Dunántúli Protestáns Lap, 1920 (31. évfolyam, 1-23. szám)
1920-12-05 / 20. szám
1920. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 69. oldal. professzorok elmondottak.“ — Dr. Szabó Aladár a magyar egyház múltjára való rövid visszapillantással kezdte előterjesztését. Kárhoztatta a XIX. sz. protestánsait, hogy vonakodtak egyházukat a modern élet kivár almai szerint berendezni. Ahelyett, hogy tovább fejlesztették-volna örökségüket: a múlton tengődtek. Megújulásra volt szükség és a megújulás, eljött. Ez a skót missziónak és a Biblia-Társulatnak tulajdonítható, továbbá a lelki újjáéledésnek, amely különösen a fiatal embereket kerítette hatalmába s végül a lelkészek rs diákok között új élet fakadásának. A Biblia újra népszerű könyvvé lett, külmissziói társulat alakult, Magyarország kilépett izoláltságából és tagja lett a „Presbiteri Világszövetségnek“. Ekkor tört ki a háború, amely éhséget, nyomort, betegséget, forradalmat és bolsevizmust hozott és most az Egyház borzalmas sebekből vérezve: segítségért kiált. Hogy lehet ezt megadni? 1. Imádsággal. 2. A „Szövetségben“ egyesült valamennyi egyház meleg szimpátiájával. 3 A keresztyén irodalom segítségével. 4. Azáltal, hogy diákoknak"— nemcsak éppen theoiogusoknak — alkalmat adnak arra, hogy egy évig idegen országban tanulhassanak és így lelki életüket megerősítsék és mélyítsék. Dr. Boer Elek Erdéllyel, szülőföldjével, foglalkozott, ahonnan menekülni volt kénytelen. Leirta, hogy a vallásos nevelés ott milyen magas színvonalra emelkedett és hogy micsoda összeomlás állt be a háborút követő változások közepette. Hogyan kobozták el az egyház alkotmányát, szabadságát, hogyan szenvedtek a papok és tanítók, hogyan hurcoltak el tőlük jelen- * tékeny vagyonokat és hogyan erőszakoltak rájuk kínzó korlátozásokat. Behatóan fejtegette, hogy azt a vallási szabadságot és toleranciát, amely össze van forrva Erdély fogalmával a reformáció óta: nem szabad elpusztulni hagyni és hogy az idegen hatalom alatt is létesíteni és fenn kell tartani egy erőteljes, életképes, autonom református egyházat-. Rámutatott arra, hogy bár az Oláhországgal való békében szó van a vallási kisebbségek jogainak biztosításáról, sajnos, ezt még nem léptették életbe. Utána az amerikai presbiteri egyház képviselője: dr. J. A. Brower szólalt fel. Elmondta, hogy ép most érkezett Budapestről, beszámolt arról a sok szomorú dologról, amit látott és hallott. Elmondta, hogy „nincs még a világon egy olyan református egyház,' amely kétségbeejtőbb helyzetben lenne, mint a magyar“. Majd Rev. J. M’Donald Webster, a budapesti skót misszió volt lelkésze, akit mi is megtanultunk őszintén tisztelni és szeretni, aki legutóbb, is nálunk járt a „Világszövetség“ e gyűlése uíán, mint ennek kiküldöttje — emelt szót. Beszélt arról, hogy „a papok, feleségeik és gyermekeik teljesen koldusokká lettek“, beszélt az özvegyek és árvák tengernyi seregéről, akik csak a segélyekből tengetik nyomorúságos életüket. Rámutatott arra, hogy a magyarok túlságosan szerények ahhoz, hogy anyagi segítséget kérjenek. Megható jelenet volt, amikor a magyar delegátusok előterjesztésének tárgyalása közben szót kért az olaszországi valdens egyház püspöke: Signor Giampiccoli. Elmondta, hogy a magyarok még nem is oly régen hazája ellen harcoltak A fiát, aki elesett, úgy lehet magyar golyó ölte meg. De ő kiirtotta szivéből a gyűlöletet, nem tekinti többé ellenségének a magyart. Meleg keresztyén szerzetének és szimpátiájának gyakorlatilag úgy kiván kifejezést adni, hogy három magyar theológusnak helyet és ellátást ajánl fel a Torre Pelliceben levő theel. akadémián. Ránk is, akik a „Világszövetség” bizottságának budapesti tartózkodása alkalmával egyiküktől keresetlen szavakkal reprodukálva hallottuk a súlyosan megpróbált olasz püspök üzenetét hozzánk: nagyon mély benyomást tettek ezek az igazi, krisztusi értelemben vett felebaráti szeretetről tanúskodó szavak. „ (Vége köv.) VEGYESEK. — Gyászhir. A megszállott Komáromból kaptuk a szomorú hirt, hogy egyik szorgalmas, törekvő segédlelkészünk, ifj. Páti Nagy Sándor, élete 27-ik évében, 1920 nov. 29-én, hosszas szenvedés után égi Atyjához költözött. Súlyos operációkon ment át a megboldogult, az ősszel úgy látszott meg is gyógyult, eljött a IÍ. lelkészképesííő vizsgáját letenni. P. Nagy Sándorban becsültük a folyton erősbödő tudásvágyat, mely szorgalmát csak fokozta. Tanulmányai kiegészítése végett Bécsben is volt az'írv. Theologiai Fakultáson. Főiskolánk iránti érdeklődésének látható jelét adta, amikor utolsó vizsgája letevésekor 100 K-t ajánlott fel és adott át theologiai pályakérdés jutalmazására. A korán elhunyt ifjú emlékét szivünkben őrizzük, a bánatos szülőknek pedig őszinte részvétünket fejezzük ki. — Szeretetvendégség. A pápai Református Leányegylet, melyről örömmel állapítjuk meg, hogy igazán komoly, hasznos munkát végez leányainknak minden téren való kiképzése, művelése tekintetében, f. hó 5-én, vasárnap d. u. fél hétkor a főiskolai köztartás helyiségében szeretetvendégséget rendez. A műsoron szerepel többek között dr. Vass Vince theoí. tanár bibliamagyarázattal, özv. dr. Misley Sándorné (Budapestről) előadással. — Lelkészképesitő javítóvizsga. Főt. Püspök úr a decemberi lelkészképesítő javító- és pótvizsgák idejét december 15-ben állapította meg. — A Kálvinista Szemle, mely főcélul a kálvinista öntudat felébresztését és az igazi kálvinizmusnak az élet minden viszonylatában való érvényrejuttatását tűzte ki, új előfizetést hirdet a lap II. évfolyamára. Az elevenen szerkesztett lapot ajánljuk olvasóink figyelmébe. A kiadóhivatal címe: Budapest, IX., Ráday-utca 28.
