Dunántúli Protestáns Lap, 1919 (30. évfolyam, 1-20. szám)
1919-11-09 / 19. szám
24. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1919. mert igédből tudjuk, hogy neked van hatalmad lesújtani, neked van erőd fölemelni. Tudjuk, könyörülő Atyánk, hogy igazság és jóság a Te királyi székednek alapja, kegyelem és hűség nálad összetalálkoznak. Tehozzád emeljük könnyektől fátyolos szemünket és esedezve kérünk, győzz meg bennünket a felől, hogy akkor állítunk a mi nagy halottunknak méltó emléket, ha azzal a hűséggel szolgálunk Tenéked, amellyel használta fel Ö a kegyelmedből neki juttatott gazdag lelki ajándékokat, ha ápoljuk a benned való hitet, ápoljuk a te Fiadhoz az Úr Jézus Krisztushoz való ragaszkodást, ami az ő lelkivilágának legragyogóbb, legdrágább kincse volt. Óh, adj erőt erre, kegyelmes Istenünk, könyörülő Atyánk, az Úr Jézus Krisztusban. Óh, adj Uram csendes pihenést az ősöknek kegyelettel megszentelt nyugvóhelyén annak az üdvözültnek, aki hiv volt mind halálig, aki immár fehér ruhába -öltözött és kinek neve nem töröltetik ki az életnek könyvéből soha. A halál árnyékának völgyéből hozzád száll lelkünk hő imája, felséges Istenünk, hozzád emelkedik hazánkért, nemzetünkért. Fájó lélekkel ismerjük el, imádandó Isten, mennyei jé Atyánk, hogy bűneinkért jutottunk ebbe az elvettetett állapotba, fájdalommal ismerjük el, hogy mi vagyunk az okai annak, hogy dicsőségünket ellenségeink kezébe adtad, hogy perpatvarrá lettünk szomszédaink között és azok gúnyolódnak rajtunk. De azt is tudjuk, hogy Te vagy mindenható Isten, az örök jóság és szeretet, aki nem tekinted a mi fogyatkozásainkat és nem azok szerint cselekeszel velünk, hanem tekinted a Te irgalmadat és a Te szent Fiadnak, az Úr Jézus Krisztusnak érdemét. Gyermeki bizalommal borulunk kegyelmed zsámolyához és esedezve kérünk: tekints reánk irgalommal égi fénylakodból, elégeld meg nagy nyomorúságunkat, fordítsad ismét hozzánk orcádnak világosságát és jóságodat bizonyítsd meg rajtunk, Add vissza hazánk békéjét, nemzetünk nyugalmát, hogy az élőknek földében zenghessünk dicséretet nagy nevednek mind örökkön-őrökké. Ámen. Tisza István. Részlet Beöthy Zsolt ünnepi beszédéből. Tisza érzésvilágának uralkodó eleme és nemzeti érzése egyéni szint mutat. Nem csupán ösztönzi, irányozza, öleli vele nemzetét, hanem rendületlenül hisz is benne. Ezzel a magyarságba, értékébe és erejébe vetett hitével szinte a költő Zrínyire emlékeztet. A nemzeti erőnek lehető egységesítésében és sem ábrándok által nem bénított, sem viszályok által meg nem osztott kifejtésében, elhatározásra és tettre képességében kereste mindvégig biztosságunk és haladásunk föltételét. A magyar közvéleménnyel most összhangban, majd szöges ellentétben, a hatalom polcán vagy magányba temetkezve: csak itt érezte a magyar politika szilárd talaját, melyen kormányelnöki feladatában vagy geszti száműzetésében, a fejedelmi kegy verőfényében vagy a kegyvesztettség árnyékában szilárdul megállóit. Politikáját nem lehet a szónak szigorúbb értelmében sem konzervatív, sem liberális, sem dinasztikus, sem függetlenségi politikának mondani: egyszerűen magyar nemzeti politika volt az. Ma, az időknek tanuságtétele után, lehet-e még magyarul gondolkodó és magyarul érző ember, aki be ne látná, hogy amidőn zsarnoki akarattal szállott szembe az ellenzékkel, sőt a felizgult ország tüzes ábrándképeivel: csak egy sokkal veszedelmesebb zsarnokságot akart megtörni nemzete érdekében, hogy ezt egy más végzetesebb zsarnokságtól mentse meg. A minden órán beköszönthető trónváltozásra utalt azzal a sóhajtással: „Nem hitlem, hogy a magyar nemzet engem meg nem ért“. Geszti száműzetésében látta a jövőt, melynek veszélyes mámorból való kiábrándulással, majdan a nemzeti egység és biztosság elvével és munkájával el kell következnie. Tiszát nemzeti érzése tette jóssá. A háború kitörését lelkesítő szavakkal ő jelentette nemzetének és a világnak. Mindebből könnyen szövődött meg a látszat, hogy a béke ügye ő rajta tört meg s a végzetes háborúra vezetett politikának a fejedelem tanácsában ő volt a döntő szószólója. A háború egyes mozzanatainak megítélésében és a zsenialitásnak az ő magyar szivén kiélesedett jövőbelátásai : a második év nagy sikereivel szemben egy újabb békét, békét, békét sürget; emlékiratában óvatosságra int a nyugati és délkeleti harctér sikereinek túlbecsülése tekintetében, a korlátlan buvárhajóharc végzetes következéseit tisztán fölismeri. Mindebben az államférfi lángeszének épp olyan bizonyságát adja, mint erkölcsi erejének felelősségérzetével s annak a föladatnak betöltésével, mely a magyar közéletben várt reá. Az örök magyarságnak mély és sajátságos vonásai mind ott ragyognak Tisza István alakjában: a legegyenesebb nyiltság és legtisztább belátás, a csodálatos munkabírás és a hősi elszánás, a kemény
