Dunántúli Protestáns Lap, 1919 (30. évfolyam, 1-20. szám)

1919-01-12 / 2. szám

1919. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 13. oldal. Kis perpatvarainkat függesszük fel és kössünk tregua Deit, mert különben mindnyájan elveszünk. Az, aki ezeket a sorokat írja, nem valami sötét, reakciós gondolkodású ember. Sőt a szive telve van azzal a vággyal, hogy a ref. egyház eszmei tartalma, ha kell, a legsúlyosabb áldozatok árán is, újra mél­tóan jelenjék meg a világ előtt. Radikális egyház­kormányzati reformok lebegnek a szeme előtt, ame­lyeket nem szeretne kitolva látni időtlen időkig. Hiszi, hogy azok a közel jövőben megvalósíthatók. De félve fél attól, hogy a református egyház drága örökségét va banque-politika tárgyává tegyék. Fél attól, hogy ezt a kincset hazárdőrök rátegyék a politikai kon­junktúra kockájára és elveszítsék visszavonhatatlanul. Értsük meg, hogy nekünk most elsősorban és mindenek felett papoknak kell lennünk. Mikor minden inogni látszik, nekünk szilárdan kell a ránkbizott tisztben állanunk. Erőforrásoknak kell lennünk, az erőtlenség és tanácstalanság e szomorú napjaiban. Körülöttünk a harc folyik. A sebesültek százai vonul­nak el a szemünk előtt. Hiveink kebelében világnéze­tek zúzódnak széjjel, hogy helyükbe új világnézetek alakuljanak. Nekünk közöttük a helyünk. Mi Isten előtt számadással tartozunk minden egyes lélekért Hogy az egyházat az államtól szétválasztják ? Nagy dolog. Súlyos következményekkel jár. De ez nem minden. Végtére is arról van szó, hogy egyhá­zunk fentartásának szükségletei az állampénztár útján vagy hiveink kezéből egyenest rendeltetési jutnak he­lyükre. S ennek a lehetséges változásnak minden haszna s minden kára mit jelent ahhoz a súlyos er­kölcsi csődhöz képest, hogy esetleg e válságos napok­ban hűtlen sáfároknak találtatunk. Az első lépés a magunkba mélyedés, az imád­kozás. Egy szerzetes ismerősömmel találkoztam a napokban. Azt mondja, hogy a forradalmi események vulkánikus ereje annyira megrázta, hogy két napra egy csendes és magányos klastromba vonult lelki rekreációért. Lelki rekreációra van nekünk is szüksé­günk. Vonuljunk egy kissé csendesen félre a világ zajától. A magányban beszéljünk Istennel. Nyerjük vissza lelki egyensúlyunkat, aztán ha Isten új szem­pontokat, új reménységeket adott, jerünk az emberek közé s nézzük a körülöttünk folyó változásokat sub specie aeternitatis. Félre minden politikai dilettantiz­mussal, mely csak elvon a legfőbb, legnagyobb fela­datunktól ! Hadd bontakozzék ki minden nappal jobban a szivünk belsejében a mi igazi lényünk: a pap! Nagy B. VEGYES. Személyi hir. Németh István püspök úr a f. hó 8-án tartott lelkészképesítő vizsgálatok alkalmával Gaál Dénes és Dákon Béla segédlelkészek vizsgáján Pápán tartózkodott a Komárom megszállásával előál­lott új helyzet következményeiről a jövő számban ér­tesítjük olvasóinkat. A theol. akad. hallgatók I. félévi párbeszédes vizsgái folyó hó 23-tól február 6-ig tartatnak. A szociáldemokrata tanítóság s a miniszter­­elnök nyilatkozata a szeparációról. Dec. 29-én 1500 szociáldemokrata tanító nevében egy küldöttség a következő követeléssel jelent meg a miniszterelnök előtt: 1, Az iskolák államosíttassanak s az iskola hitoktatás szűnjék meg. Ennek végrehajtását be nem várva, a kormány a mostani állami és községi iskolák­ban rendeleti úton azonnal szüntesse meg a hitokta­tásban és vallási gyakorlatokon való kötelező részvé­telt azokra a tanulókra nézve, akiknek szülei ezt ki­fejezetten kívánják; továbbá rendelje el a kormány, hogy hittanból már a folyó iskolai évben sem szabad a bizonyítványban osztályzatot adni. Azonnal be kell szüntetni a tanítóknak a tanulók vallási gyakorlatain való kötelező jelenlétét is. 2. A kultuszminisztérium­ból a vallási ügyek kikapcsolandók, a közoktatásügyi minisztérium élére dilettáns és konzervatív férfiak helyett szociáldemokrata szakemberek állítandók . . . stb. 3. A túlnépes osztályok ketté választandók. Az így keletkező új állásokra a megszállott területekről jövő tanítók helyezendők. A miniszterelnök válaszában utalt arra, hogy olyan fontos elvi kérdésekben, mint az egyház- és közoktatásügy szétválasztása, a kormány nem vághat a három hét múlva összeülő nemzet­gyűlés elé. Neki, mint magánembernek az a véle­ménye, hogy az oktatás és egyház ügyeivel foglalkozó minisztériumok szétválasztása már csak a vallás szem­pontjából is feltétlenül üdvös, de ezt tapintatosan és fokozatosan kell végrehajtani, nehogy szembe találjuk magunkat a nép igen jelentékeny részével. A küldött­ség mindezt nagyon kedvetlenül vette tudomásul. Juhász Nagy Sándor kultuszi államtitkárt az egyik, kormányon levő párt a kultuszminiszteri szék­ben óhajtotta látni. A miniszterelnök rámutatott, hogy Juhász Nagy Sándor protestáns vallásu s mint ilyen­nek, kultuszminiszterként való alkalmazása esetleg irri­tálhatná a kath. közvéleményt. Kassa városát megszállták a csehek, azóta Kas­sával a vasúti- és postai összeköttetés megszakadt s a tiszáninneni egyházkerület legnagyobb része egye­lőre nem érintkezhet püspökével. Külföldön tartózkodó theol. akad. tanáraink­ról kevés hir érkezik. Küldetésük természete persze kizárja a bőbeszédű levelezést, de amit felőlük hal­lunk, az reménnyel kecsegtet. Dr. Vass Vince társával Muraközy Gyulával Franciaországba indult, de alig kap engedélyt a bemenetelre s így nemsokára vissza­tér. Addig is Genfben a franczianyelvü prot. körökben jó szolgálatokat teljesít a magyar ügynek. Dr. Kováts kormánybiztos azt az értesülést kapta, hogy ^küldöt­­teink közbenjárására a német Schweiz nagy egyház­tanácsa megbízottakat küld a magyarországi protes­tánsok helyzetének tanulmányozására s Egyesült Ál­lamok elnökének figyelmét felhívja, hogy nemzetközi bizottságot küldjön Magyarorszába e célból. A Hollan­diában tartózkodók (dr. Antal Géza, Pongrácz József) helyzete reményteljesebb. Hazaérkezésük után utazá­suk egyházi eredményeiről bővebben referálunk. A sajtóvasárnap eredménye Tatán. Hogy a háború rendkívüli befejezése és a forradalom hangu­lata nem volt romboló hatással vidéki egyházi éle­tünkre, annak legszebb bizonyítéka a december 8-iki

Next

/
Thumbnails
Contents