Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1921-07-31 / 31. szám

1921. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 123. oldal. Sajnos, úgy áll a dolog, hogy ez a mozgalom is inkább külső forrásból származik, a túltengett ön­érzetből, büszkeségből, a gyülekezeteknek egymással való versenyéből. Vetekedni akarnak egyházaink, hogy melyik tud nagyobb, szebben szóló harangot szerezni. Ez a mozgalomnak egyedüli rugója. S ha jönne olyan idő — amelyet mindnyájan óhajtva várunk —, hogy visszatér az ősöknek vallásossága, erős hite, áldozat­­készsége, ezt nem az a tudat hozza el, hogy hány harang van, hogyan szólnak, hanem más valami, ami az Úrnak kezében van, áldás vagy csapás, vagy a damaszkuszi léleknek megvilágosító s a büszke em­bert a porba sújtó ereje. Beszámoló a MEDEsz. nyári konferenciájáról. — Tahi, 1921 junius 26—julius 3. — Borús időben indultunk útra a nyári nagygyűlésre. Borús volt az idő, s mi vártuk a napfényt, vártuk az éltető sugárt, amely verőfényével bearanyozza a vidé­ket, s életet lehel a lekonyult fejű virágokba, a meg­hajolt faágakba. Valami ború terült el lelkűnkön is, amelyik várt egy fényes napra, sugaras ragyogásra, hogy fáradt, a világi küzdelemben elfáradt lelkűnkbe új életet leheljen, felüdülést adjon. Új életet kerestünk, új irányítást vártunk eddigi életünkre ettől a konferenciá­tól, amelyik képessé tegyen bennünket az élet nehéz harcainak megvívására s az élet egy közös középpont körül való koncentrálására, egy világos cél felé való haladásra! S ezt nemcsak kerestük, de meg is találtuk a diákgyülésen! A borús idő a konferencia második napjára verő­fényesre fordult, sugara átjárta az erdő lombjait, amely­nek árnyékában ott állt hat tábori sátor, amelynek lakói lelkűkben új sejtelmeket kezdtek érezni, kezdte őket átjárni a konferencia fényes napjainak, a Jézus Krisztusnak éltető, mindeneket átformáló szelleme. A sejtelmek lassanként aztán kezdtek határozott alakot ölteni, a diákok tudatára ébredtek annak, hogy az élet nem abból áll egyedül, hogy az anyagiakért s a testiek­ért harcoljunk, de van egy magasabb szellemi cél, amely értelmet és jelentést ad az életnek s ez a Jézus Krisztusi Ezt a Jézus Krisztust ismerték meg az összesereglett fiú- és leánydiákok, ezt a Jézust állí­tották oda életük céljává és irányítójává s tettek erős fogadalmat lelkűkben, hogy szivük minden dobbaná­sával Krisztuséi lesznek s másokat is őhozzá vezetnek. Körülbelül ez volt az a légkör, amelyikben egy hetet töltött a magyar diákságnak az a része, amelyik jún. 26-ára kivonult a Tahi mellett levő Ugróhegyre s ott sátrakban lakott júl 3-ig. A légkört természete­sen a konferencián elhangzott előadások, megbeszé­lések, bibiiatanulmányozó körök alapozták meg, ame­lyek mindegyike alkalmat szolgáltatott a diákságnak, hogy saját leikével foglalkozzon s az ott elrejtett érté­keket napfényre hozza. Minden reggel bibliatanulmányozással kezdtük a napot; fiuk és leányok külön-külön 8—IQ-es csopor­tokban tanulták megismerni a bibliát egyes fölvetett kérdések alapján; így pl. Mit ad Jézus az egyénnek? A szenvedés Isten terveiben. A Mester kezében. Nem­zetünk megújhodásának feltételei. A Mester jelleme. Bibliakör után folytatólagos előadás-sorozat tar­tatott Christus Rex címen, amelyik Jézussal, mint igazi királlyal foglalkozott, megvilágítani az ő királyi mél­tóságát az 5 szenvedéseiben, kereszfrefeszítésében, halálában, feltámadásában, hatásában a történelemre a mai misszióra, a szociális vajúdásra s a jövőre. Ebéd előtt napról-napra eszmecserék folytak a de­strukció maradványairól s a diákságot érintő fontosabb kérdésekről. Az előbbi körbe tartoztak: A vallás — magánügy — közügy; házasság és szabadszerelem; nacionalizmus és nemzetköziség; magánvagyon, tőke, testvériség; az utóbbi eszmekörbe tartoztak e kérdé­sek : díáköntudat, diáktársadaiom, diákkultúra. A kér­dések tág teret adtak minden diáknak a hozzászólásra, véleményeinek előadására. Az eszmecseréket azonban sohasem zártuk be valami végleges határozathozatal­lal, ellenkezőleg, mindenkinél megmaradt a lehetőség arra nézve, hogy maga-magán keresztül szűrje le az eredményeket s fogadja ef azokat. Ez egy fontos érték a konferencia-tárgyalásnál, hogy mindenkinek alkalmat ad a gondolkodásra. Ebéd után, mint fentebb már szó volt róla, szó­rakozással töltöttük el az időt. A szórakozások közül kiemelkedett különösen a visegrádi kirándulás, vala­mint a u. n. „HétvályuMorráshoz intézett kirándulás is. Visegrádon, amidőn elmerengtünk a múlt fényes emlékein s élénkbe képzeltük azt a kort, amidőn még: „szélbe zászlók lengtek tornyon, falon*, egyszersmind emlékünkbe idéztük az első Diákszövetségi gyűlést, amelyiket 1907-ben Visegrádon tartottak először azok a diákok, akik már megérezték akkor, hogy valami más diákéletre van szüksége a magyarságnak. Egy­­kettő volt köztünk azok közül, de azok könnyes szem­mel s Isten iránti mélységes hálával emlegették az első összejövetel emlékeit. Egy szóval úgy lelkiekben, mint testiekben üdü­lésünkre szolgált a konferencia. Mintegy kétszázötven jelenlevő vett részt a kon­ferencián, akiknek soraiban örömmel láttuk a külföldi: holland, lengyel, amerikai testvérmozgalmak képviselőit s a vezetőség lelkes gárdáját, kik ifj. Vidor János főtitkár vezetésével minden lehetőt elkövettek, hogy a jelenlevők megtalálják, amit oly vágyva kerestek s amellett jól is érezték magukat. Pápáról szép számmal jelentünk meg: 13 pápai theoíógus volt együtt, akik nagy örömmel láttuk ma­gunk között professzorunkat: Pongrácz Józsefet úgy­is mint előadót, továbbá dr. Vass Vince és Kállay Kálmán tanárokat, mint vendégeket. Ezekben lehetne vázolni természetesen csak igen röviden, a konferencia lefolyását. Hogy milyen ha­tással volt a jelenlevőkre, azt majd a jövő mutatja

Next

/
Thumbnails
Contents