Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-11-27 / 48. szám
Harminckettedik évfolyam. 48. szám. Pápa, 1921 november 27. DDNANTDLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Balatonkenese), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények kSldendők. 0 Megjelenik minden vasárnap. t=l A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. E3 Ádvent.. ő jön. Lényege, hogy jöjjön. Az isteni szeretet adja magát egész addig, mig mindenek be nem fogadják. A világ világossága sugározza magát egész addig, mig mindent át nem ragyog örökkévaló fényével. Ő jön. S ezért hiszünk a jövendőben. Hisszük, hogy a bűn pörölye alatt szétzúzódott világból új élet akar kikelni. Hisszük, hogy új világ van készülőben, mely hatalmasabban tükrözteti majd Isten dicsőségét, elevenebben sugároztatja Isten országának fényét, mint a mostani. Hisszük, hogy a megdicsőült Krisztus elevenebben van jelen a pokoli kínokban gyötrődő és vajúdó világ méhében, mint valaha és eljön az idő, amikor őt keresi majd minden szív. Ezt mondja nekünk ez ádvent. ö jön. Egyelőre csak körülnézni akar. Meg akarja látni, hogy a mi szivünk az ő temploma-e, az egyház az ö egyháza-e, a világ ismeri-e őt, a királyt. Jön, hogy szeme rajtunk nyugodjék. Belenéz a szántásba — hosszú évek keserű szenvedései szántottak szivünkben — s megvizsgálja, vájjon eléggé megtörtünk-e már, eléggé alázatos szívvel várjuk-e a magot, az igét, Öt, a testté lett igét. Megnézi, hogy magunkba szálltunk-e már. Ismerjük-e, hogy bűneink vannak, belátjuk-e, hogy megérdemeltük a szenvedéseket. S ha töredelmes a szivünk, akkor keblére ölel, szelíden szól: „Jöjjetek én hozzám“ . . ., erőt ad, világosságot gyújt a magyar éjszakában is. Ha pedig megkeményítettük szivünket, akkor ostort fog ellenünk és tovább kerget a veszedelmek útján mindaddig, mig le nem roskadunk előtte, mert neki uralkodnia kell. ö jön. A világ világossága felemelkedik a világ sötétsége fölé. Jön, hogy elűzze a fellegeket, megállítsa a villámokat, felszárítsa a sűrű könnycseppekkel átitatott földet. Még zúg a vihar, még tart a felfordulás, még látunk gyökerestől kitépett százados fákat, ledőlt korhadt gerendákat, pozdorjává zúzott mohlepte tetőket, még remegnek az emberek, még hallik a jajkiáltás, még félreverik a harangokat. De Ö már jön. Még erőlködnek a felhőkön áttörő napsugarak, de már sugárzik a szivárvány, már tudjuk, hogy a felhők felett ragyog a világ világossága, tudjuk, hogy az Atya szeret minket. ő jön. Hisszük-e, hogy ő jön? Várjuk-e őt? Tudjuk-e, hogy hozzánk akar jönni, életünket akarja megvilágítani, rajtunk keresztül akar beleragyogni a világba? Van-e hitünk a diadalban? Az, aki jön, a király, a diadalmas király. Az Isten küldi őt, hogy oda vessük magunkat lábai elé, hogy menjünk eléje s ha elindul velünk, menjünk utánna. Álljunk bele ebbe a diadalmenetbe! Ha nem, akkor ostort fog ellenünk. Ha igen, akkor felemel magához királyi méltóságba, ő jön. Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jön az Úrnak nevében! „Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod és az Úr dicsősége rajtad feltámadt“ (Ézsaiás 60:1.) _e. Ádventi ének. , — Az új Énekeskönyvböl. — Szállj, szállj magasra sziveink reménye, Vezess el minket Jézusunk elébe; Ragyogj előttünk fénynek oszlopával, Szent biztatással. Jön már a Jézus, a mi sziklavárunk, Nem tart soká már bűnben bújdosásunk; Az Ígéretnek földére érkezünk, ő lesz mi velünk. ö lesz a váltság, élet birodalma, Fordulj örömre szivünk aggodalma; Az elhagyottnak lesz már pártfogója, Oitalmazója. Lesz már hitünknek diadalma teljes, Atyánk, az Isten, irgalmas, kegyelmes; A szeretetnek fényes napja jön fel Idvezitőnkkel. Szállj, szállj magasra sziveink reménye, Vezess el minket Jézusunk elébe; Mert a váltságot ő hozza földünkre Nagy örömünkre. Szabolcska Mihály.
