Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-07-03 / 27. szám
1921, DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP, 107. oldal. nemcsak a hitbeli és lelki egység, de még az anyagi kapocs is fenn volt tartva a református egyházak életében. Ezt nem tudja megzavarni sem a 150 esztendős török járom, sem pedig az abszolutizmus kora. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy a lelkészek, tanítók, tanárok az ország egyik részéből a másikba szabadon mehettek és választathattak meg. Fel van jegyezve, hogy Páthay István dunántúli püspök volt rohonczi, veszprémi, ujkomáromi, pápai lelkész és végül, mini belényesi lelkész halt meg. Géléi Katona István a török hódoltság területén, Gelejen született, a magyar Sárospatakon tanúit, később Erdélyben szolgált és Gyulafehérváron halt meg. A Dunántúl és Erdély részére Sárospatak, az Alföld meghódított területei részére pedig Debreczen és Nagyvárad neveltek lelkészeket és tanítókat. A török nem ellenezte a szellemi, vallási és hitbeli közösséget, nem korlátozta a vallási és hitbeli szabadságot. Most, t. Nemzetgyűlés, a XX. század modern elnyomói, inkvizitorai, a cseh állam kormánya nem engedi semmi közösségnek a fenntartását a magyarhoni reformátusokkal, nem engedi meg. hogy a magyarhoni főiskolákban szerzett lelkészi oklevéllel a megszállott református lelkészi hivatalokba megválasztassanak lelkész-testvéreink. A felvidéki református lelkész-parókiákba nem engedi meg a cseh állam megválasztani a lelkészeket, azokat a lelkészeket, akik a magyarhoni iskolákban szerezték okleveleiket. A cél nyilvánvaló. Pásztorok és tanítók nélkül akarja hagyni a felvidéki magyarokat, hogy azok széttzülljenek és elgyengüljenek teljesen. A művelődés, a tanítás szabadságával és elveivel ellenkező ezen eljárás, a békeszerződésben biztosított nemzetiségi kisebbségi jogok vakmerő lábbaitiprása ellen tiltakoznunk keli nekünk is, t. Nemzetgyűlés! (Általános helyeslés.) Azokhoz a tiltakozásokhoz kell csatolnunk a mi szavunkat, amelyet az egyetemes református konvent, a dunántúli egyházkerület, a középszabolcsi református egyházmegye hangoztatott, amelyhez csatlakozik az egész református egyetemes egyház; csatolni kell ehhez a Nemzetgyűlésnek is tiltakozó szavát és támogatni kell azt a törekvést, amelyet a magyarhoni' reformátusság a presbiteri egyházak világszövetségénél Edingburgban kifejezett, amikor tájékoztatta a cseh állam kuitur- és szabadságellenes törekvéseiről és kérte a magyarhoni református egyházak védelmezését, illetőleg lelki és vallási, tanügyi és hitbeli egységének fenntartását. Én nagyon kérem a t. Nemzetgyűlést, emelje fel tiltakozó szavát ezekkel egyetemben a magyar protestáns, illetőleg református protestáns egyházak érdekében is. (Helyeslés.) „Hiszek egy istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen.“ Balogh Elemér beiktatása. A magyar ref. egyházra, közelebbről egyházkerületünkre nézve, nagyfontosságu esemény játszódott le Pozsonyban múlt hó 29-én. Az egyházkerületünk testéről leszakított egyházak püspökké avatták Balogh Elemér, pozsonyi lelkészt. Délelőtt kilenc órakor kezdőt! a gyűlés. Először, Patay Károly esperes elnökölt, mint világi elnök pedig a választások megejtése után Szilassy Béla szerepelt. Bihary Kálmán pozbai lelkész felolvasta a választások eredményét, amely a következő: püspök Balogh Elemér pozsonyi lelkész; főgondnok Szilassy Béla losonczi földbirtokos; egyházi főjegyző Gyaíókay László; világi főjegyző id. Tuba János; egyházi aljegyző Söröss Béla; világi aljegyző dr. Kersék János. A közgyűlés a választások eredményét egyhangúlag tudomásul vette és megerősítette. Ezután letették a törvényvben előirt esküt. Az üdvözlések után Szilassy Béla, az új főgondnok mondott nagyhatású beszédet. Többek közt ezeket mondotta: I — Nemzeiünk élő te térő! metszett le az ősi hazánkra kényszerített békeszerződés és mi mint csonka tagok kényszerülünk új életre összeforrni. Ezért fájó megilleíődéssel köszönöm meg az előlegezett bizalmat a presbitériumoknak, melyek e választás megejtésével a reánk, magyar reformátusokra oly nagyon szomorú kényszerhelyzetbe való beilleszkedéshez tették meg az első lépést.' Magyar hazánktól elszakadt magyar reformátusságunknak fokozottabb mértékben van szüksége az egyház jeílemerősítő munkájára. Hogy egyháztagjainkat a magunk életfelfogására nevelhessük, különös gondot kivánok fordítani iskoláinkra. Hadd hívjam fel erre a mi lelkészeinkkel nemes hivatásukban együttműködő tanítói kar figyelmét. Gyakorlati, kereső pályákra irányított ifjúságunkba bele kell nevelnünk a keresztyén szolidaritás és magyar ref. egyházunkkal szemben fennálló elkötelezettség öntudatát, hogy majdan egyházunk erős oszlopai legyenek. Mi, mint ez államalakulathoz csatolt magyar reformátusok, levontuk az új helyzetből fakadt következményeket. A magyarországi ref. egyház egyetemétől elszakított gyülekezetek szervezkedését, megyékké és kerületekké alakulását megindítottuk. A békekötés és ratifikálás után végre talán felülemelkedik a kormányzásban a jó belátás, mely nem az ellentétek kiélesítését és terrorisztikus eszközök hatását fokozza, hanem a kiegyenlítés útjait keresi. A mi egyházi szervezetünk minden ilyen törekvéssel szemben csak azt á lényegét tevő evangéliumi alapelvet fogja vallani : Keressétek először az Isten országát és annak igazságát és mindenek megadatnak néktek. Mély hatást keltett a beszéd, amely után az új püspök fogadására bizottságot választottak. Az elnöklő helyettes püspök felfüggesztette a közgyűlést s a jelenlevők átvonultak a református templomba. Délelőtt 11 órakor megkondult a vásártéri temr
