Dunántúli Protestáns Lap, 1920 (31. évfolyam, 1-23. szám)
1920-06-09 / 2. szám
Harmincegyedik évfolyam. 2. szám. Pápa, 1920 junius 9. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. EEI MEGJELENIK IDŐKÖZÖNKÉNT, A FELMERÜLŐ SZÜKSÉGHEZ KÉPEST. Q Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Komárom), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. r=\ A kiadóhivatal vezetője Farag-ó János, akihez a reklamációk intézendők. [=] IMÁDSÁG. Gróf Tisza István arcképének a győri ref. egyház Kálvin-Kulturházában 1920. évi május hó 30-án tartott leleplezése alkalmával mondotta NÉMETH ISTVÁN püspök. Benned bízó hittel, imádó lélekkel jelentünk meg szent színed előtt könyörülő Atyánk az Úr Jézus Krisztusban, hogy áldozzunk Te néked hozzád méltó lelki áldozattal, hogy lerójuk a kegyelet és hála szent adóját és kérjük bánatunkban szent lelked vigaszát. Te hozzád fordulunk menybéli felséges Isten, mert Te v$gy örök forrása minden erőnek és hatalomnak. Jóságod tölti meg nedvességgel az ég fellegeit; szavadra jő elő rejtekéből az északi szél; lehelletedtől újul meg minden a föld színén. Mi pedig erőtlen teremtések nagyságod láttára is némán vesztegelünk! Sokszor szövetséget kötünk ugyan szemeinkkel, hogy a Te szent törvényednek utaiban járunk; de a földi kívánságok akadályozzák akaratod követését; buzgóságunknak szárnyain nehéz teher bűneink tudata; szivünk keménysége elzárja előttünk a szeretet útját, nem keresünk, nem nézünk mást, csak a magunk hasznát. Törödelmes szívvel, bűnbánó lélekkel teszünk vallást arról, hogy méltán bántál oly keményen velünk, mintha nem is a te gyermekeid volnánk. Oh, hol keressünk orvosságot, hol keressünk gyógyító balzsamot szivünk égető sebére. Hiszen ha könnyeinkből tenger gyűlne össze, ha szárazra sírnánk mind a két szemünket, bánatunk nagyságát ez is csak halványan mutatná, fájdalmunk enyhítésére köny nem elegendő; gyógyító balzsamot szivünk égető sebére csak a Te nagy kegyelmed adhat. Oh jövel hát legfőbb jóság és szeretet, közöld velünk vigasztaló szentlelkednek drága ajándékát. Állj mellénk hatalmas karod erejével! Ne fordulj el szótalanul tőlünk, hogy ne legyünk, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonlók. Tanácsolj bennünket a Te szemeiddel, hogy lelked világánál lássuk a nagy, veszedelmes örvényt, amelynek szélén állanak lábaink. Közelebbről a kegyeletes emlékezésnek ebben az ünnepi órájában taníts meg bennünket arra az örök igazságra, hogy nagy halottunknak akkor állítunk méltó emléket szivünkben, ha mindenekben követjük áldozatos életének megdicsőítő példáját. Ihlesd meg szivünket-lelkünket, hogy egy gondolat, egy akarat uralja egész valónkat; egy törekvés hevítsen bennünket: imádott hazánknak megmentése boldogsága, hogy lássuk régi fényében ragyogni nemzetünknek nevét, hazánk dicsőségét. Oh hallgasd meg könyörgésünk szavát szent Fiadért, a mi Urunk Krisztusért. Amen.
