Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-06-26 / 26. szám
Harminckettedik évfolyam. 26. szám. Pápa, 1921 junius 26. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Komárom), ahoya a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. 1=] Megjelenik minden vasárnap. [=] A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. ES Az élet titka. A keresztyénség nem elvek halmaza, nem is csak nagy igazságok rendszere, hanem élet. Szép és megkapó ez a megállapítás, de mi ennek az életnek a titka, hogy lehet ezt magunkévá tenni? Hogy lehet mint egyénnek és mint közösségnek, mint egyháznak valóban keresztyénnek lenni? Manapság sok vezető ajánlkozik minden téren, így a vallás terén is. Régi és új, divatos és idejét múlt módszerek egyaránt küzdenek az uralomért, mindenik tanítani akar, minden ik azzal az igénnyel lép fel: jer utánnam és tied lesz az élet teljessége. Ha a keresztyénség valóban élet, akkor az élet titka nem más, mint teljes erővel élni a hitnek, a szerető bizalomnak az életét. Sokszor megfelejtkezünk arról, hogy az életet elsősorban élni kell és csak azután magyarázni és rendszerezni. Előbb volt a Golgotha és csak azután jött Nicaea.- Körülöttünk minden életet sürget. Mindenki megelégelte a közönyt, a tespedést, pezsdtiljön az élet, teljék meg a szív, ez mindnyájunk vágyódása. Az életnek azonban az a nehéz oldala is meg van, hogy ez mindenkinek a legszemélyesebb ügye. Én nem élhetek te helyetted és te nem élhetsz én helyettem. Ezt a négy igazságot fejezi ki Pál, mikor azt mondja: mindenki maga ad számot magáról Istennek. Az élet felelősséget jelent. Most lesznek egyházmegyéink közgyűlései. Beszámolók egy esztendő munkájáról, kudarcairól és sikereiről. Vájjon mit mondanak ezek a jelentések? Én egyről biztos vagyok. Mi élni fogunk, mert élni akarunk. Élni a Krisztus híveinek harcos, de boldog életét. Életre hív az evangélium. Mit ér e világ minden értéke? Ha minden az enyém, vagyon, tudás, hatalom, még mindig koldus szegény lehetek. Igaza volt Ágostonnak: Tu creasti ad Te et cor nostrum inquietum erittdonec requiscat in Te! És élni köteleznek feladataink. A magyar református egyházra oly óriás teendők elvégzése vár, hogy azokra csak hivő nemzedék vállalkozhat. Csak a Krisztus képes híveit hegyek elmozdítására lelkesíteni és erre nekik erőt adni. Ez országon a hit nagy áradatának kell keresztül hömpölyögni. Akinek van szeme a látásra, az látja az ár közeledését. Boldogok, akik igyekeznek élni azt, amit prédikálnak, boldogok, akik magukra vették a merész hit igáját, az ilyenek megtalálták az élet nagy titkát: az ilyenek tudnak szeretni, már pedig élni Krisztus szerint, annyi mint, szeretni és aki nem szeret, az nem él. p. Lelkészi konferencia Hetesen. A dunántúli egyházkerületünkben legelőször a belső-somogyi egyházmegye nyitotta meg nagyívü kapuját a belmissziónak. Az egyházmegyei közgyűlés 1920. évi szeptember hó 7-én állította fel hivatalos segédszervét, a belmissziói bizottságot, hogy az egyház megújhodásában tevékeny társat érezzen maga mellett, az egyházmegye lelkét is erőben foglalkoztató reformmozgalom kérdéseinek megoldásában. Mivel rövid idő alatt a belmissziói-bizottság évi jelentését a Dunántúli Protestáns Lapunk hasábjain úgyis közzé fogja tenni, nem célunk most a hetesi konferencia előadásait, megállapodásait, jelentőségét részletes ismertetéssel méltatni, csak szerényen utalunk arra, hogy az evangélium tejével táplált kisded már kilépett szűk bölcsőjéből és már a kálvinizmusban megjelent keresztyéni és nemzeti hivatásérzet kenyerével erősödő magyar Timotheusokként állt fel apostoli fegyverzetben a reformáció hagyományaival megszentelt Sionunk Dráva feletti és Balaton alatti falaira. A hetesi konferencia szelleme a dunántúli egyházkerületünk különleges lelki helyzete irányában meginduló egyházmentési tevékenység első jelentős megmozdulása és megnyilvánulása.
