Dunántúli Protestáns Lap, 1919 (30. évfolyam, 1-20. szám)
1919-02-15 / 7. szám
1919. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 55. oldal. kívül állók régen emlegettek. Egyet szeretnék nagyon. Azt, ha az 0. R. T. s a vele szemben állók a pozitív munka terére lépnének. Attól én nem tartok, hogy az O. R. T. dolgai, programmja, megnyilatkozásai veszedelmesek lennének az egyházra. Ha hatalmon olyan emberek lesznek, akik az egyház értékét nem ismerik, mindegy az, hogy mit mondott az 0. R. T. vagy bárki is. Azoknak megvannak a céljaik s ha hatalmuk lesz hozzá, minden melléktekintet nélkül meg is valósítják. Ma — de mindenkor is — reánk nézve a legfontosabb, — ahol minden eldől — a gyülekezetek. Ha azokban szilárdan áll minden s szilárdan állunk mi, hiába minden ellenséges rendelkezés. Ha ott elveszítjük a küzdelmet, egyes emberek bölcsesége aligha fog segíteni az ügyünkön . . . Nem rég voltam egy pol. nagygyűlésen. 195 községből kb. 3— 4000 ember volt együtt. Gazdák, béresek. Egy szociálista munkás azt kezdte emlegetni, hogy a vallás magánügy. Az atyafiak azt értették ebből, hogy nem kell templom, nem kell „hit". Amíg erről nem beszélt, hallgatták türelmesen, de itt egyértelműen kikeltek ellene s bizony „megvonták“ tőle a szót. Nemcsak ilyen jelenetekből, egyebekből is látni hogy az egyház mélységesen és erősen meggyökeredzett az egyszerű emberek lelkében is — de a falut annyi oldalról ostromolják most — politikai s egyéb vigécek, annyit járnak a nyakára, hogy végtére is meginoghat. S én aggódó szívvel látom a mi egyházunk tétlenségét. Mi itt künn sok tekintetben megkötött kézzel állunk. Segítségre volna szükségünk . . .“ „Ellenforradalom“ a parókiákon. Mi nem tudtuk. Pogány kormánybiztos megállapítja, hogy „minden papiakban zsoldosokat gyűjtenek, akik a népet brutalizálják, az országot behálózzák a keresztény szociálista eszmékkel“. Hívjuk meg Pogány urat, nézze meg, mi van a mi paplakjainkban. Mi brutalizálunk-e, vagy minket brutalizálnak? Mi csináljuk-e az ellenforradalmat a mi tűrő szenvedéseinkkel, nélkülözéseinkkel, vagy ők provokálják-e ott, ahol nincs akkora türelem, mint nálunk ? S azután ... ha behálóznánk eszméinkkel az országot, ami sajnos nem áll, nem kötelességünket teljesítenők-e, a legszentebbet, Istentől adott kötelességet? Vagy a „szabadság“ azt jelenti, hogy én legyek csak szabad? S amit én akarok, azt kell szabadnia mindenkinek? Mi az ellenforradalom ? „A felekezeti iskola és a ^enyszer-vallásoktatás föntartásáért folyó agitáció szintén ellenforradalmi cselekvés, mert hiszen az egyházat, az iskolát sohasem kuitúrterjesztő intézménynek, hanem hatalmi szervnek tekintették, eszköznek a mindenkori rendszer ideológikus megerősítésére“. (Népszava.) Túltengő önérzet. A szociáldemokrata párt országos gyűlésén büszkén kiált fel Garbai elvtárs: „Hol van a pápátok, hol van az istenetek, hol van a királyotok, akik nem tudták megteremteni a világ népeinek egységes gondolatát és száz szociáldemokrata munkás 29 államból a világ kulturnemzeteinek képviseletében egymás mellett ül és amit az ébredő magyarok, papok és királyok a harctéren elveszítettek, azt Buchinger, Biró és Jászai megnyerték Bernben“. Elismerjük, hogy van oka Garbai elvtársnak az önérzetre, de talán a mi Istenünk is tett valamit, talán a mi királyunk, Krisztus is valami egységfélét adott a világnak. Talán mi protestánsok tettünk is már erről bizonyságot. De nem haragszunk. E kemény és bizarr összeállítású szavakat jogos vádként fogadjuk. Nem hencegünk, hanem alázatosan, bűnbánóan — törünk előre. — Weltner elvtársnak ugyanitt elhangzott szavai is felrázzák lelkiismeretünket: „Elvtársaink százai mennek a vidékre agitálni és 10 millió röpirat hirdeti elveinket. Ott is gyökeret vertünk, ahol eddig nein j volt talajunk“. Pedig mitőlünk követeli ezt Jézus. Sokban egyek vagyunk a szocálistákkal, de a munkában, meggyőződéseink fanatikus propagálásában távol, nagyon távol vagyunk tőlük. Kövessük őket! Isten országában talán találkozunk velük. Vád, mely sajnos jogosult. „Az egyház egyetlen gazdasági rendszer mellett sem kötötte le magát; de mindig az uralkodó gazdasági rendszert, az uralkodó osztály érdekei szolgálta. A középkorban a feudalizmus szolgálatában állott és nemcsak, hogy segített az uralkodó osztálynak a dolgozó tömegeket elnyomni, hanem maga is közvetlenül és teljes erővel részt vett az elnyomás művében; legújabban pedig a modern kapitalizmus mellé szegődve, felajánlotta szolgálatait az elnyomóknak. (XIII. Leó pápa hires encyclikája.) az elnyomottakkal szemben és „keresztény“ cégér alatt a szociáldemokra törekvések megbénítására való munkára szervezeteket iparkodtak teremteni“. (Népszava.) Prédikációk ellenőrzése. Szegeden egy szociáldemokrata kiküldött hallgatja végig a párt megbízásából az egyházi beszédeket s ellenőrzi azok politikai tartalmát. (A Bach-korszakban már láttunk ilyent). Államsegélyelvonás. Sajnálattal olvassuk a Debr. Prot. Lapban azt a hirt, hogy a debreczeni egyetem theol. fakultása mellett működő lelkészképzőintézet tanárai nemcsak hogy a theol. akad. tanárok részére tervezett közvetlen állami fizetéskiegészítésben nem fognak részesülni, de a lelkészképző-intézet cimén élvezett eddigi államsegélyt is meg fogja vonni a kormány a tiszántúli egyházkerülettől. Vajha a hir tévedésen alapulna! Egy kis helyreigazítás. Nem akarok kákán csomót keresni, de nein hagyhatom szó nélkül az Uj Reformáció legutóbbi vezércikkének azt az állítását, hogy az első presbitérium száz éve alakult. A szerző a Prot. Szemle régebbi évfolyamaiból meggyőződhetik, hogy Pokoly és Révész pompásan összevágó megállapításai alapján a pápai ref. egyház presbitériuma három évszázados múltra tekinthet vissza. (Historicus.) ÉRTESÍTÉS. Tisztelettel értesítem a nagytiszteletű lelkész és hitoktató urakat, hogy újból elkészült a főiskolai nyomdában Kis József: Hit- és erkölcstan. Vili. kiadás. A ref. gimn. III.—IV. oszt. számára. Ara 5 K. Megrendeléseket már most, azonnal elintézhetem. Teljes tisztelettel: Kis Tivadar könyvkereskedő Pápa, Fő-utca 21.
