Dunántúli Protestáns Lap, 1919 (30. évfolyam, 1-20. szám)
1919-01-19 / 3. szám
3. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 23. oldal. házi hitoktatás akkor is, mikor a legutóbb magasztalta az öldöklést. Mindenesetre örvendetes, ha az lyen, még a szociálistákénál is extrémebb felfogással, szemben az összes vallásfelekezetek képviselői állást foglalnak a vallásoktatásnak az iskolákból való kiküszöbölése ellen. Hogy az iskolai vallásoktatás az egész vonalon jelentékeny reformokra szorul, az természetesen más lapra tartozik. Családi pótlék, ruhasegély, rendkívüli segélyek. A hét elején vettük dr. Kováts kormánybiztos következő sürgönyi értesítését: A december 31-iki minisztertanácsi lelkészeink valíástanító-lelkészeink és theológiai tanáraink számára 1918 január egytől megszavazott családi pótlékok, ruhasegélyek és rendkívüli segélyek kiutaltattak a püspöki hivatalhoz. A pápai egyházmegye lelkészi kara f. hó 17-én értekezletet tartott a forradalom által létrehozott új viszonyok felől. A forradalom szele nem hagyta érintetlenül a híveket, de ennek ellenére is megnyugvással és a jövőbe vetett bizalommal konstatálta az értekezlet, hogy a gyülekezetekben lassanként a józanabb többség kezd kialakulni, mely az 1919. évi költségvetés elkészítése elé nem gördít akadályokat. Az értekezlet kéri püspök urat az államsegélyek emelésének s az adócsökkentési segélyek korszerű rendezésének sürgetésére. Kiss Zoltán nyárádi lelkésztárs több megszívlelendő indítványt terjesztett elő, melyek az idő rövidsége miatt csak futólag voltak tárgyalhatók. Az értekezlet felkérte Kiss Zoltánt, hogy indítványát mielőbb dolgozza ki részletesen, hogy azt, előzetesen körlevél alakjában köröztetvén,!1 az egyházmegyei teljes lelkészértekezlete már érdemlegesen tárgyalhassa. Emlékirat Wilsonhoz és Lloyd Georgehoz. A magyarországi protestánsok terjedelmes emlékirattal fordultak az entente két legbefolyásosabb s egyben erős protestáns érzületü államférfiéhoz. Az emlékirat részletesen rámutat arra, hogy a négy milliónyi magyarországi protestántizmus híveinek nagyobb felét veszítené el a románok, délszlávok, németosztrákok és csehek részéről követelt országrészek elszakításával. Egy újabb Zoványiáda. Zoványi Jenő dr., a debreczeni egyetem ref. theologiai fakultásának r. professzora a Világ c. lap jan. 14-iki számában írja: .„Az állam és egyház szétválasztásának minél előbb meg kell történnie. Mikor a lelkeket felszabadító forradalom után mindjárt a legelső reakcionárius botrányokat is egyházi dignitáriusok erőszakos és tapintatlan visszaélései és inkorrektséggel kevert ténykedései okozzák, lehetetlen be nem látnia minden elfogulatlanul és érdektelenül gondolkozó embernek, hogy a hatalomszomj, a retrogád irány és az erkölcsi lazaság kigyófészkétől, az egyháztól — tökéletesen mindegy, hogy melyiktől — meg kell immár vonni a haladni vágyó és demokrata alapokra fektetett állam minden fajta segélyét s minél előbb meg kell tenni végre .minden óvóintézkedést az ellen, hogy az egyházak i eme közös szelleme továbbra is métellyel árassza el az egyszer már egészséges fejlődésre áhítozó államot“, i Sajnálattal és mélyen szégyenkezve jegyezzük fel ezt I a kultúrtörténeti dokumentumot. A Zoványi-ügy ezzel j kilépett a ref. egyház kereteiből. Azt gondoljuk, hogy a tudós professzor az összes egyházak ellen irányuló támadásaival közelről sem ér el akkora sikert, mint nálunk, reformátusoknál. Egyébként ezt a képzeítelméjü, de ítélőképességében súlyosan meghibbant férfiút, aki egyik kezével lázító cikkeket ir „a hatalomszomj, a retrogád irány és erkölcsi lazaság kigyófészkei“, az egyházak ellen, a másik kezével református hittudományi professzori fizetését rakja zsebre, miért nem küldik már az oly régóta megérdemlett enyhe nyugalomba? A nemzeti egyházak államsegélyeit a kormány az annak idején megállapított összegben a megváltozott viszonyok ellenére erre az évre is kiutalványozta Értesítette az illetékes egyházi hatóságokat, hogy a segélyeket az adóhivatal folyósítja. Bár a pénz értékének rohamos, devalvációja mellett híveink tetemes új megadóztatására lesz szükség, a kormányintézkedés megnyugvást kelt, mert sok elkeseredésnek, felfordulásnak és zavarnak veszi elejét. Felfordulásban és zavarban pedig ugyancsak lesz részünk ebben az esztendőben amúgy is. Szerkesztői üzenet. Többeknek. A pápai ehm. értekezleten felhangzott az a kívánság, hogy lapunk szerkesztősége ne kizárólag tanáremberekből álljon, hanem vonassanak oda be a gyakorló lelkészek is. Oly kívánság, amelyet, még mielőtt elhangzott, honoráltunk. Bár affelől a szerkesztő a maga „tanári“ pozíciójában is izig-vérig papnak érzi magát s a Ielkésztársakkal való szolidaritását különleges alkalmaztatása soha meg nem bolygathatja, mindazáltal tudja, hogy ennek az első sorban lelkészek számára készült lapnak főképpen gyakorló lelkésztársaink tevékenységére kell támaszkodnia. A jan 5-i számában felhozott nehézségek miatt nem lehetett még közzé tenni a lelkész munkatársak neveit. De tudtommal megtörténtek a lépések arra nézve is, hogy egyházunk sorsa iránt érdeklődő világiaink és tanítóink is, kiknek tevékenységét különösen nélkülözzük ezekben a sorsdöntő napokban, szintén bevonassanak a szerkesztésbe. Mindössze egy kis türelmet kérünk. ÚJ KÖNYVEK. Alexander B.: A HÁBORÚ UTÁN. Négy előadás. 150 K. Dr. Keppler Pál Vilmos rottenburgi püspök: A SZENVEDÉS ISKOLÁJA. Fordította Bányász József. 4 K. Prohászka 0.: KULTÚRA ÉS TERROR. 7 K. Robertson F. V.: EGYHÁZI BESZÉDEK. II. kötet. Fordította: Czeglédy S., Fazekas *S., Tildy Z. (306 lap.) 14 K. (Az I. kötet teljesen elfogyott.) Megrendeléseket kér: KIS TIVADAR könyvkereskedése, PÁPA, Fő-utca 21. szám.