Dunántúli Protestáns Lap, 1919 (30. évfolyam, 1-20. szám)
1919-03-15 / 11. szám
84. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1919. két a nagy bizonytalanságban hónapokon át a gyülekezetekben vergődni! Ha eddig hallgattunk és tűrtünk, az utolsó órában kemény harcosoknak kell lennünk! . .. De ne csupán az államsegélyekért, ne a fizetésünkért harcoljunk ; hanem a hitnek, az igazságnak, a tiszta erkölcsnek a diadaláért, harcoljunk Krisztus győzedelméért s ha megértik a lelkek, hogy mi örökkévaló igazságoknak vagyunk a harcosai, akkor biztosítottuk létünket, fennmaradásunkat! .. . Ha érzik a lelkek azt, hogy a világ nem élhet meg Krisztus igazságai nélkül, senki nem fogja merészen hirdetni, hogy papokra nincs szükség. Előrehaladás, megújhodás, igazságok győzelme pedig kemény harc nélkül el nem gondolható s meg sem valósítható. Célunkat úgy el nem érhetjük, ha most, mikor minden forr, zúg és vad feszítő erők munkálkodnak körülöttünk, mi türelmes várakozásra, csendes hallgatásra intjük egymást. Megújhodás lesz; csak nekünk, lelkészeknek kell nagyon bátraknak, határozottaknak, elszántaknak lennünk Krisztus igazságainak a hirdetésében s azok megvédelmezésében. Magunkat ne védelmezzük, hanem az evangélium igazságát, melyet hirdetünk, mert ez biztosítja a mi lételünket. » A mindjobban elhatalmasodó szociáldemokrata párt bár üti a papokat, tulajdonképpen azonban igen ügyesen szellemi területen harcol, amikor a keresztyén szellem terjeszkedését igyekszik az iskolákban megakadályozni. Hirdeti, hogy a vallás magánügy, hirdeti, hogy a vallás a politikába ne avatkozzék, nekik azonban szabad a vallás ügyeibe ennyire beleavatkozni: „Össze kell törni a papságnak a szellemeken való hatalmát: államosítani kell az iskolákat, ki kell szabadítani a kezükből a tanítókat, ki kell zárni az iskolából a felekezeti szellemnek minden nyomát. Ki a papokkal az iskolából. A nép elbutításán dolgozó papok helyett a nép szellemi fölemeléséért küzdő független tanítókra kell bízni a népkulturát“. (Népszava 31. sz.) Lesz megújhodás, csak álljunk elő bátran és kérdezzük meg amikor a tiszta erkölcsöt prédikáljuk, amikor a Krisztus önzetlen szeretetét hirdetjük, amikor hangzanak ajkunkon a szent parancsolatok: „Ne ölj!“, „ne lopj!“, vájjon elbutítjuk-e mi ezzel a népet!?... Ha voltak papok, akik a felekezeti elfogultság által sötétségre nevelték híveiket, ez baj; de ahhoz azért joguk nincs, hogy általánosítsanak s a lelkészeket mind-mind a nép elbutításán dolgozó munkásoknak bélyegezzék! Ne engedjük magunkat azonosítani azokkal, kiket joggal támadnak. Krisztus szolgái harcra fel! Ellenségeink nem ismernek bennünket. Nem ismerik az evangéliomi keresztyénséget. Prédikáljunk félelmet nem ismerő bátorsággal, prédikáljunk életpályánkkal, hogy poremberek, eltűnő árnyak annak még csak a gondolatától is irtózzanak, hogy a hatalmas Isten ügye és az Ö szolgái ellen támadjanak. Megújhodás lesz a szivek és lelkek elrejtett, titkos világában, megújhodás lesz egyházunkban; csak tanuljunk meg Krisztustól harcolni! Kiss János. Várható-e valami jó? A múlt évi őszi kér. közgyűlés, jegyzőkönyve 265. pontjában, a belsősomogyi lelkész, tanító és egyházközségek között létrejött javadalmi egyezséget tárgyalván, meghozta reá határozatát, mely többek közt a következőket tartalmazza : „. . ! . . . ahol csak egy évre köttettek meg az egyezségek, Ott a javadalmasok ezen év elteltével újabb méltányos egyezség megkísérlésére, ennek nem sikerülte esetén pedig jogos igényeiknek az egyházmegyei közigazgatási bíróság előtt teendő érvényesítésére utasíttatnak“. S ezzel az ügy oda fönt el lett intézve. Mi pedig ide lent —- papok és tanítók — megint, mert hát utasítva tettünk, igen, megint készülhetünk jogi érvekben gazdag presbiteri és közgyűlési hallgatóságot meggyőzni akaró beszédekre, melyek bármennyire is az igazság utján járjanak és figyelmet lekötök legyenek, szomorú sorsuk rendesen ugyanaz a legtöbb helyen, hogy helyeslés és jóindulatú belátás helyett vad kiabálások, sértő, otromba kifejezések, gyűlöletet támasztó gyanúsítások röpködnek válasz gyanánt a pap és tanító fejéhez. S a Krisztus szolgája ismét meggyőződhetett arról, mily gyönyörű a sokat emlegetett harmónia közte és a gyülekezet közt. És a mi szánalmas voltunkról a nem somogyiak semmit sem tudnak. Sőt a mi részünkről sem hangozhatott el a helyzetet a maga teljes szomorúságában feltüntető felszólalás, mert különben a tájékozódást nyert kér. közgyűlés ilyen újabb egyezséget megkísértő, veszekedésre, perpatvarra, békesség felbontására alkalmat szolgáltató utasítást nem küld le a megnyomorított somogyi papokhoz. És az egyházmegyei közigazgatási bíróság ? Fájdalom, tavalyi ülésezéseinek lefolyását sem hagyhatom szó nélkül. Nyílt, vagy zárt ülésen történt-e, nem tudom, de feltételezem, hogy az utóbbin, amit egy jelen volt világi tanácsbiró elmondott előttem: valóban kedélyesen folynak le ezek a bírósági ülések. Ilyenforma tanácskozás folyik. Ennek a papnak van ennyi vagyona, ennek elég 100%, annak van annyija, annak elég lesz 200% és így tovább. Hát engedelmet kérek, ilyen kedélyeskedésnek, azt hiszem, semmiféle bírósági ülésen sincs helye. Bíróság, bíróság. A legkomolyabban kell felfognia a hivatását s a legkomolyabban kell a napirenden levő ügyet kezelnie. Vagy van dijlevél, vagy nincs. Vagy törvényszerű és érvényes az, vagy nem. Ha ilyen ügy odakerül a bíróság elé és méltányos elbírálás alá kell azt vennie, akkor tessék teljesen a dijlevélre támaszkodni és nem
