Dunántúli Protestáns Lap, 1920 (31. évfolyam, 1-23. szám)
1920-12-19 / 22. szám
Harmincegyedik évfolyam. 22. szám. Pápa, 1920 december 19. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkeszti és kisdia a dunántúli református püspöki hivatal (Komárom), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. E=3 Megjelenik minden vasárnap. [=] A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendök. E3 Várakozás. Ki nem várakozik most? Kinek nem él szivében sejtelmes bizakodás, hogy Valaki jön, valami történni fog? A szív, mely eizokogta sirámait haiottai felett, kezdi összeszedni erejét. Úgy érezzük, adventét élünk, a történelem meg.megismétlődő adventját, — magyar adventét. A komoly kérdés, melyre feleletet kell adnunk: elég mélyen megalázódtunk-e, hogy Isten, ígéreteinek beváltásával,v dicsőséges magasságokba tudjon felemelni? Érezzük-e, hova sodortak bűneink? Tisztában vagyunk-e azzal, hogy_Isten módszerei közt minő szerepet szánt a szenvedéseknek? Mi szenvedtünk a magunk bűneiért, de — Isten előtt alázattal valljuk — szenvedtünk és irtóztatón fáj a szivünk most is a mások vétkeiért. Megbántuk-e a saját bűneinket? Hajlandók vagyunk-e elhagyni azokat? Isten ostora megtérésre vagy megkeményedésre indít-e ? A másoktól ránk zúdult szenvedések nem ejtenek-e szörnyű kétségbe? Merjük-e magunkat teljesen rábízni a mindeneket bölcs célok szerint munkáló jóságos Isten, a mi szerető Mennyei Atyánk kezére? Magyarok! Tanuljunk valódi várakozást a mi adventünkben a Krisztus nagy adventjától. Legyünk hasonlatosak a pásztorokhoz, akik vártak, de istenkisértés helyett szorgosan, féltő gonddal végezték napi munkájukat és Isten csodálatosan megjutalmazta hűséges kitartásukat. Tanuljuk meg tőlük, hogy az adventben van emberi elem: a kitartó türelem, az éj-napi vigyázás, a mindenre figyelés, de van isteni elem is: az idők teljességét Isten határozza meg, Ő tudja, valami miért szenved halasztást és egy másik dolog miért valósul meg. Körőskörül csillagok kezdenek felgyűlni az éjszakában. Mire irányul várakozásod, testvérem, e magyar adventben? Tudod-e, hogy nemzetünk, egyházunk legnagyobb baja az, hogy nem é! szivünkben Az, Akinek befogadására elökészül öntudatosan, vagy öntudatlanul minden advent? Akarod-e megrövidíteni a magyar adventét azzal, hogy saját életedben Úrrá, Királlyá teszed a Krisztust? Hiszed-e komolyan, hogy a hívőnek mindenek lehetségesek? Hiszed-e, hogy Simeonnal együtt Te is énekelsz, mert megéred ama szebb napot? „Jó várakozni és csendességben lenni mind az Úrnak szabadításáig.“ A KAPOSSZENTBENEDEKI REF. EGYHÁZKÖZSÉGBEN ALAKULT KERESZTYÉN BARÁTOK OLVASÓ- ÉS BIBLIATANULMÁNYOZÓ KÖRÉNEK SZABÁLYZATA. Alulírottak, mint a kaposszentbenedeki református egyház tagjai, Istentől megintetvén és kegyelmet nyervén, szabad elhatározásunkból és jó lelkiismeretünkből a folyó 1920. év első adventi vasárnapján megalakítjuk a ;Keresztyén Barátok Olvasó- és Bibliatanulmányozó Körét*. A megalakulásra nézve ünnepélyesen nyilatkoztatjuk ki, hogy akaratunk megindítására és a magunk elkötelezésére befolyással egyedül a teremtő és kormányzó Isten Lelkének vezetése volt. Ennek a világvezető Léleknek kegyelmi felvilágosításai alapján körünk szellemi irányában a következő megállapodásokat tekintjük szabályozóknak. Feje. A körnek láthatatlan feje van: az Úr Jézus Krisztus, a bűnös emberi nemzet megváltója. íme, én veletek vagyok a világ végezetéig minden napon (Máté 28 : 20.). És Ő feje a testnek, az egyháznak (Kol. 1 :8.). Valahol ketten vagy hárman összegyülekeznek az én nevemben, ott vagyok közöttük (Máté 18: 20.). Látható főt nem ismer, mivel az ugyanezen hit közösségében élők egymással egyenlők s a szeretet köteleivel egybeszerkesztetvén, az élő Krisztusnak tagjai. Tagj ai. Nemre való tekintet nélkül, minden 18 éven felüli ember, aki az Úr Jézusban hisz, megkereszteltetett, konfirmálkezott s a körbe a fennálló szabály értei-
