Dunántúli Protestáns Lap, 1919 (30. évfolyam, 1-20. szám)
1919-02-08 / 6. szám
42. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1919. gük leszen. Az egyház ez idő szerint talán készületlen arra, hogy az iskolai hitoktatás kiküszöbölésével előálló munkatöbbletet a saját maga által kitűzött eszményi szempontok szerint ellássa. De ha úgy fordulnak az idők, képezni fog erre is megfelelő munkástábort, talál új erőforrásokat s a veszíesebb fél végtére is a közoktatás marad. Nem akarom most vázlatosan sem fejtegetni az extern hitoktatással ejőálló új helyzetet, mert nézetem szerint az ily fejtegetések időelőttiek s a túlsó félen könnyen azt az impressziót kelthetnék, mintha mi hajlandók volnánk egyszerűen beletörődni a dologba. Csak arra akarok rámutatni, hogy az olyan mérvű és szellemű reformok is, aminők Poroszországban — egy hónapos időtartamra — történtek, nálunk csupán az aránylag kevés számú állami tanintézetben volnának végrehajthatók. A hitoktatás kiküszöbölése a mi felekezeti iskolákból? Egyszerűen képtelenség. A szociálista vallási programm megvalósításának elengedhetetlen alapfeltétele a közoktatásnak egész vonalon való államosítása. De lehet-e erről szó? Mi reformátusok, évszázadokon át tartottunk iskolát — tartottunk akkor, mikor az állam még csak hadat viselt s adókat ekzekvált — mert éreztük a mi evangéliumi kér. hitünkben rejlő óriási nemzetfentartő erőt, éreztük, hogy az állampolgároknak nem csak írni s olvasni kell tudniok, de ismerniük kell a Krisztus evangéliumát is, hogy emberek legyenek. Kimondhatatlan szenvedések tűz- és vizözönén át mentettük meg legdrágább kincsünk gyanánt templomainkkal együtt iskoláinkat. Ha róluk volt szó, áldozatkészségünk nem ismert határokat. Amit iskoláinkért, iskoláink által a modern állam kifejlődéséért tettünk, az a történelemé. Álliberalizmus elszíntelenítette, az áll. közoktatás konkurrenciája legyengítette intézeteinket, de azok alapjellemét, szivünkhöz való kapcsolatát meg nem lazíthatta. Ha kenyértörésre kerül a sor — adja Isten, hogy most ne kerüljön arra — oly erők fognak az iskolákért vívott harcban napfényre jönni, aminőket nem is sejt a világ. Évszázados iskoláinkat nem engedjük letépni a szivünkről. A vallásügyi miniszter kijelentette, hogy az iskolák államosításának kérdése nem aktuális. A közoktatási miniszter pedig teljes korrektséggel kifejtette egy nála járt bizottságnak, hogy az újítás elintézésének módja politikai erőtől és hatalomtól függ. A politikai erő és hatalom forrása a nép millióinak lelkében van. Csak oda kell fordulni hozzá. A nép felelni fog. Czegiédy Sándor. Protestáns politikai párt. Svájci delegátusaink missziójuk folyamán arra a meggyőződésre jutva, hogy a magyar protestantizmus ma is, mint a múltban, olyan nemzetközi hatalom, mely egyedül képes Magyarországot megmenteni s másrészről olyan erőket rejt magában, melyeknek az állami és társadalmi éleibe való bevitele belekapcsolhatná népünket a nyugati keresztyén és protestáns civilizációba, megállapodtak abban, hogy idehaza agitálni fognak a magyar protestáns világ politikai szervezkedésének megvalósítása érdekében. Most, hogy egyik svájci delegátus a Prot. Egyh. és Isk. Lap 4-ik számában a megbeszélés értelmében felvetette a kérdést, szükségesnek tartjuk, hogy olvasóink figyelmét felhívjuk erre a nagy, de kényes problémára. E sorok Írója még mindig hatása alatt áll annak a pillanatnak, melyben szinte történeti jelentőségű események befolyása alatt tört elő lelkűnkből a nagy feladat: szervezkednünk kell. De inspirált, lelkes pillanatok nem mérlegelik az akadályokat és hiányzik belőlük az objektivitás hidegsége. Ezt az ellentmondások rideg szele s a tényleges állapot zordságának figyelembe vétele adják meg. Nos, hát mind ezektől megérintve teljes tárgyilagosággal nézzünk szembe a kérdéssel. Két tényt szegezzünk le. Az egyik az, hogy a szervezett protestántizmus, vagy legalább a szervezett kálvinizmus hazánknak külpolitikai súlyt és tekintélyt adna. Kétségtelen, hogy a protestáns külföld komolyan érdeklődik a magyar protestantizmus iránt és szeretné tudni annak egységes akaratát, szeretné látni annak egységes társadalmi állásfoglalását. Ök meg vannak arról győződve, hogy ez a béke protestáns béke s hogy azok az elvek, melyeket Wilson felállított, a református kereszíyénség elvei. Minden igyekezetük arra irányúi, hogy a kereszíyénség, mint világnézet, diadalmasan kerüljön ki a békéért folytatott küzdelemből s Amerika és Anglia erősen dolgoznak azon, hogy a békekötés után szervezetten munkálkodó protestáns világszövetség őrködjék Isten országának a társadalmi és állami életben való megvalósítása fölött. A világ evangéliumi keresztyénsége, meggyőződve arról, hogy a keresztyén világnézet diadalmas világnézet, hogy a kereszíyénség nem csak felekezeti és egyházi kérdés, de a világ életkérdése, meggyőződve egyszóval a kereszíyénség abszolutságáról, agresszív harcra indul Isten országának e földön való diadalra juttatásáért. És ebből a szent és egész múltúnk kategorikus imperativusa által ránk is kötelező munkából a négy millió magyar protestáns nem maradhat ki. Másutt mindenütt erős szervezetei vannak a „szociális keresztyénség“-nek és a keresztyén szociálizmusnak, mi elszomorodva mondtuk mindenütt, hogy nekünk nincs társadalmi programmunk, nálunk a keresztyén szocializmust kisajátította és saját képére formálta a
