Dunántúli Protestáns Lap, 1920 (31. évfolyam, 1-23. szám)
1920-11-28 / 19. szám
1920. 65. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. A demagógiát a szeretet ellenségének tekintette: — elnémította. Kárhoztattuk akkor érte, de az idő őt igazolta: a demagógia lett az ország gyilkosa. Hazáját fényre emelte. Hogy mekkorára, most tudjuk csak, mióta a mostani homályból, mélyből Mézünk "vissza a tegnapi fényre. Mi akkor — a fény árnyait néztsk. Hibáztattuk vaskezét: utólag látjuk csak, hogy még a rettenetes időket is mennyivel könydyebben szenvedhettük az ő vaskeze alatt s mennyire tönkrement minden, mikor azt a vaskezet a mi akaratunk szerint is félreállították. Azt hittük, hogy hatalmi túltengőiében háborút csinált. Ahol a háború áldozatai sírtak és átkozódtak, a demagógia Tiszát átkoztatta velük, hogy ő csinálta a háborút. E tévhit miatt lehetett embereket felbérelni az ő meggyilkolására. S most tudjuk, hogy ő volt az egyetlen a monarchia vezetői között, aki a háborút mindvégig ellenezte. Mert hite Jézus tanításán nyugodott. Hitte, hogy nemzetét más nemzet sérelme nélkül kell fölemelni. Féltette nemzetét a vér kockázatától és a mélybe zuhanástól. Nem hittük el, hogy ő a szeretetet valósította mindvégig s boldogtalanná lett magyar nemzete. III. Protestáns egyházát is új utakra akarta^vinni. A szeretet útjaira. Ki hitt néki? Fájó szívvel nézte azt a rettenetes hanyatlást, amibe ez belezuhant az utóbbi időben. Kitalálták a bölcsek, hogy ennek a hívekre nehezedő nagy anyagi teher az okozója. .^Kivitte az adósegélyt s mint az adósegély-bizottság feje, türelemmel és szeretettel vesződött a gyönge kis egyházak számadásaival, hogy a torkos erősek ezeket meg ne rövidítsék.^ De lelke előtt más lebegett. Mi rejlik abban az ő hitében,' hogy az Atya szeret, hogy. Jézust követni kell, hogy lelkünk halhatatlan ? Megújulás! Nem hittek néki. Egyházi lapjainkban heves támadást indítottak ellene azok, akik szeretik elfelejteni, hogy fundamentomai közé tartozik a reformációnak ez a mondás: „Itt állok, másként nem tehetek. Isten engem úgy Megéljen !M Talán ezért hagyták őt oda prot. vezérek és tömegek a politikában. De ő haladt az útján rendületlen. Golyó, fegyver, ármány, halál előtte semmi. Midőn a képviselőházban rálőttek, megdöbbent mindenki; egy nem döbbent meg, akire rálőttek. Midőn párbajra kényszerítették őt, akinek mindig baja volt a látásával, — ha a küzdő felek közül valamelyik nem félte a csapást, a sebet, a halált, az Tisza István volt. Midőn a harcvonal veszélyes pontjait naponta fölkereste, huszárjai féltétték drága életét, — aki nem félt, az ő maga volt. A célt látta mindenkor. A szeretetet. Az Atya országát s benne népe boldogságát. Nem hittek neki. Nem követték. Sőt rázűditották a háború elvesztésének és szenvedésének bűnbakot kereső gyűlöletét. Akkor is megállt. Jöttek gyilkosai. Szolgája kérte, hogy meneküljön az ablakon át. Megveregette vállát. „Hű emberem voltál. Köszönöm.“ Azután az ablakra tekintve, szólt: „Nem ugróm én sehová. Ahogy éltem, úgy fogok meghalni.“ Meghalt. S nemzete és egyháza a sir szélén. Mi támaszt fel ? A hit, hogy ő a szeretetet valósította mindvégig. Nem hittünk. Most látjuk kezén a szegeknek helyeit. Most hiszünk. De ő nincs már köztürrk. Mindegy. Ez a hit támaszt fel. Hogy vannak emberek, akik a szeretetet valósítják mindvégig. S ha nem találnánk ilyent a vezérségre hivatottak között ? Akkor annál inkább, rendületlenül hinni abban,' akit a Golgotha keresztfáján általszegeztek. Hogy ő a szeretetet valósította mindvégig. Boldogok, akik nem látnak és hisznek. Kiss Zoltán. VEGYESEK. — Értesítés azon egyházak részére, melyek 1920. év junius 30-ig járó adósegélyöket a kér. pénzr tártól még ezideig sem vették fel; 'bélyegmentes nyugtáikat féléves részletekben kiállítva azonnal küldjék a kér. pénztárhoz. — Tájékoztató az amerikai segélyről. Amint több lapban olvasható volt, a Federal Council of the Protestant Churbes in Amerika magyar református egyházi célokra 100.000 dollárt szavazott meg. Ez ügyben dr. Baltazár Dezső püspök, konventi elnök, a következő sorok közlésére kért fel bennünket: A százezer dolláros amerikai ^segély ügyének jelenlegi állása ez. Hozzám sem a pénz, sem cheque nem érkezett, csak értesítés arról, hogy az amerikai protestánsok a már ismeretes négy célra összesen 100.000 dollárt szavaztak meg. Hogy az összeget miként kívánják a négy cél közt megosztani, vagy a megosztást kire bízzák, nem tudjuk. Csak feltevésre vagyunk utalva. Én azt hiszem, hogy maguk fogják az amerikaiak meghatározni a négy cél közötti felosztást, a továbbiakat pedig a konventre bízzák. Ha a felosztást reám bíznák, én a megbízatás átvállalására mindenesetre a konventet kérném. Magam nem vállalhatnék ilyen felelősséget, de nem is ruházhatnak egy emberre ilyet. Egész biztosra vehető, hogy a konvent a lelkészek segélyének kiosztását a kerületekre bízza. Az én nevem csak azért került e kérdésnél előtérbe, mert a segély kieszközlésénél már régen érintkezésben vagyok levél és lapok útján az amerikai körökkel '—A Pápai Takarékpénztár Rt. múlt számunkban közölt közleményébe hiba csúszott be, amennyiben az újonnan kibocsátott részvényeket nem 1800*—, hanem 1200— koronás árfolyamon hozzák forgalomba, amint az ugyancsak a múlt számunkban közölt hirdetésben is olvasható volt.
