Dunántúli Protestáns Lap, 1919 (30. évfolyam, 1-20. szám)

1919-03-08 / 10. szám

1919. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 79. oldal mozgalmak eredményeképen több mint 30 memoran­dumot juttattak különböző küldöttségek e tárgyban Lloyd George-hoz és a kormány tagjaihoz. Ezekben Erdélyt, mint a vallásszabadság történelmi letétemé- [ nyesét és a protestántizmus védőbástyáját aposztro­fálják. A londoni eseményekkel kapcsolatban mozga­lom indult meg Amerikában is ugyanilyen irányban. Ott is népgyüléseken foglalkoznak Erdély sorsával s a hangulat határozottan amellett nyilvánul meg, hogy Erdélyt, amely Magyarországnak történelmi és kultur­­multjában mindig szerves tényezője volt, Magyar­­országtól elszakítani nem szabad. Evangélikus Szövetség alakult a napokban Budapesten, melynek célja az evang. öntudat erősí­tése, az ev. hívek tömörítése, minden téren való tá­mogatása, összetartása és irányítása. E cél szolgála­tában a Szövetség: a) társas összejöveteleket tart; b) felolvasásokat rendez; c) ifjúsági egyleteket, olvasó­köröket szervez és irányít; d) ingyenes tanfolyamokat vezet; e) otthonokat létesít; f) tagjainak gazdasági és jogi téren segítséget nyújt; g) szegény hittestvéreket segélyez; h) ev. egyesületeket működésükben támogat. A Szövetség annyiféle szakosztályt szervez, amennyit célja érdekében a viszonyoknak megfelelően szüksé­gesnek lát. Lloyd George a kis nemzetekhez intelmet in­téz. Most, úgymond, hogy nagy, őket szinte zavarba ejtő, kápráztató sikert aratnak, az a* hajlam mutatko­zik náluk, hogy határaikat tovább terjesszék, olyan területeket annektáljanak, amelyek nem illetik őket és az a vágy támadt bennük, mennyivel jobb, mennyivel nagyobb volna az ő országuk, ha azzal a kívánatos területtel is rendelkeznének, amelyen más fajjal, val­lással, nyelvvel és hagyományokkal biró népek élnek. Lloyd Leorge-nak a magyar prot. külföldi misszió át­iratára adott meleg hangú válasza alapján is meg­állapíthatjuk, hogy ez a nyilatkozat a mi munkánk eredménye. Mit akarnak az evangélikusok? Okvetlenül követelnünk kell, hogy a szekularizáció bázisán hajtsa végre az állam az 1848. XX. t.-c.-et. Azután ki kell küzdenünk, hogy az állam ne pártfogolja az egyház­ellenes törekvéseket, ne zárja ki az egyházat az isko­lából, a theol. fakultásokat teljesen paritásos alapon vegye fel az egyetemre, ne nyúljon hozzá az egyházak adókivetési jogához, részesítse védelemben a nyilvános istenitiszteletet s ismerje el az egyház feltétlen tulaj­donjogát a templomra és iskolára. (Ev. Lap.) A nők lelkészi szolgálata. Még 1918. január 15-én alakult meg Genf ben Choisy egyetemi tanár és lelkész elnöklete alatt ez egyesület, melynek célja női munkások toborzása és előkészítése öntudatos és rendszeres gyülekezeti munkára. Munkaprogrammjukat és tanulmányi rendjüket ismertetni fogjuk. Most csak abból az alkalomból kifolyólag emlékezünk meg ró­juk, hogy egy évi működésűkről tesznek jelentést s .máris szép eredményekkel. Az első évben 13 rendes hallgatójuk volt és még kilencet várnak. A vizs­gálatokról a jury nagy elismeréssel nyilatkozott. A hallgatókat szabad óráikban gyakorlatilag foglalkoz- I tatták, dolgoztak a leánydiákszövetségben, meghívták őket házi istenitiszteletekre és barátságos látogatáso­kat is végeztek. Az egyesület nem lelkészeket akar belőlük nevelni, de evangélizáló munkásokat egyházak és vallásos egyesületek részére. Bevételük (adományok) az első év végéig 2483 frank volt s minthogy ki­adásaik alig voltak (minden vezető és előadó ingyen dolgozott), a maradvány 2086 frank. Később azonban néhány fizetéses kurzust rendeznek és könyvtárt ala­pítanak. Franciaországban is most alakult meg egy „keresztyén főiskola“ nők részére, mely vallásos és szociális előadásokat tart. Ennek a célja női mun­kások előkészítése az egyházi, evangélizáló és missiói munkákra, de nyitva áll minden nő előtt, akik növe­kedést akarnak venni a hitben és a magánszolgá­latra való készségben. Vannak tehét rendes hallgatók, kik vizsgákat tesznek és diplomát kapnak* és rend­kívüliek minden kötelezettség nélkül. Evangélikus testvéreink cseh megszállás alatt jól érzik magukat. Mint az Evangélikus Lap Írja, a tót nemzeti tanácsok élén sok helyütt a lelkészek s tanítók állnak. Van köztük olyan is, aki otthon a megszállókkal tart, Budapesten pedig majd lejárja a lábát, hogy háborús pótlékait megkapja. Földosztás. Bármennyire aggodalmaskodjunk is a földosztás okozta helyzet technikai nehézségei miatt, az kétségkívül örvendetes tény, hogy általa sok szolga­­lélek válik öntudatos, önálló férfiúvá. Az ilyenek könnyen vesznek lendületet jobbra, vagy balra. Résen kell lennünk, hogy ne essenek vissza ismét szolgaságba, a Mammon szolgaságába. Ideális egy­házat megközelítőleg egyenlő vagyonú tagok al­kotnak, de csak akkor, ha felébresztjük bennük az istenfiuság méltóságának vágyát. „Köszöntöm az elnök urat, ki hozza nekünk a bort, búzát és dohányt termő földet.“ Rendkívüli idők rendkívül hatalmas tényke­dése. Vájjon köszönthetnek-e minket is a rendkívüli időkhöz méltó rendkívülien intenzív lelkipásztori szol­gálatainkért ? Adunk-e annyit az életnek vizéből, hogy a szomjúság lecsendesedik ? Adjunk, mert a föld­osztás nem áll meg a földnél. Nemcsak kenyérrel él az ember. S ha más adja az igét, nem Isten igéje az: ellenünk fordul. Jubileum. A genfi biblia társulat febr. 16-án felemelő ünnepélyességgel jubilálta 100 éves fennállását. Ugyancsak mostanában tartja 100 éves fennállásának emlékünnepét a francia biblia társulat is, melyre meg­hívta a szövetséges és semleges államok prot. egyr házait. Alapítvány. Rupprechtné Ajkay Szeréna prot. főgimn. tanulók segélyezésére főiskolánknál 2000 K -ás alapítványt tett. A nemes szivü adakozó ezzel édes anyja nyomdokaiba lépett, ki szintén ilyen összegű alapítványt tett nálunk.

Next

/
Thumbnails
Contents