Dunántúli Protestáns Lap, 1919 (30. évfolyam, 1-20. szám)
1919-03-01 / 9. szám
68. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1919. mányon levő pártok összessége olyan egyházpolitikát óhajt folytatni, amelynek végső célja az egyház és állam teljes szétválasztása. Legkeményebben jut kifejezésre ez az elv a szociáldemokrata párt vallási programmjában: „A vallás magánügy. Közpénzek egyházi célokra nem fordíthatók“. Hát ez az a döbbenetes elv, amely miatt hallgatunk, amely miatt nem nyújtunk segédkezet] az államélet támogatására? Hát ez az, amiért lassankint az ellenforradalom látszatát is magunkra vonjuk? Hiszen ez az elv alapjában véve a mi elvünk; megvalósítása, realizálása a mi végső célunk! Hát nem ismerünk rá nehezteléstől elfátyolozott tekintettel arra, ami a mi szivünkből sarjadzott elő ? Hát az államegyházak kegyelemkenyerén akarunk tengődni mi, akik évszázadokon át a szabadság s az üldözött függetlenség egyházai voltunk? Hát csendőrszuronnyal beszedett pénzekből akarunk Siont építeni az Úrnak Magyarországon ? Hát azt akarjuk, hogy állami törvények vasereje bilincselje hozzánk tovább is azokat a tömegeket, amelyek eddig csak holt részeit képezték egyházi életiXnknek ? Hát végső megsemmisülés elé sodor, ha férfiasán a magunkévá tesszük azt a programmot, amely a mienk volt már akkor is, mikor a szociáldemokráciának s radikálizmusnak a neve sem volt ismeretes? Nem, ezért nem kell hallgatnunk s nem kell az állami rend ellenségeinek a táborába áilanunk. Nyíltan kifejezésre kell juttatnunk, hogy ezek az elvek a mieink s mi sem áll távolabb tőlünk, minthogy ezen elvek ellen sötét hatalmakkal szövetséget kössünk a fennálló rend ellen! Magyarország nagy történelmi egyházai eddig, mint megannyi szikla, rideg érzéketlenséggel állanak az új renddel szemben. Nem úgy, mint 1914-ben! Mily hatalmas lendületet jelentene, ha mi a modern protestáns egyházak örök eszményei szerint elsőnek juttatnék kifejezésre, hogy a separatio nagy gondolatával egy elvi alapon állunk! Mily hatalmas lendületet jelentene, ha a mi ref. egyházunk nem félne az új világ fényétől, de kilépve zárkózott magányából, elsőül jelentené ki legfőbb törvényhozó testületé utján, hogy az egyház és állam szétválasztásának nagy gondolatát a maga régi s nemes ideáljai szerint igenis ö is meg akarja valósítani. Mi úgy érezzük, hogy az a separatio, mely az Északamerikai Egyesült államok életében oly régen végbe ment, teljesen megfelel egyházpolitikai ideáljainknak. Tudjuk, hogy e nagy elvi kijelentés nyomán tömérdek társadalmi nehézség bukkanna fel. De azoktól, akiket mi megértünk, mi is számíthatunk megértésre. Azok, akiknek mi kezet nyújtunk a legkatasztrófálisabb társadalmi földrengés napjaiban, nem fogják visszahúzni a jobbjukat s megértéssel lesznek ama társadalmi nehézségekkel szemben is, amelyeket mi a separatio nagy elvének elfogadásával magunkra vállalunk. Nem engedik, hogy az azonnali rideg separatioval egyházaink és egyh. hivatalnokaink százai veszítsék el existenciájukat s észszerű belátással el fogják kerülni, hogy ily eljárással csak tovább gyűljön a gyülölség sötét tömege, mely bosszúra, reakcióra tör. Röviden összefoglalom, amit mondani akartam. Üljön össze a ref. egyház törvényhozó testületé, amíg nem késő és hozza helyre, ami egyházpolitikai téren az elmúlt napokban elhibáztatott. Legyen tolmácsolója a ref. egyház igazi közvéleményének. Juttassa kifejezésre, hogy a separatio nagy elve a mostani s minden elkövetkezhető kormányzatokkal szemben a mi elvünk is. Juttassa kifejezésre, hogy a demokratikus Magyarország kiépítésében a mi ref. egyházunk ereje teljével részt akar venni. Tárja fel más oldalról férfiasán az azonnali és ellenséges indulatú separatio nyomán felmerülhető összes nehézségeket. Mondja meg, hogy a világháború katasztrófái is összeomlása után nekünk is össze kell szednünk magunkat, de készséggel vállaljuk, hogy tíz év alatt fokozatosan a magunk részéről is készséggel végrehajtjuk a separatioval kapcsolatos összes intézkedéseket. Nyújtsunk ezzel példát a többi egyházaknak. S hozzuk bé az engesztelődés és krisztusi szeretet lelkét a mai napok feszült légkörébe. Gondoljuk meg, hogy a jelen helyzet nagyon félszeg. Hallgatunk és dissentire videmur. Czeglédy Sándor. Szociálizmus. A szociálizmus a szabad versenyen alapuló gazdasági rend helyébe a szervezett termelés és elosztás rendjét kívánja s ennek kapcsán a tőke és munkás, a kizsákmányoló és kizsákmányolt ellentétének megszüntetését is el akarja érni. Nem akar mást ismerni, mint munkást. Ez emberies törekvés. „Nehéz a cél, az út temérdek.“ Marx azt hirdette, a gyümölcs érik: a tőkés gazdasági rend magától összeomlik s akkor eljön a szociálizmus, a szervezett gazdaság kora. Addig a munkásoknak szervezkedniök kell, hogy a nagy változás készen találja őket. A szervezkedés megtörtént. A világháború rázta a kapitalizmus fáját s a szervezett munkásság nem várva be, mig lehull az érőben levő gyümölcs, kinyújtotta érte a kezét és leszakította azt. Hogy milyen ez a gyümölcs, még nem tudjuk biztosan. A héja keserű, mint a dió zöld burka. Azután egy kemény belső héj következik: ez a hatalom, mely ma minálunk s Európa még két országában a szociáldemokrácia kezében van s valószínű, hogy odakerül Európa más államaiban is. A hatalom kezelői ezt a kemény héjat még nem nyitották fel egészen, "de azt mondják, hogy a gyümölcs belől igen édes, amelyből az emberek „a világ végéig lakomázni fognak“, mint Petőfi mondotta. ízelítőül kaptuk belőle a köztársasági államformát, amelyet a legnagyobb bölcselő, Kant is, a legideálisabb államformának ismert el. Hogy a legszebb államforma ideális kereteit a leg-
