Dunántúli Protestáns Lap, 1919 (30. évfolyam, 1-20. szám)

1919-03-29 / 13. szám

102. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1919. ha csupán az egyik félen van is népuralom, akkor is könnyebb a béketárgyalás, vagy legalább a fegyver­szünet elérése, mintha mindkét oldalon kapitalisták tárgyalnak. Ha az entente imperiálista urai még évekig is fönn tudják magukat tartani, akkor is kevésbbé reményteljes és kifizetődő számukra a kommunizmus nyakán ülni, hol mindenki gerillaharcban védi magát, mint a polgári renddel bíró államot kiszipolyozni. A háború költségei a kommunisták véleménye szerint már ki vannak fizetve, bár, akiknek volt rá pénzük és akiknek kellett a háború, azt hitték, hogy nekünk csak előleget adtak. Az állam adósságai közül csak azokat ismerjük el, amelyek egy-egy személynél a vagyonmaximálás után fönnmaradnak. Ezt pedig a radikális elkobzás bőven fedezi. A proletárdiktatúra. Egy proklamációval az összes bérmunkások felszabadulnak. A gyár és föld azoké, akik ott dolgoznak. A haszonbérbe vagy felesbe adott kisbérlet a megművelő családé, az egyben kezelt nagy­birtok pedig együtt marad és szintén a rajta dolgozók tulajdona. Mindenütt megalakíttatnak a munkás és katonatanácsok. Az összes élelmiszereket azonnal összehordják s a rablókkal szemben a katonatanács karhatalmának védelme alá helyezik . .. Ellátásban csak a tanács utján lehet részesülni. Aki a kirótt munkát nem végzi el, nem kap élelmet. Aki aktive szegül ellen, afölött a munkástanács Ítélkezik és a katonatanács végrehajtja az ítéletet. Uj pénz bocsáttatik ki, mellyel minden előbbi értékpapír elveszti forgalmi értékét, az elrejtés tehát itt is céltalan. A tőke helyében legföljebb csak vagyon maradhat s ez is maxikálva, nehogy ellenakcióra számottevő összeg lehessen egy kézben. A vagyon­elkobzás mindenkit mielőbb arra kényszerít, hogy részt vegyen a társadalmi munkában. Egy családfőnek 300, együttélő családtagnak legföljebb 200 ezer koronája maradhat. Ebbe a legegyénibb használati cikkek (bútor, ruhanemű) is beleszámíttatik. Az eddigi tanítókon kívül tanítani fog a központ részletesen kidolgozott utasításai alapján a pap, mert örül, hogy megtalálta létjogosultságát. . . A jövőben fölösleges uraknak sem kell éhen halni, sőt fát vágniok sem az átmeneti idő alatt. Ko­moly munkához ők nem értenek és többe kerülne a hajcsár, mint amennyi hasznot az ki tudni belőlük préselni. Szerényen megélhetnek abból, amijük a vagyonmaximálás után maradt, azután pedig akad ne­kik megfelelő és jövedelmező foglalkozás is. Például szervezhetnek vándorszinész-csapatokat. A magyar nép állítólag szereti a fényt, pompát, a köztársasági for- ' mára is csak azért határozta el magát olyan nehezen, mert nem akart a koronázás ritka parádéjáról lemon­dani. A most már ráérő királyok, főhercegek, püspö­kök, grófok, tábornokok és egyéb méltóságok faluról­­falura járhatnak és jó pénzért a nép mindenütt élvez­heti az eredeti szereplőket, koronát és kosztümöket. Országhatárokat stratégiai szempontok, történelmi múlt, vagy gazdasági egység szerint állandóan meg­vonni nem lehet, mert a fegyverekkel változik a stratégia, az idővel a történelmi mult, a technika és a közlekedés fejlődésével pedig a gazdasági egység. Le­mondunk a határ fogalmáról s megszűnik a határ ki­jelölésének és megvédésének gondja. Bizonyos nagyobb és egymással szorosabb kapcsolatban levő területhez mindennap csatlakozhatik, illetőleg leválhat belőle az, akinek valóságos [vagy vélt érdekei szerint így cél­szerűbb. Alkoholtilalom Amerikában. Még a múlt év­ben, 1918 dec. l-től kezdve az Egyesült Államok szövetségtanácsa elrendelte az összes sörödék bezárá­sát Ezt az intézkedést egyelőre átmenetinek célozták. Most azonban az egész állam területe végérvényesen „száraz“-zá vált, mert betiltották az összes szeszes italok gyártását, behozatalát és kivitelét. Január 16-án a 48 államból 37 a törvény mellett nyilatkozott s így az 1920 julius 16-án jogerőre emelkedik. Ettől az időtől kezdve senkinek és sehol sem szabad szeszes italt előállítania, sem fogyasztania, legyen az bor, sör, vagy pálinka. A törvény következménye, mint egyik lap írja, az lesz, hogy mintegy 100 ezer gazdag em­ber ki fog vándorolni Amerikából Európába. De a gazdasági és morális haszna felbecsülhetetlen. HIVATALOS RÉSZ. Pályázat az inofai református eyyház lelkészi állására. Javadalma: 1. Készpénz 60 azaz hatvan korona. 2. Gabona 40 p. mérő —25'012 hektoliter rozs. 3. Fa 10 azaz tiz Öl = 36 köbméter. 4. 24 hold szántóföld (a m. nyugati vasut­társulat által kisajátított 1684 O-öl kivéte­lével), melynek minden munkáját az egyház teteti. 5. A baglyasi hegyben 11/a hold szőlő, mely a 4. pontban érintett kisajátítási árból vétetett. 6. Hét hold feltört legelő, 7 hold pedig közösben. 7. Öt hold erdő a közösben. 8. 12 hold rét, melynek első szénáját az egyház le és betakarítja. 9. A parochiális udvaron gyűlt trágyát az egy­ház tagjai tartoznak kivinni és ezen kivüi minden szekeres és lovas gazda saját ud­varáról két szekérrel visz. 10. Stolárék az egyházkerület rendelete szerint. 11. Malmoztatás, meszeltetés. 1894. évi értékelés szerint 1828 K. Pályázati határidő 1919 április 11-én. Pályázók a Ií. t.-c. 16. §-a értelmében okmá­nyaikat Veszprémbe, a ref. esperesi hivatalhoz küldjék« Komárom, 1919 március 24-én. Németh István püspök.

Next

/
Thumbnails
Contents