sokszor talált süket fülekre a trón körül s jóslatszerü szavai a pusztában hangzottak el. Utolsó félszázadunknak ez a legnagyobb magyarja annak a politikai iskolának szellemi hagyományait szívta magába, amely szülte Széchenyit, Kossuthot és Deákot. De csodálatos összhangban működtek benne azok az erők, amelyek amazokat jellemezték. Meg volt benne a döblingi próféta látnoki ereje, a magyar állami önállóság, nemzeti őncéluság lánglelkü bajnokának izzó faj- és honszeretete, majd a „bölcs öregnek" nemes mérséklete, a neki szilajodott, szabálytalan kilengésekre kész erőket megfékező tehetsége. Amikor azonban valóban a vezéri polcra került, már akkor erőforrásait sokrészben elvesztette s az aranyborjú imádás templomába járt, alkotó erejében meggyengült az a magyar faj, amelynek ő olyan mély kifejezője volt. Pedig egész kül- és belpolitikája csak egyetlen célt ismert, hogy a magyar fajnak „életgazdagodást s körülbástyázott jövőt“ teremtsen. „Mindaz, amit Tisza a külpolitikában tett, egy mélyen elgondolt rendszer, egy kétségbeesetten magyar szorongás ténye volt, amely éppen faja érdekében elutasított minden hazárd kalandorkodást, minden kétfelé elsülhető aknafurást“. Belpolitikájával a magyar élet összes tényezőit életképessé akarta tenni, „egységes irányba terelni s az országot úgy megerősíteni belülről, hogy a nagy világégést kiállja s tovább haladhasson fejlődése útjain". Sajnos, belső rothadásunk miatt ennek a nagyszerű életszisztémának „abszolút egysége és ereje nem érvényesülhetett“. „Húzza faját kétségbeesett erőfeszítéssel az élet felé ez a magyar Herkules“, aki előtt ott sötétlik már a jövő minden örvénye. A történelem be fogja bizonyítani, hogy a magyarság szervezetlen maradt, mikor kidőlt, mert csak „a maga erejében tudta már faját védeni“.

Gróf Tisza István nem a múlt mohosuló hantjaié, hanem a magyar jövő zsendülő mezején lüktető magyar élet, magyar erő; nem hisztorikum, de valóság, Élet!

' Sziics Dezső

nemzetgyűlési képviselő.

VEGYESEK.

— Üdvözlés. Midőn főt. Püspök úr Balatonkenesére utazott, a csajági állomásra nov. 5-én az iskolás növendékek nemzeti zászló alatt vonultak ki az egyházi és iskolai vezetőséggel, több egyháztaggal. A lelkész üdvözlő szavaira a lelkiatyai meleg szeretet szavaival válaszolt. A zászlót meghajtva éljenzett a kicsiny sereg a felnőttekkel együtt. A lelkész kérelmére megáldotta a kis gyermekeket, kezeit fejeik felett kiterjesztvén. A kis leányok virágcsokrokkal kedveskedtek. Örvendező kis sereg éljenzése között indult el a vonat az új otthon felé. „Isten áldja, sokáig éljen!“

— Gyászhir. Őszinte részvéttel értesültünk a lesújtó gyászhirről, mely főmunkatársunkat, Faragó János főigazgatót érte felesége, szül. Antal Irén elhalálozásával. A megboldogult Antal Gábor püspökünk leánya volt, Pápa városában és messze azontúl is közelismerést és szeretetet vívott ki nemes szivével, az utóbbi években sokszor betegeskedett, míg végre most csendesen elaludva megtért Urához, Istenéhez.

,A főigazgató úrra és családjára Isten vigasztaló kegyelmét kérjük. A család a következő gyászjelentést adta ki: „Alulírottak mind a magunk, mind a nagyszámú rokonság nevében mély fájdalommal tudatjuk, hogy a kedves jó feleség, a gondos édes anya, a szerető gyermek, testvér és rokon: Faragó Jánosné, született Antal Irén, életének 43-ik, házasságának 23-ik évében 1921 december 2-án d u. 6 órakor meghalt. Temetése 1921 december 4-én, vasárnap

I dr- u. 3 órakor lesz. Pápa, 1921 december 2-án. Szeretett angyalunk, Isten veled ! Föltámadunk : a lélek él, találkozunk. Faragó János, az elhunyt férje. Irén, Gábor, az elhunyt gyermekei. Özv. Dr. Antal Gáborné, az elhunyt édes anyja. Dr. Antal Iván, Antal László, özv. Negró Gusztávné Antal Mária, Bátyay Mihályné Antal Gabriella, az elhunyt testvérei. Bátyay Mihály, az elhunyt sógora. Negró Rózsika, Bátyay Matild, Bátyay Mihály, az elhunyt unokahugai és unokaöccse.“

— Előléptetés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Faragó János főgimn. főigazgatót az V. fizetési osztály 3. fokozatába, Sziics Dezső főgimn. tanárt pedig a VIII. fizetési osztály 3. fokozatába léptette elő. A megérdemelt kitüntetéshez szívből gratulálunk.

— Lelkészválasztás. Amint értesülünk, a megszállás alatt levő hodosi (Pozsonymegye) ref. gyülekezet Vágó Edét, az ifjabb papi nemzedék e jelesen képzett, külföldet járt tagját, választotta meg lelkészének. Gratulálunk.

— Lelkészbeiktatás. A gyermelyi gyülekezet lelkészi állásába f. hó 27-én iktatták be Barát Józsefet. A beiktatást esperesi megbízásból Besse Lajos tarjáni lelkész végezte, formás beszédben fejtegetvén a lelkipásztor kötelességeit. A beiktatáson résztvettek a gyülekezeten kívül a beiktatott jóbarátai, Tatából, ahol Barát hitoktató volt, 16 egyháztag jelent meg, köztük Dávidházy János főbíró. Ott láttuk Gartsik Nagysallay István császári, László Zsigmond nagysápi lelkészt, Pongrácz József pápai theol. tanárt. Az új lelkész székfoglaló-beszédével egy csapásra meghódította a gyülekezet kicsijét és nagyját. Mi nagy várakozással nézünk a világlátott ifjú lelkész jövendő munkássága elé.

— A felemelt családi pótlékot újabban a következőknek utalta ki a minisztérium: Kátay István balatonarácsi, Tánczos Gyula balatonudvari, Szűcs Károly balatonkövesdi, Fazekas Mihály felsőőrsi, Szűcs József alsóőrsi, Herczeg Lajos balatonhenyei, Barthalos Móric balatonszőllősi, Váczi Dezső köveskállai, Siskev Imre monoszlói, Nagy Benő nemespécselyi, Ráczkevi Béla szentantalfai, Bende Gyula tihanyi, Szűcs János zánkai lelkész urak részére 171617/1921. II. sz. rendelettel a tapólczai m. kir. állampénztárnál; Kurucz Gyula pálfai lelkész úr részére 171611/1921. II. sz. rendelettel a gyönki állampénztárnál; Bállá Endre