Dunántúli Protestáns Lap, 1920 (31. évfolyam, 1-23. szám)
1920-10-03 / 10-11. szám
Harmincegyedik évfolyam. 10., 11. szám. Pápa, 1920 október 3. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. / ^ Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hiratal (Komárom), ahora a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. EE3 Megjelenik minden vasárnap. [=] A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. öl Gyülekezeti élet. — Részlet a püspöki jelentésből. — A meg nem szállott területekről érkezett jelentésekből nagyon változatos színezetű helyzetkép alkotható s nem mondhatom, hogy e képen a sötét szin az uralkodó, mert vannak vidékek, ahol az esperesi jelentés szerint a háború előtti állapot teljesen visszatért s a hívek vallásos búzgésága a templomok látogatásában, az úrvacsorával való élésben és adakozásban lélekemelő módon nyilatkozik. Nincs olyan nemes cél, amelyre ne adakoznának kész szívvel, a belhivatalnokok járandóságait kiszolgáltatják pontosan. Más tájakon pedig úgy van, mint a 75. djcséret mondja: „örül mi szivünk, mikor ezt halljuk: a templomba megyünk, hol Ur Istennek szent igéjét halljuk“. De azért ahol Jfikab apostol szerint a hitet a cselekedetekkel kellene megbizonyítani, ott félreállanak, tartózkodókká válnak, úgy tesznek, mintha nem értenék, miről van szó. Vannak azután — fájdalom — olyan gyülekezetek is, ahol a hívek legnagyobb részét a kapzsiság, a vagyonszeretet uralja teljesen, ahol még a jobbak is, talán a „nem fizetünk“ jelszót hangoztatóktól való félelemből, azonnal bizonyos szükkeblüséget árulnak el, amint egyházról, lelkészi fizetésről esik szó. Aminek nem látják kézzelfogható, mondhatjuk, anyagi hasznát, az iránt nincs bennük semmi "fogékonyság. Magasabb kötelességekről tudni se akarnak, a világ dolgainak hajhászásában s a földi kincseknek minden nemesebb érzést megfojtó gyűjtésében Istenről egészen elfeledkeznek. Nagyon természetes, hogy ezek előtt a magasabb erkölcsi s egyéb kötelesség egészen ismeretlen fogalom. Úgy beveszik magukat anyagi érdekeik sáncai mögé, hogy a rendelkezésünkre álló eszközökkel hozzájuk férni szinte lehetetlennek látszik. De csak látszik. Mert nekem az a meggyőződésem, hogy annak a fegyvernek, amely Istennek ereje minden hívőnek idvességére, bátor lelkesedéssel, akadályt nem ismerő kitartással forgatása mégis csak diadalra vezet, mert ha a mi hitünk meggyőzte a világot, akkor a világ fiainak meghódolása Isten szent igéje előtt nem maradhat el. Elismerem, hogy lelkésztársaim többeket közül méltán keseríti el híveik szivének ilyen megkeményedése, de az a meg-, győződésem, hogy ha hivatásuknak teljes átérzésével, nem engedve magukat elkedvetleníttetni a hálátlanság, a gyűlölködő rosszakarat, vagy szántszándékos félreértés bántó megnyilvánulásai által, végezik a megtartásnak, ahol pedig nem konzerválni, hanem a romok felett újat kell építeni, a gyülekezet újjáépítésének .nehéz, de isteni munkáját, ha egyek lesznek a szó szoros értelmében híveikkel az Ur Jézus Krisztusban, akkor Istennek jóságos kegyelme enged még látni jó napokat, boldog és vidám órákat. Arra kérem tehát lelkésztestvéreimet, hogy kivetve lelkűkből minden keserűséget, egyedül az Ur Jézus Krisztus lelke által áthatottan s az ő szeretete által lelkesítve végezzék azt a szent szolgálatot, amelyet vettek az Úrtól, végezzék Isten dicsőségére, nem szabva magukat semmiben a világhoz, mint akik nem embereknek, hanem Istennek kívánnak tetszeni. Hassa át minden ténykedésüket a vallásos meggyőződésnek lángoló lelkesedése, legyenek az igazi hitéletnek ragyogó példányképei, szóval legyenek apostolok a szó valódi értelmében, akkor tapasztalni fogják, hogy áz Ur gondot visel övéiről. A javadalmazás kérdése ekkor szinte magától oldódik meg, mert híveik maguk jönnek rá arra, hogy azoknak, akik az oltár körül forgolódnak, joguk van arra, hogy az oltárról éljenek. Egyházkerületünk közgyűlése. Legutóbb 1918 szeptember 22—24-én tartott kerületünk közgyűlést. Hej, azóta de sok minden történt 1 A megpróbáltatások és szenvedések két súlyos - esztendejét éltük át, úgy örültünk, amikor hírét hallottuk, hogy az egyházkerület vezetősége őszeftivta a kerületi közgyűlést. Végre találkozhatunk a régi barátokkal, izgatottan tárgyaltuk, megjönnek-e a megszállott területek képviselői, elengedi-e őket az idegen hatalom ?
