Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-11-27 / 48. szám
190. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP, 1921. Az új Énekeskönyv. Régóta, izgatottan vártuk. Évtizedes munka gyümölcseként végre kezünkben van. Amikor a könyvkereskedő kezembe adta, úgy éreztem, mintha már a puszta fizikai érintkezés megerősítette volna lelkemet. Nagy dolog is egy új énekeskönyv! A hivatalos egyház legalább is évtizedekre megszabja ezzel a gyülekezetek éneklését és ezzel együtt áhítatát. Igen helyesen jegyezte meg a Hit és Élet vezércikkírója, hogy ez az új énekeskönyv „nem megújhodásból fakadt, sőt ellenkezőleg, mintegy lezár és összefoglalóan jellemez egy megújhodásra szoruló nagy történelmi fejlődést és legföljebb csak előkészítheti azt az új korszakot, amelyiknek még most kell jönnie“. „Ámde, ami maga nem teremtői tény, az még mindig áldott, nagy szerepet játszhatik egy ilyennek az előkészítésében. Az új énekeskönyv, ha nem is pünkösdi, de annál értékesebb és megbecsülendőbb ádventi ajándék.“ Mi most csak előzetesen röviden bemutatjuk az énekeskönyvet, a részletes ismertetést fenntartván a szakembereknek, de azt így is megállapíthatjuk, hogy a gyűjtemény a maga tiszteletreméltó konzervativizmusával igen szép alkotás. A régiből benne van úgyszólva mindaz, ami szép és használt volt, az újak pedig mint hézagpótlók és amennyire sietve megállapíthattuk, költészeti és dallam tekintetben is méltók, hogy ily gyűjteményben szerepeljenek. A régihez képest újítás, de nagyon dicsérendő eljárás, hogy ahol csak lehetett, megállapította a bizottság és közli elől összefoglalásban, hogy az énekek szövegének és dallamának ki a szerzője. Ez nagyon hiányzott a régi énekeskönyvből. Némelyek azt állították, hogy ez azért volt így, mert zavarta volna az éneklő áhítatát, ha mindjárt ott látta volna maga előtt a szerzők nevét. Ez azonban szerintünk téves meggyőződés. A skót református egyházak énekeskönyvében, a Church Hymnaryben ott van minden ének* fölött a szerző és egyáltalán nem von le a hivő áhítatából, ha tudja ezeket az adatokat. Az igazi ének csak nyer értékében és vonzóbbá válik, ha ismerem szereztetése körülményeit. A zsoltárokat, néhány, Baltazár Dezső püspök által végzett-lényeges átdolgozást leszámítva, a Szenczi Molnár Albert-féle szövegben kapjuk. A dicséretek szerzői közt sok ismeretlen névre akadunk, sok ének szerzőjét meg egyáltalán nem tudjuk megmondani. Összesen csak 254 ének szerzője ismeretes, holott az énekek száma 340. Az újabb Íróink közül ott találjuk Baltazár Dezső, Fejes István, Fülöp József, Kálmán Farkas, Lévay József, Pap Gábor, Pósa Lajos, Szabolcska Mihály, Uray Sándor, Tompa Mihály stb. nevét. Szabolcska irta a két gyönyörű új ádventi éneket, melyek közül az egyiket most közöljük mutatóban. Egyébként az énekek már többnyire ismertek, a régiből átvétetett 164, az Erdélyi énekesből 61, a Debreczeni halottaskönyvből 26, a Pápai halottasból 3, a Sárospataki halottasból 1, a Hozsánna énekeskönyvből 13, új ének csak 64 van, de ezek közül is több csak azért nevezhető újnak, mert most vétettek fel először hivatalosan egyházi énekeskönyvbe. A beimissziósakat kellemesen lepte meg, hogy a Hozsánna is egyházképes lett, mint magyar emberek örülünk, hogy benne van a Szózat és a Himnusz. Felekezeti elfogulatlanságunk jelét adtuk, mikor felvettük Luther énekeit, a Térj magadhoz drága Sion-t. Az énekek végén levő imádságokat Fejes István püspök irta. Sok olyan alkalomra találunk énekeket, áminőre a régiben egyetlen éneket sem lehetett találni, ilyenek pl. a konfirmációi, tanévmegnyitó, tanévzáró, vizsgái stb. énekek. A kiállítás — előttünk az 54, illetve a könyvárusi jutalékkal 59 50 K-ás kiadás van — Ízléses, a papír és kötés jónak ígérkezik. Sajtóhiba a gyors munka következtében elég sok van (pl. a IV. lapon Reformáció helyett konfirmáczió), de könnyen kiigazíthatók. Lelkészeink, tanítóink mielőbb rendeljék meg, hogy megismerkedvén vele, lassanként megismertethessük az egész gyülekezettel. Vallásos estélyeken, a közelgő ünnepeken kedvező alkalom kínálkozik a bemutatásra. A beszerzésre vonatkozólag felhívjuk az érdekeltek figyelmét Püspök úrnak lapunk mai száma hivatalos részében megjelent körlevelére. VEGYESEK. — A Magyar Ev. Kér. Diákszövetség ügye ismét előbbre jutott. Üzembe helyezték a VI!., Hársfautca 59/b. alatt fekvő s már a múlt évben megvásárolt diákotthont (volt Edison-szálló), 48 szobában 80 diáknak adva tiszta, barátságos szállást. Ugyané házban van a 3 titkári iroda, az „Erő“ és „Diákvilág“ kiadóhivatala, a MEKDsz. könyvkiadóhivatala, kisebb gyülésszobák a diákbibliakörök számára, egy nagyobb Összejőve teli terem, társalgó. A souterrainben most fogják berendezni az étkezőt, hol az otthon lakói kapnak olcsó kosztot. A Váczi-út 20. alatt levő 4 szobás helyiséget a leánydiákok vették át, a gyűléshelyiség és titkári hivatal mellett néhányan még bent is lakhatnak. A szegény diákok segélyezésének ügyét szolgálja a fáradhatatlan és leleményes Fiers Elek által vezetett Mária Terézia téri iskola helyiségeiben berendezett diákfoglalkoztató műhely, hol asztalos és más munkával a szegényebb diákok üres óráikban annyit kereshetnek, hogy azzal fenn is ’tarthatják magukat. Készítményeikből az elmúlt napokban a Sas-körben nagy elismerést aratott kiállítást rendeztek; főleg szép és Ügyes játékszereik leltek nagy tetszésre. — A leánya diákok könyvkötő-műhelyt rendeztek be.
