Dunántúli Protestáns Lap, 1920 (31. évfolyam, 1-23. szám)

1920-06-09 / 2. szám

1920. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 9. oldal. Felemelkedett érzésekkel, egy jobb jövendő tisz­tán kibontakozó körvonalainak reménységével vonult át a közönség az egyházközség Kálvin-Kulturházába, amelynek nemesen ódon termében ott láttuk a követ­kezőket: Németh István ref., Fetser Antal róm. kath. püspököket, Balogh Jenő volt igazságügyminisztert, Beöthy Zsoltot, a Tisza-emlék bizottság elnökét, Szász Károlyt, Károlyi György grófot, Keblovszky Lajost, Lándor Tivadart, az emlék-bizottság tagjait, gróf Khuen-Héderváry Károlynét, Lampérth Gézát, Darányi Kálmán kormánybiztost, Kuncz Jenő alispánt, Farkas Mátyás polgármestert, Chernél Antal egyházmegyei gondnokot, Demjén Márton, Kis József espereseket, Pongrácz József főiskolai, Faragó János főgimnáziumi igazgatókat, a vármegye, a város, a testvér felekeze­tek, a különböző testületek és egyesületek küldött­ségeit. Az emlékünnepélyt a pápai ref. főiskolai ének­kar éneke után Németh István püspök magasan szárnyaló imával nyitotta meg, mely imát egész ter­jedelmében közöljük e lap vezető helyén ; majd fel­kérte az ünnepély szónokát, Szász Károlyt, beszédé­nek megtartására. Az ünnepi beszéd felemelő, lelke­sítő, hol könnyekig megindító, hol izmokat tettre feszítő erejével mintha folytatása lett volna a templomi prédikációnak. Amott Isten nagyságát és szeretetét láttuk Tisza Istvánban, itt pedig az Istennel egybe­forrott ember nagyságát és önfeláldozó honszerelmét. A gondolatokban gazdag beszédet e számunk más helyén egész terjedelmében közöljük. A nagy tetszéssel fogadott beszéd utolsó szavai után lehullott a lepel a pompás fekete rámába illesz­tett arcképről, mely Lauer Gizella pápai nőnevelő­intézeti tanárnő jól sikerült festménye és Tisza István gróf alakja a közönség szemei elé rajzolódott. A közönség könnyes szemekkel, megilletődve állott fel, majd Bakó László, a nemzeti színház művésze, elszavalta Lampérth Gézának „Gróf Tisza István emlékezete“ cimü magas szárnyalásu ódáját. A hatal­mas költemény, mely Bakó előadásában teljesen ér­vényesült, mély hatást keltett. A pápai főiskolai ének­kar megindítóan szép alkalmi éneke után Tapsonyi Sándor hitoktató lelkész bemutatta az ünnepély alkal­mából érkezett táviratokat és leveleket, melyek közül az első Horthy Miklós kormányzóé volt, aki nagy­mérvű elfoglaltságával mentette ki távolmaradását. Üdvözlő sorokat küldtek a többek közt Kapi Béla, dr. Baltazár Dezső püspökök, dr. Darányi Ignác. A legmeg­­hatóbb volt gróf Tisza Istvánná levele, melyet a közönség, tiszteletének és részvételének jeléül, állva hallgatott végig. A levelet egész terjedelmében itt közöljük: Nagytiszteletü Lelkész Úr! Fogadja kérem és legyen szives tol­mácsolja mindenkivel, kit az megillet, meghatott, hálás köszönetemet azon kegye­letes emlékünnep rendezéséért, melynek célja felejthetetlen férjem áldott emléké­nek méltó megörökítése, és melyre a meg­hívót ma vettem. Őszintén sajnálom, hogy körülményeim nem engedik, hogy meg­jelenhessek, mire annyira vágynám; még csak képviseltetésemről sem gondoskod­­hatom, családom — sajnos — kiskorúakból áilván csak; fájdalom! Lélekben azonban mindenesetre az emlékünnepen az ünnep­lőkkel leszek, igaz, mély hálával a kegye­­letes megemlékezésért. Hiszen meg is érdemelte az, ki annyira szivén viselte az egyházkerület érdekeit, mint azt én tud­hatom legjobban. Ismételt igaz köszönettel, hálával és üdvözlettel Tisza Istvánná Tisza Ilona. Az emlékünnep a Hymnus eléneklésével ért véget és azután az ünneplő közönség a Royal-szálló nagytermében gyűlt egybe, ahol délután 2 órakor több száz terítékes társasebéd volt. A lakomán szá­mos felköszöntő hangzott el, melyek között a leg­nagyobb hatást Beöthy Zsolt mélységes szép toasztja váltotta ki. Délután ismét zsúfolásig megtelt a református templom, melyben rendkívül értékes és gazdag mű­sor építette és gyönyörködtette a közönséget. Minden szám elsőrangú volt. A pápai főiskolai énekkar két éneke, Szász Károly előadása az irodalom nemzet­­fenntartó erejéről, Helyei Aranka és Bakó László fel­emelő s nagyhatású szavalatai, Lampérth Géza haza­fias érzéstől lángoló költeményei, tasnádi Tornyai Adél hegedüművésznő érzésteljes hegedüjátéka és végül Czeglédy Sándor megragadó bibliai elmélkedése és imája szinte spontán módon váltották ki a közönség emelkedett hangulatából a Szózat akkordjait. A geszti sírbolt csöndes lakója ime kiszállt korai sírjából s a hazaszeretet szárnyán megkezdte hódító körútját szivről-szivre és lélekről-lélekre az egész országban. Győr az elsők között ragadta meg e szellem áramlását. E nehéz időkben érezzük át vala­mennyien Beöthy Zsolt szavait: „felindult szívvel érezzük igazságát, azt az igazságot, hogy ha van vált­­ság számunkra, ezt csak az ő útján, az ő példája nyomán érhetjük el: hűséggel Istenünkhöz, hűséggel nemzetünkhöz és hűséggel önmagunkhoz“. VEGYESEK. — Püspök úr Öméltósága f. hó 3-tól kezdve Pápán tartózkodik s elnököl az intézeteinkben folyó különböző vizsgálatokon. — Czeglédy Sándor beiktatása a győri lel­készt állásra f. hó 6-án történt meg. A beiktatást Maller Kálmán banai lelkész végezte, mely után az

Next

/
Thumbnails
Contents